Egy elég nagy dolgot szeretnék bejelenteni az oldallal kapcsolatban.
Nem tudom még mi legyen a blogommal. Nem tudom, hogy fogom-e még folytatni hiszen most nagyobb fába vágtam a fejszémet. És mint ez is, véget ér egyszer. Egy fejezet volt az életemben amit nem tudom, hogy lesz-e folytatás a történetemnek. Isabellának és barátainak jelentős szerepük volt az életemben.
Most dolgozom a könyvemen, ami december 22-én be is fejeztem másfél évi munka után.
Miközben Az Ezüst Angyalt írtam (ez lesz a könyvem címe) hiányzott valami. A blogom sztorija. Hiszen mégiscsak ezzel kezdődött az egész. Ez volt az első történetem amit valaha kidolgoztam és ide menekültem ha bármi bántott. És most... úgy érzem itt az ideje a búcsúzásnak. Nem tudom mit hoz még a jövő. Lehet, hogy folytatom. Lehet, hogy nem. Mindenesetre ez egy szép fejezete volt az életemnek.
És hogy a hiány valamennyire csökkenjen a rendes nevem végére még odabiggyesztettem az Isabellát.
De mielőtt még elfelejtem! Szeretnék köszönetet mondani Tiffany-nak, a Gyémánkönnyek című blog írójának és Lilith-nek (ő is írt blogot, de ő nagyon gyakran váltogatta a blogjait :D meg a nevét).
Lányok! Köszönöm nektek, hogy hittetek bennem és segítettetek! És öröm volt olyan tehetséges, vicces és értelmes emberek blogjait olvasni mint amilyen a tieitek voltak :)
Üdvözlettel: Isabella
U. I. : Köszönöm azoknak is akik bár soha nem fedték fel magukat számomra, de érdemesnek találták rá a történetemet, hogy olvassák :) Igazán jó Olvasók voltatok ;)
De aztán ki tudja még! Lehet, hogy folytatom. Azonban, mint mondtam: ez még a jövő zenéje :)
Búcsúzóul addig is itt van az a szám amit a legtöbbször hallgattam írás közben:
