12.fejezet

(Damon sz.)
-Már alig várom az estélyt!-lelkendezett Isa.
-Hé Bells!Ugye tudsz táncolni?-kérdeztem.
Sértődötten nézett rám.
-Damon tudod,hogy imádlak de van amit te sem tudsz rólam.
Egyébként pedig,víz alatt töltöttem azt a tíz évet,nem pedig barlangban.
-Mi a különbség a kettő között?-értetlenkedtem.-A sziréneknek nem
kell megtanulniuk táncolni mert nem lábaik vannak.
Már éppen készült hozzám vágni egy csípős megjegyzést amikor
Stefan közbe szólt:-Elég legyen a veszekedésből!
Sértődötten fordultam el.A nap mintha sosem akart volna véget érni.
ESTE...
Mi Stefannal egyszerű öltönyt viseltünk Isabella pedig egy zöld ruhát.
Megérkeztünk a Renaldi birtokra.
-Üdvözlöm Mr.Salvatore.-mondta valószínüleg Mrs.Renaldi Arónak.-Örülök,
hogy eltudtak jönni.
-Mi köszönjük a meghívást Mrs.Renaldi!-mosolygott Aro.-Ők a fivérem
gyermekei Damon,Stefan és Isabella.-mutatott be minket.
-Igazán örülök,hogy megismerhetlek titeket!Gyertek beljebb!
Az egész ház (már amennyit láttam belőle) gyönyörű volt.
-Peter!-szólt oda egy férfinak.
-Igen?
-Had mutassam be Mr.Salvatorét és a rokonait Damont,Stefant és Isabellát.
Peter dühösen nézett Isabellára majd megszólalt:-Boszorkány!
-Na de Peter!Milyen viselkedés ez?-csatlakozott
hozzánk egy nő.-Elnézést
kérek a férjem viselkedése miatt!Egy kicsit izgul mert a
 mi Alec-ünk nemsokára összeházasodik Ms.Foresterrel.
Én egyébként Sonja Bright vagyok.
-Én pedig Isabella Salvatore.Örülök,hogy megiserhetem.
-Te jó ég!Zendaya és Alec már jegyesek!
Miért nem montad előbb?-kérdezte Mrs Renaldi
(Isabella sz.)
-Nem okoz önöknek gondot ha én most elmegyek?
Szükségem van egy kis friss levegőre!-mondtam.
-Hát persze,hogy nem!
Kimentem a kertbe és leültem egy padra.
Két oka volt,hogy kimentem a levegőre.
1.Nem szerettem volna Peter Herondale társaságát élvezni.
2.Borzasztóan szomjas voltam.
Hirtelen hangokat hallottam.
Gyorsan elfutottam.
Az erdőn át gyorsan haza.
(Aro sz.)
-Mr.Salvatore had mutassam be a fiamat Alec-et és
a két lányomat Jane-t és Emily-t.-Peter Herondale igen jó társaságnak
bizonyult ha Isabella nincs a közelben.
-Igazán örvendek!-mondtam és az arcomra erőltettem egy mosolyt.
-Bácsikám nem láttad Isabellát?-jött oda hozzám Stefan.
-A kertben nézted?
-Mindent felkutattunk de nem találtuk meg.-szólalt meg Damon.
-Van egy ötletem,hogy hol lehet!-mondtam.
OTTHON...
-Isa?-kiáltotta Damon.
Semmi válasz.
-Megyek megnézem a szobájában.-jelentette ki Stefan.
(Stefan sz.)
Felrohantam a húgom szobájába.
Isa ott ült az ablakpárkányban,háttal nekem.
-Isa miért tűntél el?Tudod,hogy mennyire aggódtunk érted?
Erre megfordult.
Az arca könnycseppektől fénylett,a szeme vörös volt a sírástól.
-Sa...sajnálom!
-De mi történt?-kérdeztem.
(Jane sz.)
Egy árnyat láttam elsuhanni mellettünk.
-Mi volt ez?-kérdeztem Alec-et.
-Nem tudom!
-Alec!Jane!-hallottam édesanyám hangját.
Odarohantunk.
-Édes Istenem!-Margaret néni természetesen
hozta a formáját.-Alec Hallottam,hogy hozzá mész Zendaya
Forester-hez.
Az említett felnyögött.
-Hahó Al!-az emlegetett szamár,gondoltam csípősen.
Alec arcára pillantva kis híján elnevettem magam.
A bátyám úgy nézett ki mint aki mindjárt elsírja meagát.
-Zendaya ő az édes anyám Margaret Tilney Bright.-közölte
kedvesen anya.
-Igazán örvendek!-mondta olyan hangnemben amitől hányingerem
támadt.
-Sonja mennünk kell haza!-jött oda apa.
Ámen!
-Rendben!Viszlát Zendaya!
-Viszlát Mrs.Herondale,viszlát Mrs.Bright!-búcsúzott el.-Szia Alec!
Találkozunk holnap az oltárnál!
(Damon sz.)
Egy órával később Stefan jött le az emeletről.
-Na?-kérdeztem.
-Fent van a szobájában!-mondta az öcsém.
-Azt mindjárt gondoltam!Hogy van?
-Sírt de,hogy miért azt nem akarta elárulni.
-Ágyba fiúk!Holnap nehéz napunk lesz!-jött be Aro.
Némán tettük amit mondott.
Nem is vettem észre,hogy milyen fáradt vagyok csak akkor
amikor gyakorlatilag azonnal elnyomott az álom.

