25.fejezet

Sziasztok!
Bocs,hogy nem hoztam egy ideje frisset de ezerrel kellett tanulnom.
Remélem tetszeni fog mindenkinek!

(Stefan sz.)NÉGY ÉV MÚLVA...
Borzasztóan hiányzott Katherine de gyakran felhívtam.
-Stefan légyszi segíts összepakolni!-jött be Isa.
A húgom három nap múlva megy Meggel és Julieval Párizsba.
Vagyis az éretségi után.
-Rendben!-mosolyogtam rá.-Hiányozni fogsz!
-Nyugi még két napig legalább itt leszek és csak egy hétre megyek!-nevetett.
-Tudom de Damon is elmegy és te is!
Elmosolyodott.
-Rendben akkor mivel hétvége van és még reggel tartsunk egy szokásos
Stefan és Isa Horror Maratont!-ajánlotta.
-Benne vagyok!-nevettem.
Bekapcsoltuk a TV-t és beraktuk a közös kedvencünket a Rémálom az Elm utcában-t.
Ezt követte a Texasi láncfűrészes gyilkos,a Fekete ruhás nő,a Végső állomás sorozat.
Mivel legalább 11 filmet néztünk meg nem is csoda,hogy már este volt.
-Úgy tűnik,hogy büdös kockák voltunk egésznap.-jelentette be Isa nevetve.
-Hát igen!Neked nem fáj a fejed?-kérdeztem.
-De nagyon is!És neked?
-Viccelsz?Majd' szétrobban a fejem.
-Oké akkor,hogy valami értelmeset is csináljunk menjünk le zongorázni.
Lementünk a nappaliba ahol a sarokban volt Isa hatalmas,fekete zongorája.
-Hölgyeké az elsőbbség!-mondtam a hangszer felé intve.
-Rendben!-mosolygott és máris belekezdett a Historia De Amorba.
Beethoven Historia De Amor:

Köztudott,hogy mi (vagyis Isa és én) imádunk zongorázni.
Damon viszont nemhogy játszani nem szeret de még hallgatni sem bírja.
-Oké most én jövök!-mondtam.
-Te mit fogsz játszani?-kérdezte.
-Az maradjon meglepetés!-kacsintottam rá.
Most én ültem a zongorához és belekezdtem a River Flows in You-ba.
Yiruma River Flows in You:

Láttam Isán,hogy meglepi a dolog hisz nekem nem nőtt annyira a szívemhez ez a dal.
Hirtelen megszólalt a csengő.
-Ez Julie lesz!-mondta Isa és rohant,hogy ajtót nyisson a legjobbarátnőjének akivel
három nap múlva megy Párizsba.
-Szia Stefan!-köszön Julie.
-Helló Julie!
-Gyere Ella!Összepakoltál?-fordult Julie Isa felé.
-Még nem!-vallotta be őszintén.
-Akkor ideje neki látni!-majd eltűntek az emeleten.
Én búsan ültem le a zongora elé.
Elkezdtem játszani de túl szomorú voltam ahoz is,hogy felfogjam mit is látok.
Hirtelen a sarokban lévő tegezre vándorolt a pillantásom.
Isa íjja,futott át az agyamon.
Felkaptam és kimentem a kertbe a céltáblához.
Felidéztem,hogy mit mondott Isa arról,hogy hogyan kell lővi íjjal.
-Megmutassam mégegyszer?-hallottam a hátam mögül Isa hanngját.
Bólintottam.
Átvette az íjjat,féloldalas vállterpeszbe állt.Felhúzta az íjjat és elengedte
mire a nyílvessző milliméter pontossággal találta el a céltábla közepét.
-Még mindig nem tudom,hogy hogyan csinálod!-mosolyodtam el.
-Magamtól tanultam meg.-mosolyodott el.
Megpróbáltam és legalább a céltáblát eltaláltam.
-Szép volt.-dícsért meg.
Elmosolyodtam.
MÁSNAP...
Reggel én keltettem Isát.
-Gyere!Indulnunk kell!-mondtam.
-micsoda?
(Isabella sz.)
Szerencsére még volt egy óránk.Lauren megcsinálta a hajamat.
De nem smikelt ki és nem adott rám magassarkú cipőt amiért kimondhatatlanul
hálás voltam.
Végül elindultunk.
Pár perc múlva a suli parkolójában álltunk.
Vettem egy nagy levegőt és elindultam az épületbe.

Élménybeszámoló

Sziasztok!
Nekem nem csak járt a szám Az Éhezők Viadaláról.
Ma megnéztem és bár előtte olvastam ennek ellenére végig izgultam az egészet.
Remek volt!
Melegen ajánlom mindenkinek akinek erős a gyomra!
Csak vicceltem!
Kivéve az első felét!
Könyvben is épp olyan jó!
Üdv:Isabella
U.I.:Remélem elnyeri a tetszéseteket!

24.fejezet

(Isabella sz.)AZNAP DÉLUTÁN...
Nagyon kapart a torkom ezért elmentem vadászni.
Amint az erdőben sétálgattam egy fényes valamit vettem  észre.
Elindultam,hogy megnézzem mi is az.
Odaértem.
Leesett az állam.Ez lehetséges?
(Damon sz.)
-Damon ez neked jött!-mondta Stefan és az ágyamra dobott egy téglaszerű csomagot.
Kibontottam és egy videókazettát találtam benne.Beraktam a lejátszóba és elindítottam.
A képernyőn Xavier,Afton és Santiago képe jelent meg.
-Hali Dam!Mivel elutaztál Texasba lemaradtál a csínyről de szerencsére Xavier felvette
videóra és a tiszteletpéldányt elküldtük neked.Reméljük tetszeni fog.
Aztán elsötétült a kép és megjelent Tyler amint a szobája felé veszi az irányt.
Benyit a szobába csakhogy az nem az övé mert Tyler szobáját eltűntettük.
Nagy sikítozás és Tyler szabadkozva kirohan.Én persze jót nevettem rajta.Itt elsötétült a kép.
Úgy tűnik,hogy a mi kis viccünk jól sült el.
(Stefan sz.)
Éppen a teraszon ültem és tanultam a holnapi spanyol vizsgára mikor megcsörrent
a telefonom.Mielőtt felvettem volna ránéztem a kijelzőre.Katherine.
Megnyomtam a "felvesz"gombot.
-Szia Katherine!-mondtam bele.
Hosszú csend.
-Kath ott vagy?-kérdeztem.
-Miért Stefan?-szólalt meg.-Miért teszed ezt velem?
-Sajnálom Kath!
-Egyszerűen eltűnsz és csak annyit mondassz,hogy bocs Kath?!
-Hogy tehetem jóvá?-kérdeztem.
Egy pillanatig gondolkodott.
-Gyere vissza Volterrába!
-Ne haragudj de nem fog menni!-vallottam be.
-Oh,értem!-mondta szomorúan majd bontotta a vonalat.
(Isabella sz.)
Meg volt az és éppen egy szarvast terített le és szívta ki belőle az állatot éltető
vért.
-Meg?-kérdeztem.
Felkapta a fejét és elfutott.Én utána iramodtam.
Egy jó ideig csak futottunk majd már nem bírta tovább és megfordult,hogy lássa
tiszta-e a terep.Nagyon megijedt amikor meglátott engem három lépésnyire tőle.
-Te is vámpír vagy?-kérdezte.
-Ezt én is kérdezhetném tőled de amit láttam bebizonyította,hogy te mi is vagy.
-Szóval te is...?
-Majdnem.-feleltem őszintén.-Csak 1/3 részben.Én egy nephilim vagyok a fivéreimmel
együtt.
-Hűha!-ámélkodott.
Egy  pár másodpercig hallgattunk.
-Van kedved velem vadászni vagy már befejezted?-böktem ki végül.
-Bocsi de már végeztem.
-Na jó!Szia!-köszöntem el.
-Szia!-szólt utánam.
Csak a visszafele úton vettem észre,hogy milyen messzire jutottunk.
Levadásztam egy őzet és két nyulat majd a testüket elégettem és indultam vissza a
házba.
(Stefan sz.)
Már alkonyodott.
A tetőn ültem és a könnyeim patakzottak.
-Stefan te mit csinálsz itt?-kérdezte Isa.
-Szia!Semmit csak levegőzni akartam egy kicsit.
-Aha és látom ezért sírsz!-mondta és leült mellém.
-Nem,Katherine dühös rám.-a mondat végén kissé elcsuklott a hangom és
zokogásban törtem ki.
Isa átkarolt én pedig a vállára hajtottam a fejemet.
-Dimitte me si vere similis!-mondta a húgom latinul.
-Ha igazán szeret megbocsát.-mosolyogtam.
-Erit non problema!*-mondta Isa még mindig latinul.
-Bárcsak eltudnám hinni!-sóhajtottam.
-Ne aggódj megfog bocsátani!-veregette meg bíztatóan a vállamat.
-Et si non?**-kérdeztem most én latinul.
-Ibi est nihil iniuriam cum!***-mondta mire elnevettük magunkat.
-Isabella Alexandra Sophia Salvatore!-hallottuk Lauren hangját.-Gyere le a tetőről de
azonnal!
-Me paenitet non intellego!****-kiálltottuk Stefannal mire Lauren dühösen be ment a házba.
-Semmi baj meg fog bocsátani!-mondta bíztatóan majd leurott a tetőről.

