2014. január 15., szerda

Hi Guys!
Egy elég nagy dolgot szeretnék bejelenteni az oldallal kapcsolatban.
Nem tudom még mi legyen a blogommal. Nem tudom, hogy fogom-e még folytatni hiszen most nagyobb fába vágtam a fejszémet. És mint ez is, véget ér egyszer. Egy fejezet volt az életemben amit nem tudom, hogy lesz-e folytatás a történetemnek. Isabellának és barátainak jelentős szerepük volt az életemben.
Most dolgozom a könyvemen, ami december 22-én be is fejeztem másfél évi munka után.
Miközben Az Ezüst Angyalt írtam (ez lesz a könyvem címe) hiányzott valami. A blogom sztorija. Hiszen mégiscsak ezzel kezdődött az egész. Ez volt az első történetem amit valaha kidolgoztam és ide menekültem ha bármi bántott. És most... úgy érzem itt az ideje a búcsúzásnak. Nem tudom mit hoz még a jövő. Lehet, hogy folytatom. Lehet, hogy nem. Mindenesetre ez egy szép fejezete volt az életemnek.
És hogy a hiány valamennyire csökkenjen a rendes nevem végére még odabiggyesztettem az Isabellát.
De mielőtt még elfelejtem! Szeretnék köszönetet mondani Tiffany-nak, a Gyémánkönnyek című blog írójának és Lilith-nek (ő is írt blogot, de ő nagyon gyakran váltogatta a blogjait :D meg a nevét).
Lányok! Köszönöm nektek, hogy hittetek bennem és segítettetek! És öröm volt olyan tehetséges, vicces és értelmes emberek blogjait olvasni mint amilyen a tieitek voltak :)

Üdvözlettel: Isabella

U. I. : Köszönöm azoknak is akik bár soha nem fedték fel magukat számomra, de érdemesnek találták rá a történetemet, hogy olvassák :) Igazán jó Olvasók voltatok ;)
De aztán ki tudja még! Lehet, hogy folytatom. Azonban, mint mondtam: ez még a jövő zenéje :)

Búcsúzóul addig is itt van az a szám amit a legtöbbször hallgattam írás közben:


2013. január 19., szombat

37.fejezet

(Isabella sz.)
-Persze!-egyezett bele.-És,hogyan csináljuk meg?
-A haditerv a következő...
(Amanda sz.)
Vígan úszkáltam a tengerben mikor egy közeledő alakot vettem észre.Izzy bátyja volt az,Damon.
Mindig úgy voltam vele,hogy egy férfiban nem lehet megbízni de aztán jött Ő és (máramennyire ez egy szirénnél lehetséges) elrabolta a szívemet.Ilyen nem történt még az elmúlt 600 évem alatt.Vagyis csak egyszer.A neve Peter Holloway. Akkoriban nem láthattuk egymást az esküvőig de mi kivételek voltunk.Szerencsére vagy pechemre. Mi találkozhattunk az esküvő előtt.
De meg is bántam. Peter egy idióta volt. Erőszak jellemezte és szeretett, nem is, imádott inni.  Na, nem baj, gondoltam ezt akkor. Egy éjjel teljesen k.o. volt. Még mindig emlékszem arra az estére.
1410.Konstanz:
Csendben ültem egyedül a házban. Apám Daniel és az édesanyám Alexia éppen egy fontos üzleti vacsorára mentek, Peter pedig a haverjaival ment el, hogy leigya magát a sárga földig. Éjfél környékén neszt hallottam. Kimentem, hogy megnézzem mi az. Elég messze mentem a háztól és végül egy tisztáson találtam magam. Peter a túloldalán.Odarohantam hozzá mert akkor még szerettem. Bármilyen hihetetlennek is hangzik.Ám amikor odaértem erősen megragadta a karomat és fejbe dobott egy kővel ő meg elrohant.Belezuhantam a patakba és egy Lena Katina nevű szirén változtatott át.