Sonja Bright:

Az anyuka

Peter Herondale:

Az apuka

Emily Herondale:

Alec és Jane húga


Margaret Tilney Bright:

Sonja édesanyja

Zendaya Forester:

Alec menyasszonya,Mr. és Mrs.Forester lánya

Daisy Bright:

Alec és Jane unokatestvére   (anyai ágon)

Meglepííí!:)

Sziasztok!
Mint gondolom tudjátok,hogy a Twilight-saga

befejező részét a Breaking Dawn-t két részben

adják.Nos,itt van a második rész néhány posztere:

Farsangi Novella 2.

(Stefan sz.)
-Szabad egy táncra?-kérdeztem.
-Semmi akadálya!-mosolygott Elena.
Három számot végig táncoltunk majd leültünk egy asztalhoz.
Abban a pillanatban Damon,Isa és Alec bukkant fel.
-Stefan,Elisabeth itt van!-mondta Isa gondterhelt arccal.
-Most beszéltem Giuseppével és azt mondta,hogy életbe vágóan
fontos,hogy Eli haza kerüljön!
-Miért?-értetlenkedtem.
-Azt nem árulta el.-felelte Damon.
-Érzitek?-kérdezte Isa.
-Igen,ők azok!-mondta Alec.
Követtük a szagot ami az erdő felé vezetett.
-Előre megyek!-jelentette ki Isa.
Egyik pillanatban még foszforeszkált majd eltűnt.
-Damon!-jött felénk a házigazda Carol Lockwood.
-Jó estét Carol!-köszönt illedelmesen a fivérem.
-Mi megkeressük Isát,majd gyere utánunk.-intézte szavait Alec Damon-höz.
-Rendben!
Gyorsan elindultunk az erdő felé.
Hirtelen megjelent Isa.
-Gyertek!Nincsenek csapdák!
Továbbra is követtük a szagot ami elvezetett egy romos házhoz.
A ház:

-Itt vannak!
Beosontunk.
A nappaliban,vagy bármi legyen is az,volt a maradék négy.
Én hirtelen ráugrottam az egyikre.Egy fiatal férfi volt.
Pár pillanattal később három vámpír máglyája már égett.
-Elkapom a negyediket!-mondta Isa.
Alig vettem észre,hogy eltűnt mert már a következő pillanatban
mellettünk állt.
Egy kisfiú volt.Alig múlhatott 10.
(Isabella sz.)
Elszorult a torkom.
Ez az újszülött erősen emlékeztetett valakire.
-Vincent!-hasított belém a felismerés.
A kisfiú a legjobbarátnőm Juliet öccse volt.
-Julie is itt van?
-Ki vagy te?-kérdezte rémülten.
-Lexy.-Onnan jött ez a név,hogy a teljes nevem Isabella Alexandra
Sophia Salvatore.Csak Juliett-nek és Vincent-nek engedtem meg,hogy
Lexy-nek hívjon.
-Ismered?-faggatott Stefan.
-Igen.
-Vissza térve a kérdésedre,igen itt vannak Mystic Falls-ba.
-Akkor holnap első dolgom lesz felkutatni őket.-mondtam.
-Nem kell messzire menned!-mosolygott sejtelmesen.
-Ezt hogy érted?
-Így értem!-mutatott a máglyákra.
-Úristen!-mondtam.Nem hiszem el.
-Gyere Isa menjünk haza!-fogta meg a kezem Alec.
(Vincent sz.)
Láttam ahogy távoznak majd amint hallótávoságon kívülre
kerültek elő vettem a mobilomat és betárcsáztam a nővérem
számát.
-Halló!-szólalt meg Julie a vonal másik végén!
-Szia nővérkém!Nem hiszed el kivel találkoztam.
-Kivel?
-Lexy-vel.
(Alec sz.)
OTTHON...
Felmentünk Isa szobájába.
-Apa hívott!-mondta.
-És mit mondott?
-Azt,hogy Elisa gyereket vár.
Láttam rajta,hogy még mindig bántja a házban történt.
Finoman megcsókoltam.
-Semmi baj!
-Oh de édes!-hallottam egy gúnyos hangot a hátam mögül.
-Zendaya!

Elnézést kérek,hogy ilyen rövid lett de remélem mindenkinek tetszett.
                                                       Puszi:Isabella

Farsangi Novella 1.