*Nem lesz gond!

**És ha nem?

***Akkor sincs semmi baj!

****Bocsánat nem értem!

A hely ahol Isabella megpillantotta Meg-et:

A hely ahol Isabella és Meg beszélgettek:

23.fejezet

(Stefan sz.)
Megérkeztünk egy gyönyörű házhoz.Valami meseszép volt.
Apáék megálltak a felhajtón igy Damon is követte a példájukat.
A ház:

Bementünk és  az előbbinél még szebb látvány fogadott minket.
A konyha úgy nézett ki mintha a legújjabb katalógusból vágták volna ki.
A nappalival is ugyan ez volt a helyzet.
-Hát,üdv itthon!-mondta Giuseppe.
A konyha:

A nappali:

-Gyertek megmuatatom a szobáitokat!-mosolygott Lauren.
Elindultunk fel a lépcsőn.Végig mentünk egy folyosón.
-Ez itt a te szobád Damon!-mutatott egy ajtóra.
-Az ott a tied Isa és a legvégén van a szobád Stefan.-mondta majd eltűnt.
-Milyen segítőkész volt!-jegyezte meg csípősen Isa majd bement a szobájába.
Én is megnéztem az enyémet.
Pont olyan volt amilyet szerettem volna.Rengeteg könyv,tető ablak és volt saját
fürdőszobám és gardróbom.
Leültem az ágyra.Úgy gondoltam,hogy mivel váratlanul mentem el illendő ha hagyok
Katherine-nek üzenetet.Felkaptam az Iphone-omat és tárcsáztam.
-Itt Katherine Pierce.Sajnos nem vagyok elérhető de próbálkozzon később vagy
a sípszó után hagyjon üzenetet.
Felhangzott a sípszó.
-Szia Kath!Stefan vagyok!Csak azt szeretném mondani,hogy ne haragudj amiért
olyan hirtelen tűntem el.Jelenleg Texasban vagyok.Kérlek ha majd megbocsátottál nekem
hívj vissza!-és megnyomtam a "letesz"gombot.
Stefan telefonja:

Ledőltem az ágyra és elaludtam.
MÁSNAP...
-Stef,ébresztő!-keltegetett Isa.
-Mi...mivan?-kérdeztem álmosan.
-Indulunk a suliba!-mondta.
Ő már fel volt öltözve.Egy kardigánt alatta egy pólót,egy csőnadrágot és egy csizmát viselt.
Táskája a kezében pihent míg a másikkal a Black Berryjét
fogta.
Isabella ruhája:

Gyorsan átöltöztem,felkaptam a táskámat és lerohantam.
(Isabella sz.)
Beültünk a kocsimba és elhajtottunk a Jette Martin Középiskola felé.
Amint megérkeztünk a suliba azonnal a titkárság felé vetem az irányt,hogy
elkérjem az órarendemet.Stefané és Damoné már megvolt.
Beléptem a helységbe.
Az íróasztal mögött egy 40-es éveiben járó barna hajú nő ült.
-Ms.Isabella Salvatore?-kérdezte amint meglátott engem.
-Igen,én vagyok az!-mondtam.
Hirtelen egy barna hajú lány lépett be a helységbe.
-Az órarendje és az iskola térképe.-adott át két papírlapot.-Ms.Kelly majd megmutatja
mi hol van.
-Viszlát!-köszöntem.
Mindketten kiléptünk.
-Én Meg Kelly vagyok!-mutatkozott be.
-Isabella Salvatore.-mondtam.
-Nagyon örvendek!
-Szóval mi az első órád?-
Megnézem az órarendemet.
-Az első órám francia volt Mrs.Abbottal a 14-es
teremben.
-Nekem is!Hát nem fantasztikus?-kérdezte.
-De,az!-válaszoltam.
Elindultunk a terembe.
-Ha elfogadsz egy jó tanácsot-kezdte.-Mrs.Abbott óráján leghátra kell ülni!
Ahogy Meg tanácsolta leghátulra ültünk.
Amint kicsengettek rohantunk matekra (utólag kiderült,hogy csak közös óráink vannak).
-Vannak testvéreid?-kérdezte Meg.
-Igen.Két ikertestvérem Damon és Stefan,egy húgom Elisabeth,egy öcsém Norton és
két mostohatesóm Sylvester és Keira.
-Keira Jones?-visított fel Meg.-Hát az a csaj kritikán alúli.És Elisabeth is.Már bocsánat.
-Végre egyet ért velem valaki.
Azonban abba kellett hagynunk a beszélgetést mert a matek tanár Mr. Barnes éppen arra jött.
Végre matekról is kicsengettek.Rohantunk átöltözni ugyanis tesi jött.
Bár csiga lassan de ennek az órának is vége lett.
Majd a rajznak és a történelemnek is.Eljött az ebédszünet ideje.
-Lenne kedved velünk ebébelni Meg?-kérdeztem miközben a menza felé vettük az irányt.
-Az jó lenne,de mi lenne ha mi ketten ennénk csak együtt?
-Rendben!-vontam meg a vállam.
Elmosolyodott.
Leültünk a menza legvégén lévő asztalhoz.
-Na lássuk mi ma a kaja!-mondta Meg.-Hmm...tortilla,szőlőlé és egy alma.
Neki álltunk enni és közben beszélgettünk.
Vége lett az ebédszünetnek is.
Az utolsó órán vagyis biológián filmet néztünk.Szerencsére.
-Hú már azt hittem,hogy soha nem lesz vége ennek a napnak.De örülök,hogy megismertelek.-csacsogott
tovább Meg.-Beugrunk a Tortilla De Zonába?
-Persze!
-Menjünk az én kocsimmal!-mondta Meg.Majd válszt sem várva magaután húzott egy
Aston Martin Cabriohoz.
Meg kocsija:

Kiderült,hogy a Tortilla De Zona egy nagyon helyes kis étterem vagy gyorsétkezde
kinek,hogy tetszik.
Leültünk egy asztalhoz majd egy pincér jött,hogy felvegye a rendelést.
-Jó napot Grace!-köszönt Meg a pincérnek.-Két capuchinót kérnénk!
-Más valamit?-kérdezte Grace.
-Nem,köszönjük!-mondta Meg.
Majd amint a pincér elment Meg hozzám fordult.
-Na,hogy tetszik a hely?-kérdezte.
-Nagyon tetszik.-mosolyogtam újdonsült barátnőmre.
Megérkeztek a kávék.
-Köszi Grace!Mennyi lesz?
-10 dollár.
Meg kifizette és miután megittuk capuchinókat Meg hazavitt.
-Köszi ezt a remek napot Meg!Holnap találkozunk a suliban!
-Szia Isa!-köszönt el majd elhajtott.
Becsuktam az ajtót és felmentem a szobámba,hogy megcsináljam a leckét.

22.fejezet

(Isabella sz.)EGY HÉT MÚLVA...
Elérkezett a várva várt nap.
Befejeztük a tanulmányaink alapjait.Ezért rendeznek egy bulit.
Sarafine meghívta az egész Volturit és a Salvatore klánt.
Éppen a szobámban készülődtem hajat mostam.Gyorsan megszárítottam a hajam.
Belebújtam a ruhámba és a nyakamba tettem a rubint nyakláncomat.
Már majdnem kimentem amikor a tekintetem az íróasztalra esett amin  nyitva hevert
Alec levele.Újra átolvastam.
"Drága Isabella!
Elmondhatatlanul hiányzol.
Dögunalom nélküled minden.
Darcy megint megpróbált rámmászni.
Gyere haza minnél előbb!
Üdvözöl:Alec"
Letettem az asztalra és elindultam.
Isabella ruhája és nyaklánca:

Mire leértem a bálterembe mindenki ott volt már.
Alec azonnal oda jött hozzám.
-Szia!De jó újra látni!-mosolyogtam.
-Téged is!
Megöleltem.
-Van kedved táncolni?-kérdezte.
-Majd később,jó?-mondtam.-Most inkább beszélgetnék.
-Rendben!-mosolyodott el.
Ebben a pillanatban Darcy jött oda hozzánk.Három pohár pezsgővel.
Egy tűzpiros ruhát viselt.
-Innunk kell Bells,Stefan és Damon sikerére!-mondta vidáman.
Alec-el összenéztünk.Köztudott volt,hogy Darcy ki nem állhat engem.
Darcy ruhája:

Végül megittuk a pezsgőt de naygon érdekes érzés fogott el.
Mintha emlékeznem kéne valamire csak azt nem tudom,hogy mire.
(Darcy sz.)
-És most mit tervezel?-kérdeztem Isabellát.
-Nem tudom!-válaszolta.-Ezen még nem gondolkodtam de azt hiszem apáékkal megyek
Texasba.
Tökéletes!Teljes siker!Holnap reggelre nem fogja tudni ki is Alec Volturi.Ahogy Alec
sem fog emlékezni arra a névre,hogy Isabella Salvatore Volturi.
Én pedig utána megyek,megölöm és elviszem a szívét Aurórának fizetség gyanánt.
Szerencsére Auróra megígérte,hogy amíg Isabellát ki nem iktatom addig nem tud olvasni
a fejemben.
-Megyek beszélni Giuseppével!-jelentette be Isabella.
(Giuseppe sz.)
-Szia apa!-hallottam meg Isa hangját.
-Szia kicsim!-mondtam és megöleltem.-Nagyon megijesztettél bennünket!
-Azt szeretném kérdezni,hogy veletek mehetek Texasba?
-Ööö...Persze!-mondtam.Örültem,hogy Isa ismét vekünk akar lenni de kissé
meglepett a dolog.
-Mikor indultok?-kérdezte.
-Ma éjjel!-válaszoltam.
-Rendben akkor megkérdezem Annabelle-t,hogy nincs-e olyan varázslata
ami segít a pakolásban.
Elnevettem magam.
-A humorodat Gabrieltől örökölted!
-Szia Barátom!-jött oda hozzánk az említett.
-Az emlegetett szamár!-mondtam nevetve.
-Helló Barátom!-köszönt vissza Isa és olyan szorosan ölelte meg Gabrielt,hogy
kis híjján kinyomta belőle a szuszt.A "Barátom"megszólítást Nortontól "lopták".
Imádja Gabrielt és amikor kicsi volt (nem 12 mint most) a bátyjámat hívta így.
Azóta rá is átragadt.
A buli a vége felé haladt.Isa viszont korábban lelépett mert pakolnia kellett.
Csak egy bőröndöt hozott.
-Indulhatunk?-kérdezte.
-Igen!-mondtam.Össze szedtünk a többieket és indultunk.
Két kocsival jöttünk de még ez sem volt elég.
Szerencsére Damon és Stefan Isa kocsijával tudtak menni.
Egy Volvo,egy Toyota és egy Mercedes.
Gabriel kocsija:

Lauren kocsija:

Isabella kocsija:

(Isabella sz.)
Damon felajánlotta,hogy vezet.Én az anyós ülésre ültem.
Három óra aútókázás után elértük Texast.
-És most mi lesz?-kérdezte Stefan.
-Hogyhogy mi lesz?-kérdeztem vissza.
-Elkezdünk suliba járni és úgy teszünk mintha teljesen átlagosak lennénk?faggatott tovább.
-Igen!-mondtam.

21.fejezet

(Alec sz.)
Késő este volt és éppen én voltam beosztva őrségben.
Hirtelen két vámpír szagot éreztem.Követtem és az erdő szélére vezettek.
-Nocsak,egy Volturi!-mondta egy férfi.
-Éppen kapóra jön!-mosolygott a másik.Egy nő volt.
-Ismered Aro Salvatorét?-kérdezte a férfi.
Rá akartam vágni,hogy nem de aztán rájöttem,hogy New Gate-ben,hogy hívták
Arót.
-I...igen.-mondtam végül.
-Eltudsz vezetni hozzá?-érdeklődött a férfi.
Bólintottam.
Elvittem őket Aróhoz.Bekopogtam.
-Mester bocsánat a zavarásért de két vámpír van itt és azt mondják,hogy ismerik
önt.
-Giuseppéék?-kérdezte.
-Nem.Egy férfi és egy nő.-válaszoltam.
-Értem!Hívd be őket!
Amint belépett a két idegen Aro arcán tisztán láttam a meglepettséget.
-Szervusz Aro!-köszönt a férfi.
-Apu!Anyu!-mondta Aro és nekem leesett az állam.
Jó persze tudtam,hogy mindenkinek vannak szülei de szinte lehetetlen volt elképzelni,hogy
Arónak vannak szülei.
-Had mutassam be nektek a gárdánk vezérét Alec-et.Alec ők a szüleim William és Maria.
-Örvendek!-mondtam.
-Mi is!-mosolygott rám Maria.
Kezet fogtam Williammel majd elmentem.
(Damon sz.)
Ahogy telt múlt az idő egyre jobban ment a varázslás.
Elkezdtuk a sötét mágia tanulását,kiismertük magunkat a gyógynövények között,
elsajátítottuk a bájital főzés fortélyait.Stefan és Isa pedig nagyon össze barátkoztak két
szolgálóval Cedrickel és Alexiával.Vagyis Lexyvel.
Egyszóval nagyon jól mentek a dolgok.Sarafine azt mondta,hogy egy hét és hazamehetünk.
Már alig várom!
(Darcy sz.)
Nem hiszem el,hogy Alec azt a kis hülye libát választotta helyettem.
De ez nem lesz így sokáig!Gondoltam egyet és kiugrottam az ablakon.
Rohantam ahogy csak tudtam ki a repülőtérre felszálltam egy Salembe menő gépre és
vártam,hogy megérkezzek.
Amikor kicsi voltam anyukám reneteget mesélt egy Auróra nevű sötétboszorkányról
akit kitaszítottak mert össze jött egy Mortimer nevű fehérmágussal.Azóta emlegetik
a párkapcsolatok megrontójának.A legenda szerint a Strega*-hegyen él egy romos kastélyban.
Felértem a hegyre és megpillantottam a kastélyt.Igazat mondtak a legendákban.Tényleg elég romos
volt.
A kastély:

Beléptem.
Mindent pókháló fedett és úgy tűnt mintha évezredek óta.
Milyen bolond voltam!Méghogy Auróra itt van!Remek!
Gratulálok Darcy!Csak te vagy ilyen hülye,hogy át utazol a fél világon egy
romos kastélyba csakhogy Alec téged szeressen és ne Isabellát.
-Ki merészel zavarni?-kérdezte egy női hang mögöttem.
-Darcy Volturi vagyok!-mondtam.
-Hmmm...Volturi.De rég nem hallottam ezt a nevet!
Ebben a pillanatban egy velem egyidős szőkehajú lány jelent meg mögöttem.
Egy sötétkék térdig érő,pántnélküli ruhát és egy magassarkú cipőt viselt.
Auróra:

Auróra ruhái:

-Miért jöttél?-tért rögtön a lényegre.
-Segítséget szeretnék kérni tőled!-mondtam.
-Azt mindjárt gondoltam.És miben?-kérdezte.-Várj!Gyere menjünk fel,hogy
kényelmesen megbeszélhessük az egészet!
Hihetetlen volt.Az emeleten minden olyan volt mintha egy magazinból vágták volna ki.
A felső szint:

-Váó!-mondatm.-Ez lenyűgöző!
És furcsa.Egy több ezer éves boszorkány így öltözködik és így rendezi be a lakását.
-Andrew,szívem!Vendégünk van!-kiáltotta Auróra.
-Itt vagyok!-mondta egy férfi hang.
Fekete haja volt és barna szeme.Legalább 180 cm.
Andrew:

-Na,tehát mit szeretnél?-kérdezte Auróra.
-Van egy fiú akit szeretek de ő mást szeret.Ezt a lányt szeretném eltűntetni a képből
úgy,hogy senki ne fogjon gyanút.-mondtam.
-Áh,értem!Akkor...-nem vette a fáradságot,hogy befejezze a mondatot de egy szekrényhez
ment és kivett belőle egy üvegcsét.
-A szerelmed és annak a lánynak az italába kell tenni belőle egy-egy cseppet és örökre
elfelejtik egymást.-mondta.-Nesze!-dobta oda nekem az üvegcsét.
-És mit kérsz cserébe?
-A lány szívét de ha nem szerzed meg te fogsz meghalni.
-Rendben!-mondtam majd elfutottam.
Elindultam vissza Volterrába.
És reméltem,hogy sikerrel járok.Mert ha igen,örökre megszabadulok Isabellától
és enyém lesz Alec de ha nem akkor én meg fogok halni.
Sikerrel kell járnom!Nem hibázhatok!

*a boszorkány olaszul.

