1.fejezet

(Aro szemszöge)
-Hármas ikrek?-kérdeztem Giuseppét.
-Igen.A legidősebb Damon,aztán Stefan majd Isabella.-mondta.
Elámultam.A kislánynak az egyik szeme zöld a másik pedig kék volt.Giuseppe kitalálta mire gondolok.
-A testvérei szeme is különleges.Damonnak és Stefannak is olyan szemei vannak mint Isabellának.
-Hűha!-hülledeztem.Giuseppe elmosolyodott.-Szia!-köszöntem a kislánynak,aki közelebb merészkedett hozzám.
-Szia!-köszönt vissza.
-Isabella,ugye?-kérdeztem,bár tudtam a választ.
-Igen,én vagyok!-mosolygott angyalian.Hihetetlenül tisztán és hibátlanul beszélt annak
ellenére,hogy alig lehetett több 2-3 évesnél.Ráadásul nála szebb kisgyerekkel nem is találkoztam.
-Én Aro vagyok!A bácsikád.
-Igen tudom!Apa rengeteget mesélt rólad és Didyméről.-Olyan volt,mint egy kis angyal.
-De édes vagy!-mondta Didyme.A kislány mosolya szélesebb lett majd odament testvéreihez és közelebb hozta őket.Csak most tűnt fel,hogy Isabella és Stefan mennyire hasonlítanak.Damon is bár ő kevébé.Lauren belépett a szobába karjában egy pici kislánnyal.
-Lizzie!-kiáltotta Damon.Ő is olyan tisztán és érthetően beszélt,akárcsak a húga.
-Nos,ő Elisabeth.-mondta Giuseppe.
-Drágám,szerintem Aro és Didyme már fáradtak.Hosszú napjuk volt.Jobb lenne,ha lepihennének.-mondta Lauren.Most jöttem rá,hogy mennyire fáradt vagyok.
-Igen,azt hiszem az tényleg jó lenne.-mondtam.
Didyme egyetértően bólogatott.
-Rendben!Akkor gyertek velem.-Giuseppe hangjából kihallatszott a csalódottság.
Elindultunk a fényes falépcsőn.Amint felértünk egy hosszú folyosón talátuk magunkat.
-A legvégén vannak a ti szobáitok!-jelentette ki a fivérem.
-Köszönünk mindent!-mondtam.
-Ugyan nincs mit!Hisz erre való a család!-felelte.
-Jó újra látni.-mondta Didyme és megölelte Giuseppét.
-Titeket is jó látni!Most pedig menjetek aludni mert majd össze estek a fáradtságtól.
-Jó éjt!-mondtam.
-Nektek is!
MÁSNAP...
Reggel a hajnali nap sugarai ébresztett.
-Aro!-hallottam a húgom hangját.
Nagyot sóhajtottam.Feláltam és az ajtóhoz támolyogtam és kinyitottam.
-Tessék!-mondtam Didymének.Most láttam csak,hogy Isabella is vele van.
-Csak azt szeretnénk mondani,hogy elkészült a reggeli.-mondta Isabella.
-Máris megyek.-mondtam.
Gyorsan felöltöztem és már rohantam is le.
-Jó reggelt mindenkinek!-köszöntem.
-Szia Aro!-köszönt vissza mindenki.
-Hogy aludtál?-érdeklődött Giuseppe.
-Nagyon jól.-feleltem.
-Mi ez a nagy vidámság?-kérdezte Didyme.
-Egyszerűen jó a kedvem.-és ez igaz is volt mert tényleg jó kedvem volt.
-Lenne kedvetek sétálniegyet a városban?-érdeklődött Lauren.
-Igen!-feleltem.Jó lesz egy kis séta meg egyébként is meg akartam nézni a várost.
-Didyme?
-Hát persze.
A reggelit gyorsan befejeztük.Majd,mivel szép idő volt,elmentünk sétálni.
-Látom Isabella titeket is az ujja köré csavart.-nevetett a fivérem.
A séta további részét némaságba burkolózva töltöttük

Bevezető

Giuseppe háza:

Nappali:

                                                  (Aro szemszöge)
-Induljunk!-szóltam Didymének.-Giuseppe már vár.
-Rendben.-válaszolta a húgom kissé szomorúan.
-Mi baj?-kérdeztem.
-Csak anyáékra gondoltam.-William és Maria Salvatore voltak a szüleink akik
nyomtalanul eltüntek két nappal ezelőtt.A bátyjám Giuseppe felajánlotta,hogy menjünk el hozzá.
Didyme persze nagyon örült.Én is a magam módján.Csakhogy mi Rómában laktunk ő pedig Mistic Fallsban.Egyszóval jó hosszú út elé nézünk.
Pár óra múlva...
Didyme és én úton voltunk Mistic Fallsba és az út felét már megtettük.De mint késöbb kiderült nagy tévedésben voltunk.Erre csak akkor jöttünk rá amikor megláttuk a város fényeit.Végre itt voltunk.
-Most hova?
-Arra.-mutattam egy gyönyörű házra.Bekopogtunk.Az ajtóban a fivérem nyitott ajtót.
-Giuseppe!
-Aro!Didyme!Gyertek beljebb ne ácsorogjatok itt kint!
Egy folyosón mentünk végig majd egy szép nappaliban voltunk.
-Had mutassam be a családomat!Ő az új feleségem Lauren.A fia Sylvester és a lánya Keira.
Ők az ikrek.-mutatott a három kisgyerekre.Két fiú és egy lány.Alig két évesek lehettek.
Ekkor még nem tudtam,hogy az életem gyökeres fordulatot vesz...

Sziasztok!

Most nyitottam meg az új és életem első blogját.
Szívből remélem,hogy mindenkinek tetszeni fog.
Kommenteket kérek!Jó olvasást!
Puszi:Isabella