Happy New Year!!!

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!!!!!!!!JÓ SOK BEJEGYZÉSSEL JÖVÖK MAJD!!!!!!!!
                                            PUSZI:ISABELLA.

Újévi novella (az ikrek megmentése)

(Alec sz.)
Éreztem,hogy a lány keze kezd kicsúszni a kezemből."Neee"-akartam kiáltani
de ekkor az édesanyám Sonja finoman felébresztett.
-Boldog 17.születésnapot Alec!-mondta mosolyogva.
-Jó reggelt!-talán kissé undokra sikerült a mondat de most ez érdekelt a legkevésbé.
Már hetek óta rettegtem ettől a naptól.Nem azért mert öregebb lettem hanem azért
mert pár nap van hátra az esküvőmig.A szüleim és apa "főnöke" Forester tábornok
kitalálta,hogy én és Rosalia milyen szép pár lennénk.Arra persze nem gondolt,hogy
én mit gondolok.
-Aleeeeeeeeeeeeeec-visítozta az én drága húgom Jane.
-Igen Jane?
-Apa haza jött.-ezt imádom Jane-ben.Olyan kis virgonc.
Akármennyire is utáltam apát a lagzi miatt azért tényleg hiányzott.
Felöltöztem és lerohantam.
-Szia Al!-köszönt.Nem igzán tetszett,hogy ezen az idióta becenéven
hívott.
-Szia apa!-köszöntem.
-Három nap múlva összeházasodtok Rosalia Foresterrel.Már nagyon várom!
-És ha nem akarom ezt az egészet?-fakadtam ki.
-Alec neked mi bajod van?-kérdezte Daisy az unokatestvérem.
A lagzira az egész család idejött New Gate-ba.
Felrohantam a szobámba és jó erősen becsaptam az ajtót.
(Isabella sz.)
-Isa mit látsz?-kérdezte Stefan aggodalmasan.
-A Smith ikreket el fogják égetni máglyán amiatt a Rosalia Forester
miatt.
-Szólnunk kell Arónak!-fölpattantam és rohantam a trónterem felé.
Damon és Stefan követtek.
Beléptünk.
Ahogy sejtettem Arót,Marcust és Caiust a trónteremben találtam.
Ők persze észre sem vettek.Elmélyülten vitatkoztak valamiről.
-Aro nem tudjuk mi lesz  a képességük.Ez veszélyes!
Eleazar csak azt mondta,hogy különlegesek lesznek
de azt nem,hogy mi lesz a képességük!-kelt ki magából Caius.
Carlisle felsóhajtott.
-Drága Caius nyugodj meg!Elhozzuk és átváltoztatjuk őket
és ha túl veszélyesek kivégezzük őket!
-Bácsikám!-kiáltottam.
-Á Isabella mi járatban erre?
-Alec-et és Jane-t máglyán fogják elégetni.
-Micsoda?-kiáltott fel Aro,Marcus,Caius és Carlisle.
-Azonnal oda kell mennem!-jelentette ki Aro.
-Mi is veled megyünk!-mondtuk Carlisle és én egyszerre.
-Induljunk!
(Alec sz.)
Még mindig a szobámban voltam amikor meghallottam Daisy hangját.
-Alecnek mi baja van?
-Csak ideges az esküvő miatt!-mondta apám.
Nem!Amiatt vagyok ilyen mert rákényszerítettek erre az egészre.
Lemetem.
-Miért kell hozzá mennem Rosaliához?
-Al azt hittük szereted Rosie-t.
-Hinni a templomban kell-mondtam majd kirohantam a házból.
Ki kellett szellőztetnem a fejemet.
Felmásztam a kedvenc fámra.
Hallottam,hogy apa,anya és Albert bácsi beszélgetését.
-Alec szégyent hoz a családunkra.-mondta apa.
-Egyet értek!-jelentette ki Albert bácsi.
Vissza mentem a házba.
Bekopogtam a húgom szobájába.
-Gyere be Alec!
Bementem.
-Ha ez megnyugtat én is utálom Rosaliát.-mondta viccelődve
bár hallottam a hangján,hogy igazat mond.
-Az még csak eszükbe sem jutott,hogy én szeretném-e!
Hirtelen dörömbölés hallatszott.
-Ki lehet az ilyen kor?-kérdeztem.
-Fogalmam sincs!-mondta Jane.
Hallottuk,hogy anya és apa kinyitja az ajtót.
Gyorsan lerohantunk,hogy megnézzük ki az.
Az egész falu ott volt.
-Mi a baj?-kérdeztem.
(Jane sz.)
-Mi a baj?-kérdezte a bátyám.
-Ők boszorkányok!-mondta Forester tábornok.
Rosalia kárörvendően mosolygott.
-Micsoda?Az lehetetlen!-Sonja hangjából sütött az félelem.
Hiszen mindenki tudja,hogy mit csinálnak a boszorkányokkal.
-Sajnálom Sonja!
Megragadtak minket és vittek a főtérre ahol két máglya állt.
Először engem majd Alec-et vetettek tűzre
Már vagy két perce égtem amikor  már csak
a testemben égett a tűz.
(Isabella sz.)
-Carlisle,Isa ti a fiút hozzátok!-mondta Aro.
Gyorsan megharaptam és leszedtem a máglyáról.
-Vámpírok!-kiáltozták a falusiak.
-Ti vigyétek be őket az erdőbe én addig elintézem őket!-Adta ki a parancsot
Aro.
-Tudom,hogy nem díjazod az öldöklést de a törvényt nekünk is be kell
tartanunk!-mondtam Carlisle-nak.
Bólintott és elindultunk az erdőbe.
-Én is sajnálom azt a rengeteg embert hidd el.-mondtam neki.
Ő vitte a lányt én a fiút.
-Itt vagyok!-jelent meg Aro.
-Akkor menjünk haza.-mondtam.

7.fejezet

(Elisabeth sz.)
-Hihetetlen!-mondtam.-Fogadjunk,hogy Isabella csak átcseszte Aroék fejét
csak azért mert ekkora idióta.-fortyogtam.
Mary felsóhajtott.
-Most meg mi van?Nincs igazam?
-Nincs!-mondta Mary és ezzel lezárta részéről a témát.
-Szerintem azért szökött meg mert nem akart tisztességes életet élni.-folytattam.
-Ó ne már!Tíz éve tűnt el és ezidő alatt csak megkeresett volna ha így állna
a helyzet.Meg amúgyis 7 éves volt akkor.Nem gondolod,hogy ilyen fiatalon
nem kezd el inni és drogozni?
-Isánál ki tudja.
-Ha most ennyire ellene vagy miért álltál ki mellette múltkor?
-Ez jó kérdés.-mondtam elgondolkodva.
Csak most tűnt fel,hogy Mary készülődik.
-Hova hova?-kérdeztem.
-Közöd?
-Van.-vágtam rá gondolkodás nélkül.
-Na jó!Elárulom.Derekkel van randim.
-Ki az a Derek?-kódokban akar beszélni,hogy ne értsem?A kis bunkó.
-Sulpicia öccse.-felelte az uncsitesóm.
-És Sulpicia kicsoda?
-Aro menyasszonya.
Egykis ideig hallgattam.
-Már azt hittem azt is megkérdezed,hogy ki Aro!-nevetett Mary.
-Ennyire sötét azért Lizzie sem.-mondta az éppen belépő Keira.
-Bocs mennem kell.-mondta gyorsan Mary.
-Jó szórakozást!-kiálltott utána Keira.
-Vacsorázni megyünk.-jelentette ki gyorsan Mary majd eltűnt.
(Mary sz.)
Gyorsan a trónterem elé siettem.
Megkönnyebbülve vettem észre,hogy Derek még nincs itt.
-Szia!-köszönt Derek a hátam mögül.
-Helló-köszöntem vissza.
-Indulhatunk?
-Persze!-feleltem.

Mary ruhája:

Derek öltönye:

Volterra legelegánsabb éttermébe mentünk.
-Csinos vagy!-mondta Derek egy szívdöglesztő mosoly kíséretében.
-Köszönöm de te sem panaszkodhatsz.
-Jó estét!Mit hozhatok?-kérdezte a pincér.
-Mary?
-Én egy gombás rizottót kérek.
-És önnek mit hozhatok?
-Egy sonkás pizzát kérek.
-Máris hozom!-mondta a pincérnő és elment.
-Nos meséld el,hogy hogyan ismerte meg Aro Sulpiciát.
PÁR ÉVVEL EZELŐTT...
(Sulpicia sz.)
Anyával már megint összevesztem.Sokáig a szobámban voltam de elő jött a
klausztrofóbiám így lemásztam az ereszen ki az utcára.
Egydarabig tébláboltam csak a városban.
Nagyon a gondolataimba mélyültem így nem nagyon figyeltem
merre is megyek.
Hirtelen éreztem,hogy neki megyek valaminek.
Először azt hittem egy falnak mert olyan kemény volt.
De amikor felnéztem láttam,hogy egy férfi az.
-Bocsánat nem láttalak!Ne haragudj!-szabatkoztam.
-Semmi baj!-kedvesen mosolygott és felsegített.-Minden rendben?
-Igen,köszönöm!
-Én Aro vagyok és te?
-Sulpicia De Laire.
-Örvendek.
-Én is.
VISSZA TÉRVE A JELENBE...
-Utána Aro és Sulpicia egymásba szerettek és egy hónap múlva össze házasodnak.
-Akkor már értem a nagy nyüzsgést a palotában.
Derek elnevette magát.
Sokáig beszélgettünk.Befejeztük a vacsorát és mentünk a vízes és felé.
-Megismételhetnénk?-kérdezte Derek.
Tudtam,hogy a randira gondol.
-Hát persze.-mondtam.
Leültünk egy kőre.
-Mary ki az az Isabella?-kérdezte.
-Az unokatestvérem aki tíz éve nyomtalanul eltűnt.
-Oh sajnálom.
-Semmi baj nem tudhattad.
Derek az órájára nézett.
-Szerintem mennünk kéne!
Derek egészen a szobámig kísért.
-Jó éjt!-mondta Derek.
-Jó éjt!
-Holnap találkozunk!
-Rendben.Szia!
Bementem a szobámba és rávetettem magam az ágyra.
Rögtön el nyomott az álom.