Azóta gyűlölöm.És ha szembe jönne,akarom mondani úszna,tuti megölném.
(Isabella sz.)
Aznap este kiszabadítottuk a két foglyot.Gareth is jött velünk a Volturihoz.Alecet én vittem,Maryt pedig Gareth.Teljesen el volt bűvölve az unokatestvéremtől.Mitagadás Mary is érdeklődött Gareth iránt.Hiába kérdeztem őt Derekről,nem válaszolt.Valami biztos történt de amikor rá kérdeztem csak ennyit mondott:
-Majd ha idősebb leszel megérted,Izzy.
Engem persze felháborított de tudtam,hogy Mary 256 évével én labdába sem rúghatok.Én még csak 111 voltam.Otthon letettem Alecet a szobájába.Nagyon örültem,hogy újra itt van de szomorú látványt nyújtott amint ott feküdt sebesen és véresen.

-Aú!-nyögött fel Alec.A sebei tisztításával voltam elfoglalva mert még mindig nagyon rosszul nézett ki de legalább egy picit javult az állapota.Mindenki hívogat mostanában.Apa,Gabriel,Adrien,Lauren,Maria,William stb.Aro,Didyme és Jane sokszor látogatják Alecet.Nem lepett meg hiszen azt hittük meghalt most meg itt áll a szobája közepén és fertőtlenítem a sebeit.

Hirtelen magamhoz tértem és még mindig Monte Carlóban voltunk.
-Mi történt?-suttogtam magam elé.
A legfurább az volt az egészben,hogy nem emlékeztem semmire.
Arra ami a román klánnál történt.
Julie fölémhajolt.
-Miközben Aleckel táncoltál, egyszercsak elájultál. nem tudjuk, hogy miért.
(Stefan sz.)
Holnap utazunk Volterrába.Nagyon furcsa most,hogy leéretségiztünk.
Még utoljára végigjártam éjjel Texas-t mikor egy lány sikítását hallottam.
Követtem a hangot és egy elhagyatott gyárépülethez vezetett.
Öt fiú körbe vett egy lányt. Gyönyörű volt csak a szemében ne csillogott volna.
-Kérlek,Dave,ne!-könyörgött valakinek. A fiúk erre elröhögték magukat.
-Ugyan Elena!Ismerhetnél már.-mondta az egyik.Talán Dave.
-Valami probléma van?-szóltam közbe.
-Bazd meg!Neked mégis miközöd van hozzá?-támadt rám egy szőke fiú. Ijesztően ismerős volt.
-Chris?-kérdeztem.- Christoph Perez?

Bocsi de jelenleg alig van időm írni szóval ilyen rövid fejezetek lesznek. Bocsi :(
Üdv:Isabella

Szilveszteri Novellával kapcsolatban

Kedves Olvasóim!
Elnézéseteket kérem amiért nem tudtam feltenni de annyi dolgom volt,hogy
egyszerűen nem volt rá időm de akkor majd Valentín-napkor 2 novellát teszek fel.
Üdv:Isabella

2012. december 24., hétfő

Karácsonyi Novella/A Sötét titok sorozat 1.része

Minden kedves olvasómnak és egy jóbarátomnak,akinek elméletileg a szülinapjára írtam ezt a történetet,küldöm ezt a novellát.