20.fejezet

(Alec sz.)
Elviselhetetlen a szerelem ha elveszítjük azt az embert akit igazán
szeret.Isa eltűnése egy hatalmas lyukat ütött a melkasomba.
Végül felálltam és elindultam a várba.Hisz érdekes lenne ha reggel nem
találnának.
-Alec!-hallottam magam mögül egy ismerős hangot.
-Isa?-kérdeztem.
-Igen,én vagyok az!-megfordultam és tényleg ő volt az.
Odajött hozzám és megölelt.
-Hiányoztál!-mondtam.
-Te is nekem!De sajnos nemsokára vissza kell mennem.
Elszomorodtam.
-Ne aggógj-simogatta meg az arcomat.-amint megtanultam bánni a mágiával
visszajövök.Majd levelezünk!-mondta majd arcon csókolt és eltűnt az erdőben.
Én pedig bambán néztem utána.
(Isabella sz.)
Szomorúság töltött el,hogy csak úgy ott hagytam.
Elijah és Klaus jelent meg mellettem.Egyik Damont,másik Stefant hozta.
Bűntudatom van amiért részt vettem ebben az egészben.
Visszaértünk Cair Paravelbe.Még soha nem láttam kívülről mert amikor
Elijah idehozott eszméletlen voltam.
El kell ismerni bárki is építette érzéke van hozzá.
Cair Paravel:

Ami a legjobb,hogy a tenger mellett áll.
-Isa,Elijah,Klaus!Hát itt vagytok!-üdvözölt minket Sarafine és Serena.
(Stefan sz.)
Éppen a szobámban ültem amikor hirtelen megjelent egy alak.Felismertem.
Az unokatestvérem Klaus volt az.
Aztán már semmire sem emlékszem.
Ebben a pillanatban magamhoz tértem egy trónterem padlóján.
Damon mellettem feküdt és ő is kezdett magához térni
-Hol vagyunk?-kérdezte tőlem halkan.
-Nem tudom.-aztán mindketten megláttuk Isát.
-Raphael és Daniel Caleb.-mondta Klaus.
Damonnel úgy néztünk az unokatesvérünkre mintha kínaiul beszélne.
-Mi ez az egész?-kérdeztem Damont.
-Annabeth,magyarázd el nekik!-parancsolta egy szőke hajú nő.
-Igenis Yveine!-mondta Isa.Annabeth?Raphael?És Daniel?
Isa bemutatott mindenkit és elmagyarázott mindent.
-Holnap kezdődnek az óráitok és be kell szereznem nektek két pálcát.-mondta Sarafine
-Már megvannak!-jött be egy szőke hajú lány.Kezében két hosszúkás doboz volt.
-Köszönöm Alexia!-biccentett Yveine.
Alexia Branson:

MÁSNAP...
Bűbájtannal kezdtünk.A levitációs bűbájt tanultuk.
-Ne feledjétek huss és pöcc.És ne felejtsétek mondani a bűbájt.
-Wingardium levosa!-mondta Damon és elkezdett csapkodni a pálcájával.
-Damon,Damon állj!Így csak kiszúrod a szememet a pálcáddal.-oktatta ki Isa.
-Ha annyira jól tudod mutasd meg te!-vágott vissza.
-Wingardium levosa!-mondta Isa.Egy apró kézmozdulat és a toll amin gyakoroltak
felemelkedett a levegőbe.
-No lám!Isának sikerült!-jegyezte meg Annabelle.
-Felvágós!-morogta Damon.
Damon pálcája:

Stefan pálcája:

Miután vége lett jött a Sötét Varázslatok Kivédése,Gyógynövénytan és
Varázslények Gondozása.
Éjfélkor Asztronómia óra volt.
Amint vége lett visszamentem a szobámba.
Hirtelen Isa ugrott be az ablakon.
-Szia Stef!-mosolgott rám.
-Helló!-köszöntem vissza.Odajött hozzám és megölelt.
-Hiányoztál.Te és Damon.
-Na és Alec?-kérdeztem.
Erre nem tudott mit mondani.
-Ő is!
Aligha nem beleszeretett.
-Na én megyek mert biztosan fáradt vagy már.
-Hát igen eléggé.-válaszolta.
Ő kiugrott az ablakon én pedig lefeküdtem az ágyra és
elaludtam.
(Aro sz.)MÁSNAP...
Most Damon és Stefan is eltűnt nemcsak Isabella.
Ebben a pillanatban Alec lépett be.Szeme vörös volt a sok sírástól.
Meg is értem.Nekem is hiányzik Isa.Meg persze a fivérei.
-Mester bocsánat a zavarásért de két vámpír van itt és azt mondják,hogy  ismerik
önt.
-Giuseppéék?-kérdeztem.
-Nem.Egy férfi és egy nő.-válaszolta.
-Értem!Hívd be őket!
Egy pillanat múlva két ismerős alak lépett be.
-Szervusz Aro!

19.fejezet

(Isabella sz.)
Pár hete vagyok itt de érdekes módon nem éreztem honvágyat.
Persze a családom hiányzott de az idő múlása gondolom itt is olyan mint
a sziréneknél.Aztán Sarafine felvilágosított róla,hogy teljesen olyan
mint a halandók világában.
-Izzie,kicsikém gyere mert megérkeztek a tanáraid.-mondta Sarafine.
Még nem szoktam hozzá,hogy anyunak hívjam.-Öltözz fel gyorsan!
Felvettem az első kezem ügyébe kerülő ruhát és mentem Sarafine után.
Isabella ruhája:

Amint leértem az előcsarnokba majdnem szívrohamot kaptam.
-Julie!-kiáltottam fel amint megláttam régeltünt legjobbarátnőmet.
-Isa!Tényleg te vagy az?-kérdezte.
Odarohantam és megöleltem.
-Azt hittük meghaltál és Julie nem bírt tovább Mystic Fallsban maradni.-jött oda Annabelle,
Julie édesanyja.-Nem is csodálom hisz te már szinte családtag voltál.
Annabelle mögött két fia Jerome és Vincent meg a húga Blaire állt.
-Nos,úgy gondoltam,hogy ők tökéletes tanáraid lehetnek.-mosolygott Sarafine.
-Julie,Vincent és Jerome is veled fog tanulni.-tette hozzá Annabelle.
-Mikor kezdjük?-kérdeztem.
-Most.-szólalt meg most először Blaire.
(Alec.sz.)
Nem tagadom,hogy nagyon hiányzik Isa.
Vele minden sokkal viccesebb és jobb volt.
Darcy pedig,kihasználva Isa távollétét,megpróbált rámmászni.
Én először finoman adtam tudtára,hogy mást szeretek ő tovább erőszakoskodott.
Mit volt mit tenni elvettem az érzékeit és elrohantam a kedvenc fánkhoz.
(Isabella sz.)
Felrohantam a szobámba,gyorsan átöltöztem.Most egy farmert,egy pólót és egy
balerina cipőt vettem fel.Felkaptam a válltáskámat amikben a varázscuccaim voltak
és rohantam lefelé.
Az órát az udvaron tartottuk.
Mi a fűben ültünk és hallgattuk Annabelle és Blaire előadását.
-Először kezdjük egy egyszerű varázslattal.A lefegyverző bűbájjal.-mondta Annabelle.
Ugyanis Blaire csak segít neki mert ő majd sötét mágiát fog nekünk tanítani de ahoz
elsőnek a fehér mágiát kell elsajátítanunk.
Mindketten egymásra fogták a pálcáikat.
-Capitulatus!-kiáltotta Annabelle és Blaire kezéből kiröppent a pálca.
Megtapsoltuk őket.
-Ti jöttök!Vincent és Jerome,Julie és Isa.És ne feledjétek,hogy a gyorsaság a fő.
Elővettem a pálcámat amit tegnapelőtt vettünk Ollivander úrtól.
Isabella pálcája:

Julie felé fordultam.
-Most!-kiáltotta Annabelle.
-Capitulatus!-mondtam és Julie kezéből kirepült a pálca.
-Nagyon szép Isa!-dícsért meg Julie és Annabelle.
-Köszönöm!És ne aggódj Julie legközelebb sikerülni fog!
Jerome és Vincent felé fordultunk.
Természetesen mind nevettünk Jerome arcán amikor öccse "kiverte"a kezéből a
pálcáját.
-Most tartunk egy kis szünetet!-jelentette be Annabelle.
A szünet 10 percet jelentett.
Utána bájital kikeverésével foglalkoztunk.Nekem simán ment de a Felix Felicisnél
egy kicsit robbantottam.
Ezt követte a Gyógynövénytan és a Rúnatan.
Miután vége lett nagyon kifáradtam.
-Éjfélkor gyertek a csillagvizsgálóba lesz még egy Asztronómia óránk.-fűzte még hozzá
Annabelle.
Julieval elindultunk a könyvtár felé.
-Nem emlékszem,hogy anyu mikor is lett ilyen fárasztó!-viccelt Julie.
Elnevettem magam.
-Hiányoztál Julie!-mondtam.
-Te is nekem Isa!
-Jó napot Hölgyeim!-üdvözölt minket egy kedves 50 év körüli nő.
-Önnek is Rosetta!-köszöntem illedelmesen.
Rosetta Everdeen:

Sarafine azt mesélte,hogy Rosetta régen a dajkám volt még amikor itt éltem.