(Stefan sz.)
Az egész városban nagy az izgalom,beleértve a
Robert E.Lee középiskolát.Éppen az utolsó órámra igyekeztem
amikor hirtelen megjelent mellettem Isa.
-Úristen!A frászt hozod rám!-mondtam.
Nos köztudott,hogy Isa sokszor szokta megijeszteni az embereket.
Még ha nem is szándékosan.
-Neked is szia!
Már éppen meg akartam kérdezni,hogy mit szeretne
ám ebben a pillanatban szólalt meg a szünet végét jelző csengő.
Ámen!
-Bocsánat de mennem kell!-azzal elsiettem.
Egész történelem órán azon agyaltam,hogy mit akart mondani a húgom.
Mr.Tanner éppen befejezte az órát amikor meghallottam Isa hangját
a fejemben:Aro azt mondta,hogy a közelben egy csapat újszülöttet találtak!
-Micsoda?-kérdeztem hangosan kimondva.
-Ejnye Mr.Salvatore!Nem hallott még a házifeladatról?-gúnyolódott
Mr.Tanner.
Majd amikor visszafordult a táblához.Matt odasúgta nekem:
-Ha ez vígasztal én is utálom Mr.Tannert.
Akaratlanul is elmosolyodtam.
Végre valahára kicsngettek.Elena és én a szekrényeink felé vettük
az irányt.
-Mi volt ez az egész?
-Isa már megint a fejemben beszélt hozzám!
-És mit mondott?
-Állítólag Aróék találtak egy csapat újszülöttet a város határában.
-Ráadásul pont ma amikor Lockwood-ék  álarcos bálja lesz!
-Tudom!
(Damon sz.)
Amíg Isa és Stefan suliban voltak addig Alec és én
úgy döntöttünk,hogy felkutatjuk az újszülötteket.
A húgom Volvojával mentünk mert az én Ferrarim nagyon
feltűnő.
-Szóval,neked mi a képességed?-érdeklődtem.
Isa csak azt mondta,hogy Alec különleges képesség birtokában van
de azt nem,hogy mi is az a képesség.
-El tudom venni az emberek érzékeit pl.a látásukat,a hallásukat
és a szaglásukat.
-És ez a vámpírokon is működik?
-Igen.Ha csak az embereken hatna akkor a Mester hagyott volna meghalni.
-Kétlem!-morogtam.
Aro bácsikánk imádja az olyan vámpírokat akiknek
különleges képességükvan.Ezért akarta,hogy
csatlakozzon a Volturihoz Maggie az ír-,
Zafrina az amazon-és Kate a denali klánból.
Alec nem mondott semmit csak bólintott.
-Ugye tudod,hogy Isa nem szereti,ha te és a halál
egy mondatba kerültök?-kérdeztem poénkodva.
-Igen,tudom!
(Isabella sz.)
-Segítsetek!-rohantam oda Cece,Essie és Lily hármasához.
Igazából Cecilia,Esmeralda és Lilyann csak ők kérték,hogy
hívjam így őket.
-Te jó ég!Isa úgy festessz mint Beth Holloway* amikor megtudta,hogy
eltűnt a lánya.-rémüldözött Essie.
-Ha ha!Marha vicces!-mondtam.
-Ez most lényegtelen!-vágott közbe Cece.-Ti mit fogtok felvenni
Carol Lockwood álarcos báljára?
-Én még nem tudom!-vallottam be.-Ebben kérném a segítségeteket!
-Nyomás vásárolni!-jelentette ki Lily.
PÁR ÓRA MÚLVA...
Mindenünk meg volt a bulira.A ruhától a kiegészítőkig.
Cece,Lily és Essie arról áradoztak,hogy milyen jó lesz.
Én csak hallgattam őket mert néha na jó,sokszor elkalandoztak a gondolataim.
Állandóan Alec és Damon miatt aggódtam.
-ISAAA!-kiáltotta Cece.
-Igen?
-Elisa is ott lesz?
-Sajnos nem!Szobafogságra van ítélve.-a múlt hónapban
Elisa elszökött Dracóval.Arra sajnos nem számított,hogy Demetri
bárkit,bárhol és bármikor megtalál.
-Had találjam ki!-kezdte Lily.-Ez egy hosszú szomorú történet.
-Fején találtad a szöget!-nevettem el magam.
-Na menjünk készülődni!-adta ki a "parancsot" Cece.
-Igenis Kapitány!-vágta vigyázba magát Essie.
-Hangosabban!-vigyorogtam.
-Igenis Kapitány!-vágták rá.
Mind el nevettük magunkat.
-Irány hozzánk!-mondta Cece.
Mind beraktuk a szatyrokat a csomagtartóba és beültünk
a barátnőm Audi TT cabriójába és mentünk a Cara-ház felé.
Cece kocsija:

A Cara ház:

A HÁZBAN:
Cecének  van egy nővére Lilla.Ő is nagyon jófej.
Látszódik,hogy testvérek.
-Anyáék Seattle-be utaztak így miénk a ház ma és a
hétvégén is.-köszöntött minket Lilla.
-Remek!Álljunk neki a készülődésnek!
(Damon sz.)
Amint beléptünk Alec-el a kertbe rögtön észre vettük
a húgomat és a barátnőit.Isa éppen a zongorán játszott.
A lányok ruhái:
Isabella:

 Esmeralda:

Cece:

Lily:

 Isabella:

 Esmeralda:

Cecilia:

 Lily:

 Damon:

Alec:

Stefan:

Annyira elbambultam,hogy észre sem vettem,hogy a dalnak vége
és valaki megölel.
-Szia!-köszönt Isa.
-Gyönyörű vagy!-mindig így gondolom de most kivételesen szép volt.
Egy fekete ruhát és egy hozzáillő álarcot viselt.
(Isabella sz.)
-Mi történt?-kérdeztem.
-Megtaláltuk őket és megöltük valamennyit de négy megmenekült.
-Akkor valószínűleg itt lesznek.Könnyen elrejtőzhetnek egy álarcos
bálon.
-Tudom!-sóhajtotta.-De a szaguk elárulja őket.
-Isa!-hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül.
Megfordultam és kishíján szívrohamot kaptam.

*Nathalee Holloway c.film egyik főszereplője.Nathalee Hollowaynek (aki titokzatos módon eltűnik)
az édesanyja aki kitartóan keresi a lányát.