(Alec sz.)
Reggel jó korán keltem fel.Mivel Isa még aludt így csendben készülődtem.
Mielőtt kiugrottam volna az ablakon írtam Isának egy üzenetet és megpusziltam az arcát
majd eltűntem.
(Isabella sz.)
Azt álmodtam,hogy a Volturi palota végtelen hosszú folyosóin bolyongtam cél nélkül.
Sehol egy lélek.Hirtelen hangokat hallottam.Követtem őket és két embert pillantottam meg akik
önfeledten csókolóztak.Majd szétváltak és az egyik letérdelt és megszólalt:
-Darcy Volturi,ígérem,hogy örökkévalóságig szeretni foglak!-ezt a hangot ezer közül is felismerném.
Alec!-Hozzám jösz feleségül?
Ekkor hirtelen megjelent Elisabeth és a férje Draco.
-Jobb ha beletörődsz nővérkém!-mosolygott gúnyosan.
Ebben a pillanatban kezdett minden elhomályosódni és a trónteremben találtam magam.
Az esküvő!-futott át az agyamon.
-A gyűrűt!-szólt a pap.Én a padsorok közötti "folyosón"álltam a kedvenc fekete földig érő ruhában.
-Isa,vigyázz az útból!-szólalt meg a hátam mögött Stefan.
Hirtelen mindenki dühösen rám nézett.Darcy az oltárnál feküdt.Holtan.
Lenéztem a kezemre.Csupa vér volt mint a ruhám.Alec ekkor elindult felém.
Most nem az a bakos mosoly volt az arcán amit annyira szerettem.Hanem színtiszta gyűlölet.
Megragadott a torkomnál fogva.
-Ébresztő!-jött oda hozzám Stefan.
Ekkor hirtelen felébredtem.Stefan mellettem ült.
-Sikítoztál és sírtál.Nagyon megijesztettél!-mondta kedvesen egy mosoly kíséretében.
Megöleltem de még mindig patakzottak a könnyeim.
-Semmi baj!Csak egy rossz álom volt!-nyugtatgatott miközben a hátamat simogatta.-Ne aggódj!-most
vettem észre,hogy Alec nincs itt de megtaláltam egy papírlapot az ő kézírásával.
"Elmentem vadászni!Nemsokára jövök!Szeretlek:Alec"
-Elena,hogy van?-kérdeztem.De Stefan-t nem tudtam becsapni.
-Mit álmodtál?-érdeklődött.Visszahanyatlottam a párnámra és az elejétől a végéig beszámoltam
mindenről.
Hirtelen Alec ugrott be az ablakon.
-Akkor én magatokra hagylak titeket!Egyébként is készülődnöm kell mert ebédre vagyok
hivatalos Elenáékhoz.
-Mond meg Elenának,Jennának és Jeremy-nek,hogy üdvözlöm őket.John-nak pedig,hogy ha
még egyszer keresztbe tesz Damonnak megölöm.
Erre mindketten elmosolyodtak.
(Elisabeth sz.)
Éppen a Grillben ültem és a wiskymet ittam.Draco a tesója Ashley ügyeit intézte.Damon is velem volt
de ő Alaric-kal beszélgetett.Ekkor nyílt az ajtó és belépett két ember.Egy fiú és egy lány.
Gondolom testvérek lehettek mert eléggé hasonlítottak egymásra bár látszott,hogy a fiú idősebb.
Pont mint nálunk,gondoltam keserűen.
(Damon sz.)
Amikor belépett az a két idegen akkor valami nagyon erős bűz csapta meg az orromat.Azóta nem éreztem ilyet mióta Cece unokatestvére Lorena Black elhagyta a várost.Odakint erősen esett a hó és mikor beléptek nagy huzat lett idebent de csak egy pillanatra.
-Ők kicsodák?-kérdeztem Alaricket.
-Evan és Sarah Mitchelle.Most költöztek ide.
-Aha!Értem.Szóval sikerült kiderítened valamit?
-Beszéltem Aleckel is.Ő azt mondta,hogy amikor reggel elment vadászni különös szagokat érzett.
-Akkor valószínűleg ők lehettek azok.-mondtam.
(Elisabeth sz.)MÁSNAP...
Indultunk a Robert E.Lee Középiskolába. Ma volt a szünet elötti nap.December 22-e.
Amint beléptünk megláttam azt a két embert akik ott voltak tegnap ott voltak a Grillben.Leültem a helyemre. Sajnos azonban csak én és Jimmy Joe melletti hely volt üres. A fiú Jimmy mellé ült.
-Leülhetek?-kérdezte egy vékony hangocska.
Felnéztem.Egy világosbarna hajú,akvamarinkék szemű lány állt. Arcát szeplők borították de csak alig észrevehetően.
-Persze!-mosolyogtam.Furcsa szaga fel sem tűnt.Nem értem Damon és Alarick miről beszélt!
-Én Sarah Mitchelle vagyok!-mutatkozott be.
-Elisabeth Salvatore vagyok de hívj csak Elisának.
Az óra további része nagyon lassan telt.
Utána matek,spanyol és történelem óránk is közös volt Sarah-val.Nagyon megkedveltem.
Töri után a menza felé vettük az irányt.
-Mond csak Sarah!Van kedved neked meg Evannek velünk ebédelni?-kérdeztem.
-De,persze!Örömmel!-mondta.
(Isabella sz.)
-Ma beosontam a titkárságra és megszereztem a két új gyerek adatlapját,órarendjét és egyéb dolgokat.-mondtam majd a mappámat kinyitottam és a fiúk elé raktam a tartalmát.Damon felkapott egy lapot.
-Nahát,Isa!Kettes töriből?Mikor átéltük az egészet?
-Micsoda?-ugrottam fel.-Az nem lehet!
Kikaptam a lapot a kezéből és a papírra meredtem.Egy 5 és egy csillag volt ráírva.
-Marha vicces!-mondtam.
-Jaj,Bells!Látnod kellett volna az arcodat!-hahotázott Damon.
-Sziasztok!-lépett oda Elisabeth két ember társaságában.
Gyorsan összeszedtük a lapokat és a húgom felé fordultunk.
(Sarah sz.)
-Had mutassam be Sarah-t és a bátyját Evant.-mondta Elisabeth.Az asztalnál hat ember ült.Négy fiú és kettő lány.
-A két lány a nővérem Isabella és az unokatestvérem Mary.-Isabella egy aprócska,vékony lány volt.Kedvesen mosolygott ránk ám felemás szemében kíváncsiságot és talán egykis ellenszenvet találtam.Aranybarna haja majdnem a térdéig ért.A másik lánynak Marynek a háta közepéig ért a haja. Barna szemével engem és Evant vizslatta gyanakodva.
-A négy srác pedig Izzy két ikertestvére Damon és Stefan.Mary bátyja Gabriel de mi csak Gabenek szólítjuk.És ő pedig Izzy pasija Alec.-folytatta.
Lehet,hogy csak képzelődtem de mintha Isa és Alec elfintorodott volna a "pasija"szóra.
-Leüétök?-kérdezte Stefan.
-Ja,persze!-mondta Evan és leültünk.
(Gabe sz.)
-Honnan költöztetek ide?-kíváncsiskodott Damon.
-Lousiánából.-válaszolta Evan.
-Az jó messze van Virginiától.-mondta Mary.Most mintha alábbhagyott volna a gyanakvása.
Isa megérintette Alec vállát és a fülébe súgott valamit.A fiú bólintott majd mindketten felálltak és elmentek.
(Isabella sz.)
Kiléptünk a menzáról és felmentünk az erdőbe.
-Na,szóval mi a baj?-kérdezte gyengéden.
-Valami bűzlik velük kapcsolatban.-mondtam miközben leültem egy kidőlt fatörzsre.Alec mellém telepedett és átkarolt,én pedig a vállára hajtottam a fejemet.
-Szó szerint vagy átvitt értelemben?-érdeklődött.
Nem tudtam megállni,hogy el ne mosolyodjak.
-Mindkettő.-elvigyorodott.
-Nyugi,biztos csak új neked!-próbált magyarázatot keresni erre az egészre.
Csúnyán néztem rá mire helyesbített.
-Akkor jobb ha nyitva tartjuk a szemünket.-mondta és megcsókolt.