Valahogy hittem neki.

(Stefan sz.)

Damon még nem jött rá az én kis titkomra.

Katherine kissé megsértődött mert azt hitte,hogy azért nem mondtam el

a családomnak,hogy vele járok mert szégyellem.

Megnyugtattam,hogy szó sincs ilyesmiről csak még nem tudom,hogy mondjam el

nekik.Meghát most úgyis Isabella eltűnése miatt idegeskednek.

Alec-et nagyon sajnálom.Darcy le nem száll róla.

Eljött az ideje.Meghívtam Katherine-t hozzánk.

Csak azt nem tudom,hogy mi fog ebből kisülni!

(Isabella sz.)

Két óra tanulás után visszamentem a szobámba.Gyorsan össze akartam pakolni,hogy

később ne kelljen.De a nagy sietség eredménye az lett,hogy többet bénáztam.

Már 11 óra is elmúlt mire sikerült össze szednem az asztronómiához szükséges

dolgokat.Rohantam az órára mivel már csak 15 percem maradt,hogy odaérjek.ig rohantam egy hosszú

folyosón.A sarkon belerohantam valakibe.Na ilyen a formám.Őszintén remltem,hogy nem valamelyik

rokonom.Nem szerettem volna magyarázkodni.De szerencsére csak egy szolgáló volt.

-Ne haragudj de sietek!-mondtam gyorsan.-A csillagvizsgálóban kell lennem 10 perc múlva.

És választ sem várva tovább rohantam.

-Várj!-kiáltott utánam.

-Igen?-fordultam vissza.

-A csillagvizsgáló arra van!-mutatott az ellenkezőirányba.-Elkísérjelek?-kérdezte.

-Az jó lenne!-mondtam.

-Én Cedric vagyok.Cedric Diggory.-mutatkozott be.

-Én Isa...Annabeth Caleb vagyok.-majdnem azt mondtam,hogy Isabella Salvatore de

még idejében észbe kaptam.Sarafine ugyanis azt mondta,hogy senkinek ne mondjam meg az

igazi nevemet.

-Na megérkeztünk!-mosolygott.Rajtunk kívül senki nem volt a csillagvizsgálóban.-Legközelebb

ne tévedj el Annabeth!Örülök,hogy megismerhettelek.

Majd mielőtt megszólalhattam volna eltűnt.

Az órámra néztem mégcsak fél tizenkettő volt.

Érdekes!Nem vall rám,hogy elnézem az órát.

Hirtelen egy szőke hajú,fekete köpenyes férfi jelent meg.

Annabeth,most már nem menekülsz előlem!-gondolta.

-Mit akar?-kérdeztem.Tudtam,hogy ez az ember nem lehet Cair Paravelli.
-A Sötét Nagyúr örülni fog.Az utolsó nephilim.
Felemeltem a pálcám.Abban a pillanatban nem tudtam gondolkodni mert az agyamat
teljes mértékben beborította a vörösköd.
-Sectumsempra!-kiáltottam mire a férfi a földön fetrendgett és hatalmas vágások
borították a testét.
Ekkor Annabelle,Blaire,Jerome,Julie,Vincent és az egész családom belépett.
Yveine odalépett a férfihez.
-Lucius Malfoy!Hogy merészelsz belépni Avalonba és megtámadni az unokámat?-kérdezte
vagyis inkább rikácsolta a nagymamám.
Azután már semmire nem emlékszem mert összeestem a kimerültségtől.

18.fejezet

(Alec sz.)HÁROM NAP MÚLVA...
Isabellát senki nem látta azóta mióta összeveszett Caiusszal.
-Jaj istenem,már megint Isa csinálta a cirkuszt!-sóhajtott Elisabeth.
Ez jellemző.Azon riadoznak,hogy Isa mit csinált de az senkinek nem
tűnik fel,hogy négy napja se híre se hamva.
-Isabella soha nem csinált cirkuszt!-mondott ellent Stefan a húgának.
-Alec!Menj és nézd meg mi van vele!Nem szeretném ha felfordulást csinálna!-
utasított Caius.
-Rendben!-azzal már ott sem voltam.
Bekopogtam amikor már Isabella szobája elé értem.
Semmi.
Megint kopogtam.
Semmi.
Mivel nem válaszolt ezért benyitottam.
Megfagyott a vér az ereimben.
A szoba tökéletesen üres volt.
A délelőtt további része és a délután azzal telt,hogy Isabellát kerestem.
Mindenhol megnéztem.Az egész várat,az erdőt és a várost felkutattam utána
de nem találtam meg.Arónak is jelentettem.De nem találtuk meg.
(Isabella sz.)
Amikor magamhoz tértem egy trónterem hűvös padlóján feküdtem.
Biztos voltam benne,hogy nem a Volturi tróntermében vagyok.
Ez a hely szöges ellentéte volt annak a teremnek.
-Szóval ő lenne az!-szólalt meg egy szőke hajú nő.
-Igen,Annabeth Caleb.-mondta színtelen hangon Elijah.
-Elnézést kérek de megmondaná nekem valaki,hogy mi folyik itt.-szóltam közbe.
-Sarafine!-szólt a szőke egy másik szőke hajú nőnek!
-Annabeth lehet,hogy már nem emlékszel rám de én az édesanyád vagyok Sarafine.
Ő a nagymamád Yveine,a nagypapád Lancelot,a nénikéid Serena és Donatella,
az unokatestvéreid Daniella  és Klaus.-mutatott be mindenkit.
A "Klaus"-ra meghült a vér az ereimben.Szóval a világ leggonoszabb vámpírja
az unokatestvérem.Hát ez remek!
-Azt hiszem összekevernek valakivel!-vetettem ellen.
-Gyere sétáljunk egyet!-nyújtotta felém a kezét.
Pár perc múlva egy gyönyörű kertben voltunk.
Sarafine leült egy kőpadra és megveregette a maga melletti helyet.
Leültem.
-Annabeth,isten hozott itthon Cair Paravelben!-jelentette ki.
-Kérlek megyarázd meg ezt az egészet mert én teljesen össze vagyok
zavarodva.-mondtam.
-Az én nevem Sarafine Andrea Caleb.Több mint 786 éves vagyok.
17 éve amikor megszülettél megpróbáltam bele pillantani a jövődbe
de nem sikerült.Már akkor tudtam,hogy te leszel nephilim.
-Mi az a nephilim?-kérdeztem.
-Olyan félvér ami valamilyen módon három lény egyszerre.-válaszolta.
-És nálam mi ez a három?
-Vámpír,szirén és boszorkány.-mondta nemes egyszerűséggel.
-Bo...boszorkány?-kérdeztem dadogva.
-Méghozzá nem is akármilyen!A  boszorkányok hercegnője vagy Annabeth.
-Elnézést kérek de azt hiszem tényleg összekevernek valakivel.Engem Isabella Salvatorének
hívnak nem pedig Annabeth Calebnek.És én félvér vagyok nem pedig nephilim.
-Lehet,hogy odahaza Isabella Salvatore vagy de itt Annabeth Caleb vagy.
De mond meg nekem,ha te tényleg félvér vagy akkor,hogy lehet,hogy ha a vízben vagy
uszonyod nő?-tette fel a kérdést.-Tényleg,hogy van Giuseppe?Nagyon hiányzik!
Ebben a pillanatban nemhogy válaszolni nem tudtam de még levegőt sem kaptam
a döbbenettől.
-És az ikertestvéreim?
-Ők is nephilimek de ők később fejlődnek ki mint te.Vámpír,szirén és boszorkány.
Hirtelen egy fekete macska kölyök jelent meg a lábamnál.
-Ő Devonne a te...hát jobb szó híjján a testőröd.Éjjel-nappal veled lesz.
lehetetlen volt elképzelni,hogy egy kölyökmacska fog rám vigyázni.
Az ölembe ugrott és észre vettem,hogy a nyakában ezüstláncon egy akvamarin szív
lógott.
-Neked is van egy ilyen láncod.Csak rubint és nem akvamarin.Ez köt össze titeket
és ha rajtad van tudtok telepatikus úton komunikálni.
A nyakláncok:

-Megmutatom a szobádat.-mondta Sarafine.
Felvettem Devonne-t és indultunk.
Isabella szobája:

Pár perc múlva ott is voltunk.El kell ismerni,hogy a szoba gyönyörű volt.
-Érezd otthon magadat!
Na azt kötvehiszem,hogy én itt otthon fogom érezni magamat de ezt nem mertem
megmondani neki.Lefeküdtem az ágyra és elaludtam.
Ám halványan érzékeltem,hogy valaki betakar.Devonne a fejem mellé feküdt de
mielőtt őt is elnyomta volna az álom megnyalta az arcomat.