Valentin napi novella

(Stefan sz.)
A szekrényemben kutakodtam.Ezt nem hiszem el!
Amikor nem keresem mindig belebotlok de ha kellene
akkor meg elnyeli a föld.
-Damon!-morogtam.Csakis ő vihette el hiszen Isabella
nem szokta hordani a kedvenc pólómat.Ráadásul pont ma,
amikor párosrandira megyek Elenával,döntött úgy az
én drága bátyjám,hogy brosot tör az orrom alá
-Minden rendben Stefan?-jött be Isabella.
-Nem mondanám!Damon eltüntette a kedvenc pólómat.
Jut eszembe ő hol van?-szegeztem a kérdést a húgomnak.
-A Grillbe ment azzal az ürüggyel,hogy fontos találkozója
van Alarickal.
-Hát ez remek!
-Segítsek?
-Az jó lenne!
Elgondolkodott majd aszekrényemhez léptett és kivett egy
fekete farmert és egy világos kék inget.
-Ez jó lesz?
-Isa életmentő vagy!
-Hova készülsz?
-Elenával,Mattel és Carolinenal megyünk páros randira.
Bólintott.
-Mikor kell indulnod?
-Negyed óra múlva.
-Vigyél Elenának virágot.
-Pont erre gondoltam!-nevettem.
-Mondja Mr.Salvatore,nem vagyunk mi véletlenül rokonok?-vicces-
kedett Isa.
-Nos nem tartom kizártnak Miss Salvatore!
-Érezd jól magad!-mondta.
-Tanács?
-Ne szúrd el!
-Igenis ezredes!Tényleg neked mi a programod?
-Alec nem árulta el!-felelte vidáman.-Ezt utálom benne!
Hogy olyan jól tud titkot tartani!
-Jó szórakozást!Szia!-mondtam majd arcon csókoltam.
-Szia és érezd jól magad!
Beültem a Audimba és mentem Elenáért!
Stefan kocsija:

(Damon sz.)
Éppen Katherinehez igyekeztem.Ma Valentin nap van.
Már alig vártam,hogy az egész napot a szerelmemmel töltsem.
-Katiehez megyek!-vetettem oda Isának amikor elhaladtam mellette.
-Rendben!Érezd jól magad!-Az egész havi vérkészletemet tenném
rá,hogy nem figyelt mert Isa utálja Katherine-t.Sőt nem is utálja
hanem gyűlöli.Szerinte Katherine csak kihasznál!Na nem mintha
érdekelne mit gondol.Ennyi erővel én is olyan dolgokat mondhatnék
Alec-ről,hogy égnek állna a haja.Elindultam a ferrarimmal.
Imádtam ezt a kocsit.
Damon kocsija:

Pár pillanat alatt ott voltam.Jó igaz,hogy a megengedettnél gyorsabban
mentem de ez jelen pillanatban nem igazán foglalkoztatott,inkább
Katherine járt a fejemben.Bekopogtam.
-Szia!-nyitott ajtót a szerelmem.-Jó,hogy jösz!Beszélnem kell veled!
(Isabella sz.)
-Neee már!Áruld el lécci!-néztem rá boci szemekkel.
-Bármilyen édes is vagy,ezt nem szeded ki belőlem!-nevetett Alec.
-Gonosz!-mondtam tettetett sértődöttséggel.
-Na jó!Nem sokára indulnunk kell!Úgyhogy készülődj!-mondta.
Magamhoz húztam és megcsókoltam.
-De kis heves vagy!-nevetett.-Na jó!Most már készülődj!
Majd elment.
Most már értem,hogy mit érzett Stefan reggel!
A szekrényhez léptem.
Kutakodtam benne egy kicsit.
Elővettem egy farmert egy fekete kombinét és egy kardigánt.
Elrohantam hajat mosni.Tíz perc alatt végeztem vele.
Gyorsan felöltöztem.A nyakamba tettem a nyakláncomat
és annak ellenére,hogy sötétedett az ujjamra húztam a védőgyűrűmet.
Isabella ruhái:

Csak a nyakláncot nézzétek.