A zene amire Alec és Isabella táncolt:

Karácsonyi bál

(Isabella sz.)-Ébresztő Csipkerózsika!-keltegetett Alec.-Ma van a bál!
-Jó reggelt neked is!-Erre elnevette magát.
-Na gyere!Lauren,Adrien,Mary,Keira és Elisabeth elvisznek
vásárolni!
-Hurrá,shoppingolás!-mondtam nem túl nagy lelkesedéssel.
Alec elmosolyodott.
-Báliruhát kell vennetek!
Felsóhajtottam.
-Úgy tűnik,hogy nincs kibúvó alóla.
2 ÓRA MÚLVA...
Mindenkinek megvettük a báliruhát.
Egytől egyig mind szépek
Báliruhák:

Elisabeth:

Keira:

Adrien:

Mary:

Lauren:

Isabella:

És ami még jobb,hogy végre otthon voltunk.Szinte Alec nyakába ugrottam amikor
megláttam.
-Na látod nem is volt ez olyan vészes!-mondta majd gyengéden megcsókolt.
-Könnyen beszélsz nem te voltál ott.És egyébként is ez egy szerencsésebb eset
volt.
-Miért?-kérdezte Alec.
-Mert ma csak báliruhát vettünk.-nevettem.
Alec velem nevetett.
-Már alig várom,hogy lássalak báliruhában.
AZNAP ESTE...
A bálterem:

Beléptem a terembe.Alec persze rögtön kiszúrt.
-Gyönyörű vagy!-mondta.
-Köszönöm!
-Bella!-jött oda az én egyik LB-m Jane.
-Szia Jane!-köszöntem.
-Elrabolnám Alec-et egy picit.
-Gond van?
-Az égvilágon semmi csak találtunk néhány tövényszegőt.
Alec szomorúan nézett rám.
-Semmi baj!Menj csak!
-Biztos?-kérdezte.
Bólintottam.
-Köszi Bells!-mondta és gyengén szájon csókolt.Majd eltűntek.
Felsóhajtottam és úgy döntöttem,hogy sétálok egyet.
Aro és Didyme amikor utánam jöttek egy padon ültem és zokogtam.
-Mi a baj Izzie?-kérdezte Aro.
-Tudom,hogy ez a kötelessége de elegem van,hogy állandóan itt hagy.-mondtam.
-Kiről van szó?-kérdezte Didyme és leült mellém.
-Alec-ről.
-Figyelj!Tudom,hogy rossz de ne legyél dühös Alec-re.Inkább engem okolj!-mond-
ta Aro.
-Miért?
-Mert én küldöm el őket a küldetésekre.-megöleltem Arót.Majd Didymét.
-Menjünk vissza mielőtt azt hiszik,hogy legyilkoltuk egyást.-nevetett Didyme.
-Jó!-felelt Aro.-és Isa téged látni akar téged valaki.
Bementünk.És Alec odajött hozzám.
-Szabad egy táncra?-kérdezte.
Ránéztem Aróra és Didymére.
-Igen.
A táncparkettre mentünk.És lassúzni kezdtünk.
-Ne haragudj amiért itt hagytalak!
-Jaj Alec persze,hogy nem haragszom.
-Tényleg?
-Aróra vagyok dühös!-jelentettem ki.Alec elnevette magát.
A szemem sarkából láttam,hogy a bácsikám is elmosolyodott.
Az este további részében abba sem hagytuk a táncot míg végül arra eszméltünk
fel,hogy a teremben csak mi ketten vagyunk.
-Szeretlek!-mondta Alec.
-Én is!
Majd szenvedélyesen megcsókoltuk egymást.
Így lett vége életem legszebb éjszakájának és ami a legjobb életem szerelme karjaiban történt.

Karácsonyi novella 1.

(Isabella sz.)
-Kéééééééééééérlek!-könyörögtem apának.Alec a hátam mögött állt és                                               
 minden bizonnyal remekül szórakozott.-Ez lesz Nono első mikulása!
-Végülis miért ne?Alec te mit gondolsz?-kérdezte Giuseppe.
-Én természetesen benne vagyok!-mondta.Elmosolyodtam.
Hát persze,hogy benne van.
-És ki legyen a mikulás?-kérdezte apa.
-Hmmm...legyen Aro bácsi.-mondtam.
KÉSŐBB...
-Szerinted igent fog mondani?-kérdeztem Aleccet.
-Lehet.De te vagy a médium.-viccelődött.Vele nevettem.
-Ja igaz.-átöleltem a derekát.
-Már őszintén aggódtam,hogy elfelejtetted.-mondta és megcsókolt.
-Az vicces lenne.A szenilis vámpír.Na kérdezzük meg Arót.
-Rendben!-felálltunk.És kézen fogva elindultunk.
Ebben a pillanatban Mary és Derek párosa sétált el mellettünk.
-Nektek is sziasztok!-mondta Alec.Ő és Derek nem jöttek ki
egymással.Emiatt Maryvel rengetegszer összekapunk.
A cousinom Derek mellé én pedig Alec mellé álltam.
-Bocs nem vettünk észre titeket.-mondta Mary
-Azt vettük észre!-jegyeztem meg csípősen.
És sétáltunk tovább.Alec morgott valamit az orra alatt de én nem értettem,
hogy mit.Odaértünk a bácsikám szobája elé.
Bekopogtunk.
-Gyertek!-szólt ki Aro.
Meg se kellett volna lepődmöm,hogy apát ott találom.
-Gondolom apu elmondta miért kerestünk fel.
-Igen.-mosolygott.
-Akkor gondolom nem baj ha megyünk.-mondta Alec.
-Pesze,persze nyugodtan.-felelte Aro szórakozottan.
MÁSNAP...
A reggeli napfény ébresztett.Ránéztem az órára.Reggel fél 7 volt.
-Jó reggelt!-köszönt Alec vidáman.
-Szia!
-Képzeld Aro rendez egy bált.Meghívta a Denali és a Cullen klánt.
-De jó!-kiáltottam.
-Öltözz fel!Lent találkozunk.-mondta,megcsókolt és eltűnt.
Villám gyorsan felvettem egy farmert,egy felsőt és a kedvenc converse
cipőmet.Majd a nyakláncomat amit Alec-től kaptam.
                                  
                                                       Isabella ruhái:

 Gyorsan a nappaliba mentem.Norton ott ült középen és az ajádékait bontogatta.
Pár pillanat múlva meghallottuk Arót.
-Ho-Ho-Hó boldog karácsonyt!-jött le az emeletről piros ruhában,pom-ponos
sapkában és ál-szakállal.
-Télapó-kiáltotta az öcsém.
-Szervusz Norton!Jó gyerek voltál?-kérdezte.Kis híja volt,hogy nem nevettem el
magam.
-Nagyon jó gyerek volt Télapó.-mondta apa.Oda mentem Alec mellé ő pedig átkarolt.
-Akkor megérdemled az ajándékot.-Alec is majdnem elnevette magát.
-Most már sajnos mennem kell.Sokan várnak még rám de ha jó gyerek leszel
jövőre is meglátogatlak.Viszlát és kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!
-Viszlát Télapó!-motyogta Norton.
ESTE...
-Isa.-szólított meg Norton.
-Igen?
-Tudom,hogy Aro volt a Télapó.
-Vicces volt mi?-kérdeztem.
-Hát eléggé.-nevetett.
-Na jó!-mondtam.-Ideje aludnod.
-Le akarsz pattintani,hogy Aleccel legyél,mi?-ha nem mosolyog azt hittem
volna,hogy komolyan gondolja.
-Feltett szándékom.-vicceltem.
-Akkor jó!
-Na gyere!-felkaptam és rohantunk a szobájába.
                                              
Norton szobája:

Olyan álmos volt,hogy a kezemben aludt el.Be tettem az ágyába,betakartam és
megpusziltam az arcát.Majd csendben elosontam.
Végig mentem a folyosón, fel a lépcsőn és be a szobámba.
Isabella szobája:

Meg sem lepődtem amikor megláttam Aleccet.
-Van kedved elmenni moziba?-kérdeztem.
-Találkozzunk fél óra múlva a nappaliban.
-Rendben!-megcsókoltam majd eltűnt.
A ruhámat választottam ki elősször.Aztán mentem zuhanyozni.
Természetesen nem festettem ki magam.Csak magamra fújtam a kedvenc parfümömet.
Lerohantam.Pont egyszerre érkeztünk Aleccel.
-Mehetünk?-kérdezte Alec.
-Hát persze.-végigmértem.Egy szürke póló,egy farmer ,egy fekete pulóver volt rajta
és egy halálfejes tornacipő.

Alec ruhái:

Isabella ruhái:

Elindultunk az én kocsimmal.
-Mit nézzünk meg?-kérdeztem.
-Egy jó kis horrort.-mondta a szerelmem.
Mindig is imádtam a horror filmeket.
-Mit szólsz a Mennyből az ördöghöz?-kérdeztem.
-Jól hangzik.
Odaértünk és megvettük a jegyeket.Volt még egykis időnk a film előtt
így beültünk egy közeli kávézóba.Beszélgettünk egy negyedórát.
A film nagyon jó volt a trailer nem "hazudott".
Alec végig fogta a kezemet ami csak még jobbá tette a mozizást.
Negyed 9-kor lett vége és indultunk haza.
Otthon azonnal a szobámba mentünk.
-Jó kis film volt mi?-kérdeztem.
-A leges-legjobb.-mondta majd megcsókolt.-Neked is ideje lenne aludnod.
-Na jó!-bemásztam a paplan alá és azonnal elaludtam.

Merry Christmas!!!:);)

Nagyon Boldog Karácsonyt Mindenkinek!:)
És Kellemes Szilvesztert!
                                  Puszi:Isabella

6.fejezet

(Didyme sz.) 
 Tíz év telt el Isabella eltűnése óta.Stefan és Damon nagyon levertek.
Nem is csodálom hiszen a húguk volt.
Azóta a tervünk, miszerint mi leszünk a vámpírok királyi családja,
remekül halad.Áll a mi  nagy földalatti kastélyunk.És a testőrségnek(ami
Aro ötlete volt nem az enyém)már sok tagja van.
A fivéremmel megegyeztünk,hogy én a gyerekekkel ő pedig a Volturival
foglalkozik.Éppen a trónterembe igyekeztem és amikor beléptem megdöbbentem.
A halottnak hitt családunk volt ott.
-Giuseppe!-kiáltottam meglepetten.
-Drága húgom!-mondta és megölelt.
-De jó,hogy látlak titeket.Már azt hittük,hogy meghaltatok.-Aro hangjból csak
úgy sütött a megkönnyebblés.
-És mi a roszhír?-kérdezte Adrien.Aro felsóhajtott.
-Tíz évvel ezelőtt  Isabella kezdett furcsán viselkedni és gyakran eltűnt
de sosem volt távol egy-két óránál tovább.Ám aznap este amikor Caius és Athenodora
csatlakoztak hozzánk nagyon sokáig nem jött haza.Caius és én át kutattuk az erdőt
de nem találtuk meg.Végül eljöttünk.-Láttam,hogy lesújotta őket a hír.
-Arra nem gondoltatok,hogy talán vissza ment volna?!-ordította Elisabeth.
-Elisabeth!Nem szabad így beszélni senkivel.-szólt rá Giuseppe.
-Csak az a fontos,hogy ti túléljétek de az,hogy Isabellával mi lesz
az már teljesen más kérdés!-folytatta Elisa.
-ELISABETH DAPHNE SALVATORE ELÉG LEGYEN!-kiáltotta az egész család.
Az említett ekkor mélységes hallgatásba burkolózott.
-Ne haragudjatok!-fordult felénk Giuseppe.
-Nincs semmi baj.-mondtam kedvesen.
Aro buzgón bólogatott.
-Santiago!-kiáltotta Aro.A testőr azonnal ott termett.
-Igen Mester?
-Mutasd meg a szobáikat!
-Máris!Gyertek!
Azzal eltűntek.Aro és én maradtunk a trónteremben.
-Elisabeth egykissé hirtelen haragú nem?-kérdezte.
-Aro azon gondolkodtam,hogy talán Isabella nem véletlenül tűnt el.
-Mire célzol Didyme?
-Arra,hogy talán Isa lesz nephilim.
(Mary sz.)
Elisabeth bemutatkozott.Remek!
Santiago sok folyosón vezetett végig minket mire a szobákhoz értünk.
-Itt vannak a szobáik.Sajnos csak 5 van.Viszontlátásra!-mondta majd eltűnt.
-Na a szoba beosztás a következő:Gabriel és Adrien,Sylvester és Keira,
Elisabeth és Mary,Lauren és én,Gabe te saját szobát kapsz.
Szobák:

Elisabeth és Mary szobája

Gabe szobája

Giuseppe és Lauren szobája

Gabriel és Adrien szobája

Sylvester és Keira szobája

                                                       

Remek lehetek a banyával.-Miért pont azt a hülye libát fogtam ki?-gondolta
Elisabeth.
-Jobb ha túl teszed magad rajta.-mondtam.
-Basszus megfeledkeztem arról,hogy Mary gondolatolvasó.
-Bizony,hogy meg!-feleltem.
-Hagyd abba!-kiáltotta Lizzie.
Beléptem a szobába.Gyönyörű volt.
-Hmmm.-mondta Elisabeth.
-Most meg mi van?-kérdeztem.
-Nem épp megfelelő de elmegy.
-Na jó én megyek vadászni.-jelentettem ki.
-Nem tudsz betelni a büdös állatokkal?-kérdezte Lizzie gúnyosan.
-Marha vicces!
Elindultam.Út közben annyira belemélyedtem a gondolataimba,hogy észre
sem vettem,hogy nekimegyek valakinek.
-Jaj!-nyögtem fel.
-Jól vagy?
-Igen.-válaszoltam.
-Ja amúgy Derek vagyok.-mosolygott rám.
-Én pedig Mary.
-Örvendek.
-Én is.-mondtam.-Elkísérnél vadászni?
-Örömmel.-felelte.
Az erdőbe mentünk.
-Honnan tudtad,hogy állatokra vadászom?
-Hallottam a vitátokat Elisabethhel.
-Nézd ez a kedvenc helyem.-mutatott előre.Egy gyönyörű vízesés volt
körülötte mindenféle vadvirágokkal
A vízesés:

-Ez meseszép.-mondtam.
-Örülök,hogy tetszik.-még mindig mosolygott.
A vadászatot gyorsan letudtuk.Én két pumát terítettem le Derek pedig egy medvét.
Vissza mentünk a palotába,elbúcsuztunk és rohantam volna a szobámba ha Derek
utánam nem szól.
-Mary?
-Igen?
-Eljönnél velem valahová ma este?
-Hát persze.
-Fél 7 jó lesz?
-Igen,és hol találkozzunk?
-Mondjuk a nagyterem elött.
-Rendben!Akkor Szia.
-Szia.
Nagyon izgultam az esti randi miatt.
Vissza mentem a szobába.
És elkezdtem tanakodni,hogy mit vegyek fel.

5.fejezet

(Didyme sz.)Fel-alá járkáltam idegességemben.Hol marad ilyen sokáig Isabella?
7 óra környékén ment el,most,meg háromnegyed tizenkettő van.
Úgy döntöttem,hogy várok még egy fél órát és ha addig nem jön haza
a keresésére indulok.Az idő telt de Isabella sehol.
-Aro nem láttad Isabellát?-kérdeztem fivéremet aki a nappaliban beszél-
getett Caiussal és Athenodorával.
-Nem!Miért?
-Mert már haza kellett volna érnie!
-Tudod,hogy hova mehetett?-kérdezte Athena.
-Sajnos nem.-válaszoltam.
-Akkor induljunk!-jelentette ki Aro.
-Didyme,Athena ti maradjatok itt a gyerekek miatt.-mondta Caius.
Bár én is mentem volna be kellett látnom,hogy igaza van.
Pár pillanat múlva Aro és Caius már Isabellát keresték.
-Szerinted megtalálják?-kérdeztem aggodalmasan.
-Hát persze!-felete Athena kedvesen.
Ebben a pillanatban Damon,Stefan és Norton jött le az emeletről.
-Isa hol van?-Stefan hangjából kihallottam az aggodalmat.
-Nos,az a helyzet,hogy mi sem tudjuk.
Erre elszomorodtak.Hirtelen Aro és Caius lépett be.
-Megtaláltátok?
-Nem!A szagát elfújta a szél.És vérnyomokat is találtunk.
-És akkor most mi lesz?
-Nem tehetünk mást el kell mennünk innen.
Stefan elsírta magát.Damon megölelte öccsét.
-Induljunk!
-Mégis hova megyünk?Van valami terved?-kérdezte Stefan gúnyosan.
-Itáliába.
(Stefan sz.)
Nem!Ilyen nincs!A húgom eltűnt,remek!
-Van egy remek ötletem!-kiáltott fel a bácsikám.
-Mi?-kérdezte egyszerre mindenki.
-Megalapíthatnánk a vámpírok királyi családját.-mondta lelkesen Aro.
-Ez remek ötlet!-vágta rá Caius.
-Mi legyen a nevünk?
-Emlékszem,hogy Isabella említett egy remek nevet.-mondta Didyme.
-Volturi.-segítettem.
-Igen,ezt mondta.
-Nos ,irány Olaszország!

4.fejezet

(Norton szemszöge) HÁROM ÉV MÚLVA...Ez a három év szinte csiga
lassúsággal telt.Apáék
 halálába nagy nehezen de beletörődtem.
Ráadásul Didyme olyan mintha az anyám lenne.
Isabellára,Stefanra és Damonra mindig számíthatok.
Remek velük élni.Ami a legfontosabb végre fény
 derült a testvéreimkilétükre.Ők ugyanis
 félig vámpírok ahogy én is.Aro azt
 mondta,hogy15 vagy 17 éves korunki fogunk nőni
.De lehet,hogy több vagy kevesebb.
Ezt nem lehet tudni.Isabella mostanában nagyon
 furán viselkedik.Többször is ,,megdermed" és a tekintete ködös lesz.De
van olyanis amikor
olyasmikre válaszol amit az ember ki sem mondott.
Aro és Didyme sem érti az egészet.Damon és Stefan meg pláne nem.
És a legfurcsább az egészben,hogy sokszor eltűnik.
Néha még éjszaka
is felszívódik.Most éppen a szobámban ültem amikor Isabella jött be.
-Gyere Norton!Aroék haza jöttek!
-Én arról sem tudok,hogy elmentek!
-Félórával ezelőtt indultak vadászni.-vonta meg a vállát a
nővérem.-Lejönnél végre?
-Máris megyek!-álltam fel.Lerohantam a lépcsőn.
Egyenesen ki az udvarra.Ott állt Aro,Stefan,Damon és két
másik vámpír.Egy nő és egy férfi.Mind ketten szőkék.
-Ő Caius.-mutatott a férfira Aro.-És a felesége Athenodora.
-Isabella vagyok.Nagyon örvendek.-mondta Isabella.
-Én is!-felelte Athenodora majd kezet ráztak.
-Had mutassam be a húgomat Didymét.És a másik unokaöcsémet Nortont.-folytatta Aro.

(Isabella sz.)PÁR ÓRA MÚLVA...
Elkéredzkedtem Didymétől és rohantam az erdő felé.Majd egy elhagyatott
 part szakaszra értem.
Gyönyörű volt.Alkonyodott éppen és a vizet narancssárgára festette.
Felmásztam az egyik sziklára és gyönyörködtem a lemenő napban. 
Hirtelen egy ponton fodrozódni kezdett a víz.
Mondanom sem kell,hogy a szívem őrült tempóban kezdett verni.
Ekkor egy mosolygó,szőke hajú szirén bukkant fel.
-Szia!-köszöntem.-Tudsz beszélni?
-Igen!-kuncogott.
-Hogy hívnak?-kérdeztem.
-Amanda.És téged?
-Isabella.
-My heart is pierced by Cupid-énekelte.-I disdain all glittering gold.
-There is nothing that can console me but my jolly sailor bold.-ezt már együtt
daloltuk
-Ismered?
-Igen,kicsit.-ebben a pillanatban egy másik szirén bukkant fel.
-Amy ki énekelt?-Neki is szőke haja volt bár egy pár árnyalattal sötétebb.
-Isabella ő Miranda,Miranda ő Isabella.-mutatott be minket egymásnak.
-Szépen énekelsz!-dicsért meg.
-Izé...kösz.-kissé zavarban voltam.
Csak most tűnt fel,hogy nem vagyunk egyedül.
Rajtunk kívül hat másik szirén volt.
-Ő Kylei,Stella,Syrena,Cornelia,Sarah és Deena.-mondta Amanda.
-Sziasztok!Én Isabella vagyok.
-Mi pedig szirének.-poénkodott azt hiszem Syrena.
-Jössz egyet úszni?-kérdezte talán Deena.
-Igen.
-Nem fogsz megfulladni?-kérdezte Amanda.
-Nem.-feleltem.Félig vámpír vagyok és azoknak nincs szükségük oxigénre.
Ugrottam egy szép fejest és már a tenger feneke felé tartottunk.

a szirének balról jobbra:Kylei,Miranda,Amanda,Sarah,Deena,Stella,Cornelia

Syrena

 

3.fejezet

(Isabella szemszöge)
Láttam ahogy Vladimir megharapja először apát majd Arót.Brad pedig
 Didyméhez lépett és
 újra a nyakába mélyeztettefogait.Stefan pedig felém közeledett.
 A nyakláncomat,amit
anyától kaptam még anno,görcsösen szorítottam.Hirtelen egy nagy villanás
 és mintha csakálmodtam volna az egészet
 .De volt néhány dolog ami nem stimmelt.Az első,hogy mit
 keresek az utcán.Második pedig,hogy apa,Aro és Didyme a
földön fekszenek.
Nem tudtam mit tegyek.Haza kellett volna menjek de nem akartam itt az
utca kellős közepén
hagyni őket.Leültem és gondolkodtam.
Emlékszem,hogy egyszer kihalgattam apa,Didyme és Aro beszélgetését.
-Ők ugye nem fogják örökölni a Caleb boszorkák erejét?-kérdezte Aro.
-Damon és Stefan nem mert a hatalom női ágon öröklődik de ők
varázslók.Isabella
 sem mert ha a családban ikrek vannak ők nem birtokolhatják a
Caleb hatalmat.Aki
 lehetséges az Elisabeth.-válaszolta apa.
-Most egy kicsit megnyugtattál!-sóhajtott Didyme.
-Elisabethre különösen figyelünk kell ha jót akarunk az embereknek és
 persze magunknak
is.-mondta Aro.Ennyi elég is volt és halkan ellopakodtam.
Visszatérve a jelenbe.Apa azt mondta,hogy én nem fogom örökölni.De akkor mi
történt az előbb?Hogy tudtam varázsolni?Mert,hogy ez nem lehetett
 más mint varázslat.
De azt mondták,hogy Elisabeth lesz boszokány.Nem azt ,hogy én.
Hirtelen Damon,Stefan és Norton jelent meg.
Nem kellett kérnem máris belekezdtek a történetbe.Majd én is elmeséltem,
hogy mi történt
velünk.Norton eközben elaludt.Stefan pedig elkezdett fel-alá járkálni.
-Ez lehetetlen!-mondogatta.
-Mi is tudjuk.-felelte csípősen Damon.
-Hagyjátok abba ez most nem segít!-szóltam rájuk.-Inkább találjuk ki
 mi legyen!
-Igazad van!Ne haragudj!-mondta Damon és Stefan.
-Nincs semmi baj!De ez most nem lényeges.
-Isabella,Stefan,Damon,Norton!-kiáltotta egy ismerős hang.
Megfordultunk.Ha hiszitek ha nem.Aro és Didyme állt ott életnagyságban.
-De jó,hogy éltek!-sóhajtottam megkönnyebbülten.
-El kell tünnünk innen!-jelentette be Damon.
-Bárkik is támadtak meg minket vissza fognak jönni.
Még aznap este elhagytuk Mistic Fallst.

Salvatore klán

Lauren

Giuseppe felesége

Keira és Sylvester édesanyja

Adrien

Gabriel felesége

Mary és Gabe édesanyja

Mary

Gabriel és Adrien lánya

Gabe húga

Keira

Lauren lánya

Sylvester testvére

Gabriel

Adrien férje

Mary és Gabe apja

Sylvester

Lauren fia

Keira testvére

Gabe

Adrien és Gabriel fia

Mary bátyja

William

Maria férje

Giuseppe,Aro,Didyme és Gabriel apja

Maria

William felesége

Aro,Giuseppe,Didyme és Gabriel édesanyja

Volturi gárda

Cecilia:Isabella barátnője

Chelsea:Afton párja

Afton:Chelsea párja

Annabelle:Jerome,Juliet és Vincent édesanyja.

Blaire:Annabelle nővére.Isabella sötétmágia tanára

Corin:Isabella barátnője.Katherine és Elena húga

Darcy:Kendra és Tyler nővére unokahúga.Isabella ellensége.Caius unokahúga

Tyler:Beképzelt és okoskodó.Kendra és Darcy öccse.Caius unokaöcsse

Esmeralda:Isabella barátja.Gyűlöli Darcyt

Heidi:Demetri párja

Félix:Isabella személyi testőre.Renata párja

Demetri:Nyomkövető.Heidi párja.

Jerome:Juliet és Vincent bátyja.Annabelle fia.

Juliet:Jerome és Vincent nővére.Annabelle lánya.

Vincent:Juliet és Jerome öccse.Annabelle fia.

Benjamin "Ben":Isabella barátja,Lily bátyja

Lilyanne "Lily":Isabella barátja,Ben húga

Lily:Isabella barátja

Larissa:Ben párja

Santiago:

Kendra:Darcy és Tyler testvére.Caius unokahúga