17.fejezet

(Damon sz.)EGY NAP MÚLVA...
Hihetetlen!Isa megint cirkuszt csinált tegnap,Stefan pedig rengeteg időt
tölt az erdőben.Mintha a kergemarha-kor szállta volna meg őket!
De én akkor is kifogom deríteni,hogy mi is folyik itt igazából!
(Stefan sz.)
A történelem megismételte önmagát.
Isa megint eltűnt.Alec teljesen kiborult.Eszembe jutott amikor
itt volt a húgom.Valószínűleg hívta őt a tenger.Egy könnycsepp csordult
végig az arcomon.Úgy éreztem megfulladok a négy fal között ezért felálltam,
kiugrottam az ablakon és rohantam az idős Agatha Flowers néni panziója felé ahol
Katherine lakott.
Bekopogtam.
Flowers néni nyitott ajtót.
-Jó napot!Miben segíthetek?-kérdezte udvariasan.
-Katherine Pierce kisasszonyt keresem.Egy barátja vagyok!
-Máris szólok neki!-mondta egy kedves mosoly kíséretében majd
eltűnt az ajtó mögött.
Pár pillanat múlva megjelent Katherine.
-Stefan!Mit keresel itt?-kérdezte döbbenten amint meglátott.
-A helyes kérdés inkább az,hogy kit.És téged kereslek!
-Miért?
-Csak úgy!Lenne-e kedved velem tölteni ezt a napot?
-Hát nem is tudom...-hezitált.-Rendben!
-Mit csináljunk?
-Egyszerűen csak beszélgessünk!-mondta.
-Arra tudok egy jó helyet!-mosolyogtam.
Elindultunk az erdőben és a kedvenc helyemre vezettem.
Egy gyönyörű vízeséshez.
A vízesés:

Leültünk egy sziklára.
-Meséld el a történetedet!-kérte.
-Rendben!Van két ikertestvérem Damon és Isabella,egy húgom Elisabeth
és egy öcsém Norton.Két éves voltam amikor az édesanyám belehalt Eli
szülésébe.Nem sokkal azután apa újra megnősült és megszületett Norton.
Didyme és Aro,apukám testvérei,odaköltöztek hozzánk és egy este megtámadtak minket
séta közben.Elhagytuk Mystic Falls-t majd rá három évvel Isabella,a húgom,eltűnt.
A családommal mármint azokkal akik még életben maradtak Olaszországba jöttünk
megépítettük Volterrát,létrehoztuk a Volturit.Hát nagyjából ennyi.
-Oh.Sajnálom.
Megvontam a vállam.
-Ez van.
Sokáig beszélgettünk még.
-Alkonyodik.-jelentette ki Katherine.
-Igen.A legszebb mégis a legszomorúbb időszak a napban.
-A legszomorúbb?Miért?-kérdezte.
-Mert az alkonyat azt jelenti,hogy egy tökéletes nap telt el.-mosolyogtam.
Hirtelen mellettem termett és megcsókolt.
Majd mikor szétváltunk bánatot láttam a szemében.
-Ne haragudj...én csak...-mentegetőzött de félbe szakítottam egy újjabb csókkal.
(Damon sz.)
Xavier,Santiago,Afton és én éppen az én szobámban unatkoztunk.
-Remek!És most mit csináljunk?-kérdeztem kissé bosszúsan.
-Talán megtréfálnánk Tylert?-gondolkodott hangosan Xavier.
-És mivel?
Mind a négyen gondolkodni kezdtünk.
Ekkor eszembe jutott egy jó ötlet.Elég béna de kíváncsi vagyok a hatásra.
-Van egy ötletem.-mosolyogtam ördögien.
Elindultunk Tyler szobája felé.
Afton bekopogott majd beugrott egy oszlop mögé.
Tyler lépett ki.Santiago pedig a folyosó végén várt gyorsan rohanni kezdett.
Mivel Tyler elég hirtelen haragú ezért utána futott.
Szép volt Santi,gondoltam majd besurrantam a szobába.
Láthatatlanná változtattam a bútorokat mindent a falakat is beleértve.
Gyorsan visszamentem a folyosóra és elindultam Tyler után.
Amikor rátaláltam éppen a szökőkút közepén ült.
Fekete tincsei az arcába lógtak de így is látszott,hogy  milyen dühös.
Na még milyen mérges lesz ha megtudja,hogy mi is tulajdonképpen a mi kis viccünk!

Boldog Húsvétot!

Boldog Húsvétot!
Remélem mindenkinek kellemesen telik ez
az ünnep!Sok boldogságot!
Üdv:Isabella

Húsvéti Novella 3.

(Damon sz.)
Elértünk egy tisztásra.
A nap hétágra sütött.Egy ház állt a rét közepén.
A ház:

-Biztos ott van!Érzem a szagát!-mondtam.
Épp indultam volna amikor Isa megállított.-Várj!
-Mégis mire?
-Talán ki kellene dolgoznunk egy stratégiát!
Igaza volt.Nem állíthatunk be úgy,hogy mi a tesónkért jöttünk és aki az
utunkba áll azt megöljük.
-Na akkor mi az ötleted Einstein?-kérdeztem gúnyosan.
-Be kell osonnunk és kihozzuk Stefant!
Ezt könnyebb volt mondani mint megvalósítani.
Először is Isa felderítette a terepet.Hihetetlen dolgokra képes egy telepata.
-Sehol senki!Az első szinten hemzsegnek az őrök és egy különlegesen erős aurájú
ember van a másodikon.Stefan az alagsorban van.
Elindultunk.Isa lefedett minket a pajzsával így nem láthattak és nem érzékelhettek
minket.Az őröket Isa lelőtte mielőtt bármit mondhattunk vagy csinálhattunk volna.
-Muszáj volt megölnöd őket?-kérdeztem.
-Nem öltem meg őket csak elaludtak egy három órára.De menjünk gyorsan
Stefanért.
Elindultunk a lépcsőn a pincébe.Megláttuk az öcsémet egy cellában,önkívületlen
állapotban.
-Elhoztad a vascsöppentőt?-érdeklődött Alec.
-Persze!-vágta rá Isa.Egy pillanat alatt eltűntek a rácsok.
-Voilá!-jelentette ki.
-Vigyük gyorsan!-mondta Alec.
Rohantunk vele fel a lépcsőn ám most tudatosult bennem,hogy nem vagyunk egyedül.
(Elena sz.)
Nortont sikeresen letettük aludni.
Lementem a nappaliba Jane-hez aki éppen a Gossip Girl-t nézte.
Leültem mellé és együtt néztük a sorozatot.
-Nem is tudtam,hogy te nézel ilyeneket!-szólaltam meg megtörvén a csendet.
-Rengeteg dolog van amit még nem tudsz rólam!-válaszolt hűvösen.
Egy kis ideig megint hallgattunk.
-Tulajdon képpen mit vétettem amiért ennyire gyűlölsz?-kérdeztem.
Ebben a pillanatban felém fordította vörös szemeit.
-Nem gyűlöllek!De nem is kedvellek!-úgy tűnt mintha hezitálna.-Elena én féltékeny
vagyok rád amiért ember vagy!
-De hát Alec azt mesélte,hogy nagyon rossz emberkorotok volt!
-Nem a régi életemet kérem vissza hanem az ember létet.
-Oh értem!-majd tovább néztük a műsort.
(Alec sz.)
Két nő jelent meg.
-Én feltartom őket ti menjetek és vigyétek biztonságba Stefant!-mondta Isa.
-De...-kezdtem bele de Isa félbeszakított.
-Menjetek!-majd a két nőhöz fordult akik ebben a pillanatban rávetették magukat.
Mi gyorsan kivittük Stefant.Át a barlangon és haza.
Amint beléptünk Elena és Jane jött le az emeletről nevetgélve (amit nem is kicsit
tartottam furcsának).
-Isabella hol van?-kérdezte Elena.
-Vissza kell mennünk érte!-fordult felém Damon eleresztve a füle mellett Elena
kérdését.
-Tudsz teleportálni?-kérdeztem.
-Naná!-bólintott komoran.
Egy pillanat múlva már újra abban a házban voltunk!
Csak most másképp festett.Az egész egy nagy kastélyra emlékeztetett.
Mindenütt fáklyák égtek.Elindultunk felfelé Isa szagát illetve illatát követve.
Hmm...rózsa,orgona és orchidea.
Felértünk a földszintre.Olyan kép tárult elém,hogy ha tudnék biztosan
elájulok.Isa állt két halott vámpír felett akiknek egy-egy karó volt beleszúrva
a szívükbe.Közelebb érve felismertem őket.A két nő volt akik megtámadtak minket.
-Reina és Fellow Thorne!-szólalt meg.Felnézett.Azzal a féloldalas mosolyával köszöntött
amit úgy szerettem.Odajött hozzám és megölelt.
-Jaj de bájos!-hallottam egy hangot a hátam mögül.Nem Damoné volt.Hanem valaki másé.
Megfordultunk.
Egy fekete hajú férfi volt kissé őszülő hajjal.Kábé akkora lehetett mint Giuseppe.
-Damon és Isabella Salvatore!Micsoda megtiszteltetés!Emlékszem milyen
kicsik voltatok még amikor az anyátok megátkozott engem és a nővéreimet Medúzát,
Sztheinót és Eurüalét.
-A testvérei a három gorgó?-kérdezte Damon.
-Igen!És én is az vagyok!-mosolygott.
-Alec,csukd be a szemed és ki ne nyisd amíg nem szólok!-mondta Isa.
-Most jut eszembe,hogy be sem mutatkoztam.A nevem Michael Fellone.
-Honnan ismeri Giuseppét!-kérdezte Isa.
-Nos ez egy hosszú story ezért gyertek és üljünk le.
Most már tudom,hogy mit érez az az  ember vagy vámpír akinek elveszem
a látását bár annyiba különbözött,hogy engem Isa vezetett.
Utána már csak annyit éreztem,hogy leülünk.
-Együtt jártunk a Welton Akadémiára.Jó barátok voltunk ám
miután mindketten beleszerettünk Sarafine Caleb-be összevesztünk.
Sarafine persze Giuseppét választotta helyettem.Ám amikor elmondtam Giuseppe
féltve őrzött titkát Sarafine elátkozott engem és a szeretett nővéreimet.
Mivel a vámpírok és a boszorkányok ősidők óta gyűlölik egymást ezért
a törvényeik tiltják,hogy barátkozzanak vagy együtt legyenek.
De Sarafine és Giuseppe kijátszották a szabályokat és összeházasodtak
majd megszülettetek ti és Elisabeth.Sajnos azonban az édesanyátok
a boszorkányok királynőjének Yveine-nek a lánya így vissza kellett mennie
az országába.Én pedig bosszúból létrehoztam egy új fajt.
-Nocsak!A kis Michael Fallone idáig süllyedt,hogy a gyerekeimet terrorizálja
a gonosz vámpírnyulaival!-hallottuk Michael mögül Giuseppe hangját.
(Isabella sz.)
Apa és Aro állt Michael mögött.
-Menjetek innen most!-parancsolt ránk apa.
Bólintottunk.
Pár pillanat múlva otthon voltunk.
Elena és Jane beszélgettek,Norton pedig a fotelben ült zenét hallgatott és játszott
a telefonján.Odamentem hozzá és megöleltem.
-Szia Bells!-köszönt vidáman.
-Szia Nonó!-mosolyogtam rá.-Damon mutassuk meg neki a meglepetését
amíg nincs sötét!
Kimentünk az udvarra és Norton kezébe adtam egy kosarat.
ő vígan kereste a tojásokat.Nagyon ügyes volt.Megtalálta mindet.
-És most a legnagyobb meglepetés...-mondta Damon és elővett egy hatalmas
csomagot a tetején sok lyukkal.Norton amint kinyitotta szinte sírt örömében.
És ahogy az arcát néztem rájöttem,hogy ezért volt értelme éjszakázni.
-Emiatt volt mindenki olyan fáradt?-kérdezte amint kivette a dobozból az ajándékát
ami nem volt más mint két kölyök kutya.Szép fekete bundával és barna szemekkel.
A kutyák:
Emmy:

Crystal:

-A fekete Emmy,a másik pedig Crystal.-mondja Norton és hozzánk rohan,hogy

megöleljen.Még Alec-et is.
-Norton!-hallottuk Lauren hangját.Odarohantam és megöleljem.-Ti pedig!-mutatott
ránk.-Menjetek aludni!
Alec és én habozás nélkül felmentünk.Jól esett egy fürdő majd felvettem a pizsamámat
ami nem állt másból mint egy spagettipántos trikóból és egy tréningből.
Bebújtam a paplan alá.Alec pedig mellettem volt.
-Jó kis nap volt mi?-kérdeztem.
-Igen!-mosolyodott el.
Odabújtam hozzá és szinte rögtön elnyomott az álom
de azt még érzékeltem,hogy gyengén megcsókol.
-Szeretlek!-súgja.
-Én is téged!-mondtam.
Aztán már tényleg elnyomott az álom.
(Stefan sz.)MÁSNAP...
Reggel amint felébredtem rohantam le immár kipihenten!
Minden bizonnyal a többiek is így gondolták mert Isa vígan készítette
a reggelit,Damon pedig Alec-el viccelődtek.
-Jó reggelt mindenkinek!-köszöntem.
-Neked is!-mosolygott rám Isa.
-Norton már a kutyáival játszik?-kérdeztem.
-Viccelsz?Velük aludt!-lépett be Giuseppe nevetve.
-Apu!-Isa jóformán megfolytotta a férfit annyira örült neki.
Devonne pedig Giuseppe lábához dörgölőzött.
-Ő is örül a hazatértednek!-mondtam.
-Mi van Michael barátunkkal?-tette fel a legfontosabb kérdést Damon.
-Most már nem fog több gondot okozni!-mosolygott.
Mind tudtuk,hogy ez mit jelent.Michael meghalt.
-És mi van a vámpírnyulaival?-kérdeztem.
-Nos,volt már dolgunk ilyenekkel.Zafír tojásokból kelnek ki húsvétot megelőző
éjjel.Könnyen összetéveszthető egy közönséges zafírral.
A zafír tojás:

-Értem!Sikerült elpusztítani őket?-kérdezte Alec.
-Igen!Többé már nem lesz gondunk rájuk!-mondta Giuseppe.
Így telt nálunk egy átlagos húsvét!

Húsvéti Novella 2.

(Stefan sz.)
Egész éjjel dolgoztunk.
Még Elena,Jane,Juliet,Jerome,Bonnie,Matt,Caroline,Tyler,
Klaus és Elijah is át jött segíteni de így is hajnali fél ötkor végeztünk.
Azután mi nem tudtuk abba hagyni a hálálkodást a sok segítségért.
Végül 6-kor elrejtettük a legnagyobb ajándékát és próbáltunk aludni
még egy kicsit.Nekem és Damonnek sikerült is.Isát Norton felébresztette,
hogy éhes.A húgom pedig annak ellenére,hogy hulla fáradt volt neki állt
palacsintát sütni.Reggel amikor lementünk Norton lelkesen mesélt valamit
Isának aki pedig a reggeli kávéját itta fáradtan.
-Jó reggelt!-köszöntem.-Alec hol van?
-Elküldtem aludni!Mondta,hogy ő majd megcsinálja a reggelit Nortonnak
de én ellenkeztem.
Ebben a pillanatban Alec jelent meg.
-Jó reggelt!-mondta.
-Neked is!-vágtuk rá egyszerre Isával és Damonnal.
-Biztos nem bánod?-kérdezte a húgomat.
Isa felsóhajtott.Ezek szerint már többször is téma volt náluk.
-Alec Volturi!Egyszer s mindenkorra biztos,hogy nem bánom!És ha
még egyszer megkérdezed akkor elfeledtetem veled ezt az éjszakát csak,hogy
békén hagyj!-mondta mérgesen.
-Jól van,jól van!-védekezett Alec.
Isa elmosolyodott majd odalépett Alec mellé és megölelte.
-Hahó!Mi is itt vagyunk ám!-szólt rájuk Damon mivel jelek szerint megfeledkeztek
rólunk.
-Tudjuk mi is mivel te mindig közbeszólsz amikor az a veszély fenyeget,hogy
megfeledkezünk rólad!-mosolygott Isa.
Nemsokára minden készen állt.
Éreztem,hogy már nagyon kapar a torkom így elindultam vadászni.
Hirtelen egy fehér szőrcsomó repült felém.
(Damon sz.)
Alec és én nagyon rosszul bírtuk,hogy nem aludtunk.Képzelhetitek mit érzett
Isa.Ő ugyanis (velünk ellentétben)nem aludt semmit.Mégis ő bírja a legjobban.
Norton meg meregetett rám nagy szemeket amikor elaludtam a zabkásám fölött.
Alec azért jobban bírta.Neki csak majd leragadt a szeme de nem aludt el.
-De várom már,hogy Giuseppéék hazaérjenek.-morogtam.
-Legközelebb szólunk nekik,hogy lesznek szívesek nem egy nappal Húsvét előtt
bejelenteni,hogy elutaznak!-életemben először láttam dühösnek Isát.
-Na ja!-helyeseltem.
Az óra delet ütött.De Stefannak se híre se hamva.Ez érdekes!Általában
én szoktam elmaradni sokáig.
(Stefan sz.)
Kezdtem magamhoz térni.
Egy világos szobában voltam.
Két nő állt mellettem.
-Nocsak Stefan Salvatore!Szép munka lányok!-Szólalt meg mögöttem egy
férfi hang.Mellém lépett és a szemembe nézett.
-Egyik kék másik zöld.Akárcsak a testvéreidé.Egyébként én Michael Fellone vagyok!
Biztos hallottál már rólam.És ők pedig a testőreim Reina és a húga FellowThorne.