 A védőgyűrű:

Lerohantam.Alec is elkészült.Beültünk a Volvómba és elindultunk
a számomra még ismeretlen helyre.
Isabella kocsija:

(Stefan sz.)
Remekül éreztem magam.Vicces történeteket meséltünk és jókat
nevettünk.
-Nem megyünk biliárdozni?-kérdezte Matt.
-Benne vagyok!És ti lányok?
-Naná!-állt fel Elena.
-Caroline?-érdeklődött Matt.
-Jövök!
-Csak vigyázzatok Stefannal.Úgy leverte Damont biliárdban,mint
vak a poharat.-mondta Elena.
-Nem igaz!-vetettem ellen.
-Tényleg?Nos akkor derítsük ki!-mosolygott Matt.
-Na ez érdekes lesz!-nevetett Caroline.-Matt vs. Stefan.
A biliárd asztalhoz mentünk és elkezdődött a meccs.
-Tíz dollcsit teszek Matt-re.-szólt Caroline.
-Állom!-nevetett Elena.
(Damon sz.)
-Tessék?-kérdeztem.Talán rosszul hallok?
-Damon,nézd így a legjobb!
-Igen,neked!
-Damon...
-Rendben,elfogadom,hogy szakítottál velem de
akkor az egész családomat hagyd békén beleértve
engem is!
Választ sem várva kirohantam,beültem a kocsimba és elhajtottam.
Visszamentem a házba.Szerencsére sem Stefan sem Isabella nem volt
otthon.Felrohantam a szobámba és zokogva az ágyra borultam.
Nem hiszem el,hogy Katherine szakított velem.
Hirtelen hallottam,hogy valaki bejött.
Megfordultam.
-Jane!
-Szia Damon!Mi a baj?-érdeklődött.
-Semmi!-mondtam de Jane-t nem lehetett átverni.
-Katherine szakított veled,igaz?
Bólintottam.Végig simítottam az arcán.
-Semmi baj.-mondta.
(Stefan sz.)
Az egész este remek volt.
Végül hazakísértem Elenát.
-Remekül éreztem magam!-mondta amikor az
ajtóban állt már.
-Igen,én is!
-Holnap találkozunk!
-Szia!-köszöntem el.Majd megcsókoltam.
(Isabella sz.)
Alec elvitt vacsorázni majd visszamentünk a házba.
Én olyan fáradt voltam,hogy már a kocsiban elaludtam.
(Alec sz.)
Megérkeztünk haza.Isa elaludt így felkaptam és felvittem.
A lépcső felénél jártunk amikor hirtelen felébredt.
-Semmi baj!Aludj tovább!-mondtam neki.
Felértünk.Ekkor hirtelen megfogta az ingem gallérját és kimondta
a nevemet.
Elmosolyodtam.
Lehajoltam és gyengéden megcsókoltam.
-Szeretlek!-mondtam még ha nem is halltotta.
Így ért véget életem legszebb Valentin napja

Boldog Valentin-napot!

Boldog Valentin-napot mindenkinek!
Teljen ez a nap nagyon szépen mindenkinek!
Remélem mindenkinek tetszeni fognak a képek!
                                                   Üdv:Isabella

A Képek:

11.fejezet

(Jane sz.)
-Nem hiszem el!-kiáltottam.
-Nyugi Jane!-mondta Alec.
-Hogy nyugodjak meg amikor hozzáadnak ahoz a banyához!?
Alec nem válaszolt.
-Zendaya nem a zsánerem,ha ez vígasztal.-felelte végül.
Akaratlanul is elmosolyodtam.Ez jellemző Alec-re.
-Hallottad,hogy új család költözik a szomszédságunkba?
-Hát persze!A mai estélyen is ott lesznek!
-Nagyon kíváncsi vagyok rájuk!-jelentettem ki.
-Azt tudom róluk,hogy a nevük Aro,Stefan,Damon és Isabella Salvatore.
-Hm...Salvatore.Furcsa név.-mondtam elmélkedve.
-Alec!Jane!-hallottuk apánk hangját.-Megérkeztek Foresterék.
-Bal hüvelyem bizsereg,gonosz lélek közeleg!-morogtam rosszindulatúan.
Sosem rejtettem véka alá,hogy mennyire gyűlölöm Sebastian,Viveka és Zendaya
Forestert akivel a bátyjám készül összekötni az életét (és higyjétek el nem önszántából).
-Lelkek!-javított ki nevetve Alec.
-Na igen!
-Szia Alec!-köszönt egy nagyon magas hang.
A bátyám arcáról eltűnt a mosoly majd könyörögve nézett rám.
-Rejts el kérlek!
(Isabella sz.)
Több órányi futás után megérkeztünk New Gate-be.
Gyorsan átöltöztünk mert nem mehettünk emberek közé
koszos nadrágban és ingben.
A ruhák:
Damon:

 Stefan:

 Isabella:

Elindultunk a házunkba.Gyönyörű volt.Hatalmas kerttel.
-Itt el tudnék lenni örökké!-súgta nekem Damon.
Elnevettem magam.
Már nagyon hiányzott Damon viccelődései.
A ház:

Hamar berendezkettünk.Damonnek igaza volt.Itt jól megleszünk.
(Alec sz.)
-Képzeljétek el,hogy az esküvőre az egész Forester és Herondale család eljön.-mesélte
Peter az apánk amikor leértünk.
Hogy őszinte legyek nem igazán szerettem volna mostanában összefutni
Margaret nénivel sem Daisyvel.
-Ó istenem!Márcsak két hét az esküvőig.
Az az érzés amit a bűnözők akkor éreznek amikor elfogják őket az semmi volt
ahoz képest amit én érezem.
Kinéztem az ablakon és kis híján szívrohamot kaptam.
Egy lány volt az gyaníthatólag Isabella Salvatore.
Teljesen úgy nézett ki mint az a lány akit látni szoktam álmaimban.
Aranybarna haj,kecses,vékony alak felemás szem és angyal arc.Olyan szép
 volt,hogy mellette Zendaya bányarém volt.
-Hahó Alec!Mit nézel annyira?-kérdezte az édesanyám Sonja.
-Semmit.-vágtam rá reflex szerűen.
A többiek nem nagyon figyeltek rám de Zendayán látszott,hogy nem hitt
nekem.Jane megértően nézett rám.
Visszafordultam az ablakhoz de már nem volt ott.
-Hallottam új szomszédaitok vannak!-mondta Zendaya.
-Nos igen!Salvatoréék.
-Csak azt nem értem Alec miért bámulta a Salvatore lányt!
-Alec menyasszonyod van és másik lányt bámulsz?!-kérdezte apám
szemrehányóan.
Nem bírtam tovább!Felrohantam a szobámba és az biztos volt,hogy egy darabig
nem jövök ki onnan.Lerogytam az ágyamra és a könnyeim csak úgy patakzottak.
Még mindig a lányra gondoltam.S eközben elnyomott az álom.
Az álmom most vidám volt.A lánnyal táncoltam egész este.
-Az estély!-motyogtam.
Biztos voltam benne,hogy ha igent mond végig vele fogok táncolni egész éjjel.

10.fejezet

(Isabella sz.)
Reggel amikor felébredtem hirtelen azt sem tudtam pontosan
hol is vagyok.De szerencsére hamar leesett.
-Jó reggelt!-lépett be egy velem egyidős fiú aki
nagyon hasonlított rám.
-Úristen Stefan!-kiáltottam és a nyakába ugrottam.
Ő erősen szorított magához.
-Drága húgom belőled kész nő lett.
-De örülök,hogy látlak.Annyi év után újra.
Elmosolyodott és újra megölelt.
-Nos azért jöttem mert Aro azt akarja,hogy te is
vele tarts valahova és hívat.
-Jó de van egy kis gond!
-Nincs ellenszegülés!-jelentette ki Stefan tettetett szigorral.
-Nem,nem az csak az,hogy még Aro sem kérheti,hogy
kombinéban szaladgáljak.
Erre elnevette magát.
-Gyorsan öltözz fel és gyere a nagyterembe!
-Várj!Nem biztos,hogy oda találok!És Stefan mibe öltözzek?
-Tessék!-adott át egy kék és lila színű ruhát.
Isabella ruhája:

Előröl:

 Oldalról:

Gyorsan felvettem.A nyakamba tettem a rubint nyakláncomat.
-Indulhatunk?-kérdeztem.
Stefan bólintott.
Most mintha hamarabb értünk volna oda a nagyteremhez.
-Jó reggelt Isabella!-köszönt Aro és Didyme.
-Jó reggelt nektek is!-mondtam.
A teremben rajtunk kívül legalább harmincan lehettek.
A bemutatkozás hamar lement.
Mindenki barátságosan viselkedett velem.
Félix rögtön összehaverkodott egy Santiago nevű testőrrel.
Demetri pedig  Heidi-vel ismerkedett meg.
-Isa velem tudnál jönni egy kicsit?-kérdezte Aro.
-Hát persze!
Kiléptünk a nagyteremből és elindultunk.
-Nos,nem tudom,hogy Stefan említette de szeretnélek magammal
vinni egy nagyon fontos küldetésre.-kezdte.
Bólintottam.
-Igen említette.
-Van eg ikerpár akiket hónapokóta figyelünk.Alec és Jane Herondale.
És úgy gondoltam,hogy megismerném őket közelebbről.
Ezért New Gate-be utazom holnap,és azt szeretném kérdezni,hogy
nem lenne-e kedved velem tartani?Stefan és Damon is jönnek.
-A legnagyobb örömmel.-mondtam.
-Jó.Akkor menj csomagolni.Holnap amint felébredtetek indulunk.
-És mi a sztori?
-Én Aro Salvatore vagyok ti pedig Stefan,Damon és Isabella Salvatore .
és most költöztünk New Gate-be.A szüleitek tűzben haltak meg és
én vagyok a törvényes gyámotok.Na menj csomagolni!
-Rendben!
Rohantam a folyosó végére ahol a szobám volt.
Az ágyamon sok ruha pihent.Magamban hálát adtam Didymének
amiért szerzett ruhákat mert csak az a szerelésemvolt amiben jöttem.
Gyorsan összepakoltam majd a könyvespolcról levettem az első kezem ügyébe
kerülő könyvet.A Dorian Gray arcképe volt az.Úgy gondoltam,hogy pár könyvet
viszek magammal.Az operaház fantomját,az Üvöltő szeleket,a Rómeó és Júliát,
a Karácsonyi éneket,egy verses könyvet és a Szentivánéji álmot.
Leültem az asztalomhoz és elkezdtem olvasni.
Nagyon belemerültem az olvasásba,hogy észre sem vettem,hogy Didyme
bejött.
-Isa!
-Szia Didyme!-köszöntem.
-Hogy tetszettek a ruhák?-érdeklődött.
-Nagyon szépek.Köszönöm!
-Sulpiciával választottuk őket!-értetlen arcom láttán hozzá tette:-ő Aro
menyasszonya.Nos szívesen beszélgetnék még de neked le kéne feküdnöd.
Ránéztem az órára.Didymének igaza volt.Este 9.Jó sokat olvastam.
A könyvet az útitáskámba tettem kikészítettem a holnapi ruhámat.
Gyorsan lezuhanyoztam.Felvettem a hálóingemet,kifésültem a combom közepéig
érő arany barna hajamat.
-Jó éjt!-mondtam majd arcon csókoltam Didymét.
-Neked is!
Bebújtam az ágyba és rögtön elnyomott az álom.
Aznap éjjel szörnyű álmaim voltak.
Zuhantam.Ami furcsa volt,hogy éreztem az arcomba csapó szelet.
A fiú,aki minden éjjel szerepel az álmaimban,mellettem volt.
Görcsösen szorítottam a kezét de érztem,hogy nem bír már tovább tartani.
Felületem az ágyamban.Ziháltam és folyt rólam a víz.