Boldog karácsonyt!

Kedves Olvasóim!
Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok!
Legyen boldog Karácsonyotok és sikeres újévet kívánok!
Üdv:Isabella












2012. december 4., kedd

36.fejezet

(Isabella sz.)

Ez a Carmelia nevű lány már értem,hogy miért olyan beképzelt.Az apja Stephen von Hauser a Román klán feje és mindent megad az „ő kis kicsikéjének”.Én is hercegnő vagyok de nekem óráim vannak és Aroval mindig zongorázom.Ő viszont a tanulás szót aligha hírből sem ismeri.
Raleph bíborostól egyenesen hányingerem van.Nyalizik egyfolytában.Stephen gügyög mintha két éves lennék és Vladimir…hát ő egy seggfej.Kendall beképzelt,Samuel pedig csak magáról tud beszélni.Sylviáról és Kathrinnról ne is beszéljek.Az is kiderült,hogy Samuel együtt van Carmeliával.Hogy Samuel mennyire más mint Alec volt!
Éppen az ágyamon,akarom mondani Carmelia ágyán,mikor támadt egy ötletem.Az igazi Carmeliát a szirénekre bíztam.Lesétáltam a partra és beugrottam a vgízbe.Vártam egy kicsit amíg a lábaim uszonyokká alakultak és elúsztam a Fehérfok-Öbölbe.
(Mary sz.)
-Alec,te vagy az?-kérdeztem hitetlenkedő hangon.
-Igen de mi történt Izzyvel?-ragadott meg a vállamnál fogva.
A halvány fényben megláttam őt.Arca piszkos,ruhája szakadt,haja pedig kócos de nem ez volt a legrosszabb.A szemei vörösek voltak a sírástól.
Megszorítottam a kezét.

-Ki jutunk innen!
Bólintott.
(Stefan sz.)
A városban kóvályogtam amikor Magnus felhívott.
-Igen?
-Alec nem halt meg!-jelentette ki.
-Tessék?-kérdeztem vissza mert azt hittem,hogy rosszul hallok.Ez jó hír persze de mindannyian láttuk Alec szétmarcangolt testét.Hacsak nem a...
-A Románok!-kiáltottam és az utcán lévők mind felém fordultak de én nem zavartattam magam.
-Nagy való színűséggel ők lesznek.-felelte higgadtan Magnus.-Ja és még valami:Izzy ki lesz akadva ha Aro és Giuseppe quinceanerát* akarnak rendezni neki?
-Az azaz ünnep amikor minden tiszta rózsaszín?Mert akkor igen.
-Oké.Csak ezt akartam kérdezni.-azzal letette.
(Elisabeth sz.)
A randi tökéletes volt.Draco igazi úriember.És mielőtt bárki is kérdezné:igen.Lefeküdtem vele.
A nővérem Isabella azt mondja ez nem illendő és könnyed erkölcsre vall.Szerintem ebben nagyon is téved.Ráadásul most Aro és Giuseppe quinceanerát akarnak rendezni neki. Megáll az eszem!Mintha nem tudnák,hogy Izzy utálja a rózsaszínt.Sulpicia félig spanyol és innen jött az ötlet.Athenodora és Didyme pedig boldogan rendezik.Caius csak húzza a száját,hogy minek ekkora feneket keríteni annak,hogy Isabella Salavatore nevű vámpír betöltötte a 115-öt.
-Ki nem szarja le?-kérdeztem miközben Draco az egyik tincsemmel szórakozott.
-Jaj drágám!Ne is törődj a bosszantó nővéreddel.Azt akarja,hogy Alexander Herondale halála miatt tekintsék őt "szomorú özvegynek".
-Maga a megtestesült gonoszság!-értettem egyet Dracoval majd az ágy felé húztam.
(Alec.sz.)
Mikor az őrök kettesben hagytak Maryvel mindent elmeséltem.
-Korán reggel elmentem sétálni a tengerpartra mert készülök egy meglepetéssel Isának.Megjelent Kendall és a debil öccse és elraboltak.Ott meg hagytak egy hasonmást feltépett torokkal.Azóta itt kínoznak.
-Ez borzalmas!-mondta Mary.-Mivel készülsz Izzynek?
-Az maradjon az én titkom.-kacsintottam rá.Elnevette magát.
Pontosan tudtam,hogy mi is az a meglepetés.
Megakartam kérni a kezét.De féltem.Mi van ha talált mást?Vagy már nem szeret?Az elviselhetetlen lenne!Mindkét variáció.Mi tagadás:kétségek gyötörtek.
(Isabella sz.)
Carmelia elég karótnyelt.Pont az én ellentétem.Nehezen de ment,hogy játszam a román hercegnőt.
Egyik reggel a rabok között jártam és két ismerős alakot láttam. Gareth-hez fordultam.Ő egy újonc volt még a Román palotában.
-Ők ketten kicsodák?-mutattam rájuk.
-Maryanne Salvatore és Alexander Herondale.-válaszolta az készségesen.
-Köszönöm!-azzal ott hagytam Gareth-et.Nagyon kedves fiú volt meg kell hagyni.Egy este elbeszélgettünk.Azt mesélte,hogy Vladimir átverte őt és bevágta a gárdába.
-Miért nem mész a Volturihoz?-kérdeztem.
-És te miért nem vagy velük?Tudom,hogy nem vagy Carmelia.Te túl kedves vagy.-egy pillanatra elhallgatott.-De akkor ki vagy?
-Isabella Alexandra Sophia Salvatore Volturi.-feleltem.
-Akkor te...Maryanne rokona vagy?
-Igen.
-És Alexander párja.-ez kijelentés volt nem pedig kérdés.
-Pontosan.Azért jöttem,hogy kiszabadítsam őket.Segítesz?

*Ejtsd:kvinszenyéra



Tudom,hogy rövid lett de mostanában kb.ilyen hosszúak lesznek a fejezetek.Bocsi

1 éves lett a blog! :D



Kedves Olvasóim!
Mint azt a cím is mondja: 1 éves lett a Salvatore ikrek különös élete :D
November 29-én. Csak kissé megfeledkeztem róla.
Akkor:Boldog szülinapot a Salvatore ikreknek :D
Üdv:Isabella