Michael Fellone:

Reina Thorne:

Fellow Thorne:

Őszinte leszek.Soha életemben nem hallottam azt a nevet,hogy Michael Fellone.

-Pedig Aro bácsikád és az apád tudna mit mesélni!-nevetett ördögien.-Volt pár jó napunk!

És megismerkedtél az én vámpírnyulaimmal!

-De az lehetetlen!-szólaltam meg most először.

-Ugyan miért?-kérdezte.

-Mert ha az állatok szervezetébe vámpírméreg jut akkor meghalnak!

Felnevetett.

-Ugyanolyan kishitű vagy mint a bácsikáid és az apád!

Ők sem hittek nekem.És milyen sokra vittem!Na jó elég a fecsegésből!

Reina,Fellow!

-Igen Mester?-kérdezte a két nő egyszerre.

-Vigyétek a cellába!De előtte altassátok el!

Úgy tettek.Én csak arra emlékeztem,hogy elsötétül minden.

(Giuseppe sz.)

-Szóval mi a baj?-tértem rögtön a lényegre.

-Nagyon furcsa állatok támadnak meg minket folyamatosan.Azt hiszem nyulak.

Nem tudtam megállni,hogy el ne nevessem magam.

-Nyulak?-kérdeztem.Az ki van zárva ugyanis Nortonnak van egy nyula

Pihi-Puhi Uraság és ő nagyon aranyos.

Norton nyuszija:

-Biztos,hogy nyulak voltak?

-Egészen!-mondta megingathatatlan magabiztossággal Aro.

(Norton sz.)

Damon a körmét rágja,Isabella pedig fel-alá mászkál idegességében.

-Nem gondoljátok,hogy utána kéne mennetek amíg el nem tűnik a szaga és
bottal üthetjük a nyomát.

Igazam volt és ezt ők is tudták.
-Akkor mi legyen?Demetrinek Volterrában van dolga így nem tud ide jönni!
És Nortonra ki vigyáz?-kérdezte Bella.
-Majd én!-szólalt meg mögöttünk Elena és Jane.
-Alec te velünk jössz?-fordult szerelme felé a nővérem.
Bólintott.
Fél perc sem telt bele de arra eszméltem fel,hogy ők mintha itt sem lettek volna.
Én pedig itt maradtam Elenával és Jane-nel.
(Isabella sz.)
Rohantunk mint akiket kergetnek.Követtük Stefan szagát és eljutottunk
egy sziklás hegy részhez.Egy barlagba jutottunk de minket most ez
foglalkoztatott legkevésbé.
Egy célunk volt:megtalálni Stefant.

Alec és Jane története

Sziasztok!
Mint gondolom a történetemből kiderült,hogy
hatalmas Alec és Jane fan vagyok!
Nos nemrég találtam rá erre a videóra és
gondoltam ezt kapjátok tőlem húsvétra!
Ezt a videót azért is kapjátok mint bocsánat kérés
amiért annyira elmaradtam a storyval!
Remélem mindenkinek tetszeni fog!
Üdv:Isabella

U.I.:A Volturit nem én írtam Vulturinak,hanem az aki
feltette a You Tube-ra!

Húsvéti Novella:Előkészületek

Sziasztok!
Meghoztam a Húsvéti Novella 1.részét!
Remélem mindenkinek tetszeni fog
Üdv:Isabella
U.I.:És boldog szülinapot Nórinak,egy kedves barátomnak.

(Norton sz.)ELŐZŐ ESTE...
Isa éppen a vacsorát készítette Alec-el és Stefan-nal.
-Holnap húsvét lesz!Várod már?-kérdezett Alec.
-Naná!Egész évben erre várt!-felelt helyettem Stefan.
Nyelvet nyújtottam rá.Isa elnevette magát.
-Ezt megkaptad Stef!
Hirtelen Damon rohant be a konyhába.
-Hé,emberek!Van két remek ötletem!-jelentette be.-Azt
találtam ki,hogy...-folytatta volna de meglátott engem.-Hali Kölyök!
Mizu?
-Damon!Öt perce sincs,hogy utoljára beszéltünk!-oktattam ki.
-Nahát tényleg!Az öt perc volt?
-Damon te mit kérsz vacsorára?-érdeklődött Stefan.
-Katherine fejét ezüst tálcán!
-Ha ha!Nagyon vicces!
-Bella!-hallatszott apa hangja a nappaliból.
-Mindjárt jövök!-mondta majd elrohant a nappali irányába.
(Giuseppe sz.)
-Mi a baj?Keira nem kapta meg az ösztöndíjjat pusztán a két szép
szeméért?-gúnyolódott Isa.
-Nem unod még a gúnyolódást?-kérdezte az említett.
Isa nem válaszolt de helyette úgy tett mintha Keira ott sem lenne.
Abban a pillanatban meglátta Sylvester öltözékét és nagyot nevetett.
-Szerintem is vicces!-tette hozzá Lauren.-Úgy néz ki mint egy cirkusz igazgató!
Sylvester éppen a barátnőjével Crystal-lal és a szüleivel volt vacsorázni
és Crystal ezt a ruhát vetette fel vele.
-Ezzel egyet értek!-mondta Isa.-De ha Norton húsvéti meglepetéséről van szó
akkor inkább Damon-t kérdezd mert neki két ötlete is van!
-Nem,nem arról van szó.Aro hívott!
-És miért?
-Gondok vannak Volterrában!
-Igen,és?
-Mi négyen odautazunk!
(Isabella sz.)FÉLÓRA MÚLVA...
Damon szobája felé igyekeztem.
Ekkor Dracót pillantottam meg.Tejfölszőke haja erősen emlékeztetett
egy szénaboglyára,ruhája pedig gyűrött volt.
Biztos most kapkodta magára,gondoltam.
Magamban elmosolyodtam.Mindig felderített a gondolat,hogy Alec és Draco
mint ég és föld.Míg Draco egy teljesen idióta csajozós bunkó addig Alec kedves,udvarias,
romantikus és a hosszú kapcsolatokat részesíti előnyben.
-Mit akarsz?-kérdezte.
-Akármennyire is lehangol de nem te vagy a világ közepe!-mondtam csípősen
majd elsiettem.
Amint a bátyjám ajtaja elé értem már nem éreztem késztetést arra,hogy vissza
menjek és megfojtsam Dracót.Bekopogtam.
-Gyere be Isa!Ne koptasd a küszöböt!-mondta nevetve miközben ajtót nyitott.
Normál esetben visszavágtam volna valami csípős megjegyzéssel de
jelen esetben inkább jól esett a bátyjám viccelődése.
-Nos,mi járatban?-kérdezte még mindig mosolyogva.
-Vacsoránál apa elhívott és azt mondta,hogy gondok vannak Volterrában
és odautaznak.Így miénk a ház és a felelősség ami Norton húsvéti meglepetését
illeti.
-Rámbízod?
-Elvállalod?-kérdeztem vissza.
-Naná!De segíts légyszi!Szólok Stefannak te pedig Alec-nek.-osztogatta a feladatokat.
-Kezdessz bele tanulni a főnökösdi be!-mondtam nevetve.
Rohantam a szobámba.Mint gondoltam Alec ott volt.Az ágyon  feküdt és olvasott.
Felkapta a fejét a halk ajtó csukódásra.
-Szia!-köszöntem.-Velem tudnál jönni egy kicsit?
-Persze!-ugrott fel.
-Mit olvastál?-kérdeztem.
-A novelláidat.-felelte egyszerűen.
-Oh.De tudod milyen bénák és...-nem tudtam végig mondani mert egy
apró csókkal elhallgattatott.Majd a kezei közé vette az arcomat.
-Isabella!A te novelláid nagyon jók!Sőt egyenesen zseniálisak!
És ha mégegyszer egy rossz szót is mondassz magadról én nem tudom
mit csinálok!
-Hé,fiatalok!Holnap húsvét és Norton eléggé csalódott lesz
ha a meglepetését csak Halloweenkor kaphatja meg!-pirított ránk Damon.
-Igenis Főnök!-mondtuk egyszerre Alec-el.
-Munkára!-adta ki a parancsot Damon.