-Persze!-egyezett bele.-És,hogyan csináljuk meg?
-A haditerv a következő...
(Amanda sz.)
Vígan úszkáltam a tengerben mikor egy közeledő alakot vettem észre.Izzy bátyja volt az,Damon.
Mindig úgy voltam vele,hogy egy férfiban nem lehet megbízni de aztán jött Ő és (máramennyire ez egy szirénnél lehetséges) elrabolta a szívemet.Ilyen nem történt még az elmúlt 600 évem alatt.Vagyis csak egyszer.A neve Peter Holloway. Akkoriban nem láthattuk egymást az esküvőig de mi kivételek voltunk.Szerencsére vagy pechemre. Mi találkozhattunk az esküvő előtt.
De meg is bántam. Peter egy idióta volt. Erőszak jellemezte
és szeretett, nem is, imádott inni. Na,
nem baj, gondoltam ezt akkor. Egy éjjel teljesen k.o. volt. Még mindig
emlékszem arra az estére.
1410.Konstanz:
Csendben ültem egyedül a házban. Apám Daniel és az édesanyám Alexia
éppen egy fontos üzleti vacsorára mentek, Peter pedig a haverjaival ment el,
hogy leigya magát a sárga földig. Éjfél környékén neszt hallottam. Kimentem,
hogy megnézzem mi az. Elég messze mentem a háztól és végül egy tisztáson
találtam magam. Peter a túloldalán.Odarohantam hozzá mert akkor még szerettem. Bármilyen hihetetlennek is hangzik.Ám amikor odaértem erősen megragadta a karomat és fejbe dobott egy kővel ő meg elrohant.Belezuhantam a patakba és egy Lena Katina nevű szirén változtatott át. Azóta gyűlölöm.És ha szembe jönne,akarom mondani úszna,tuti megölném.
(Isabella sz.)
Aznap este kiszabadítottuk a két foglyot.Gareth is jött velünk a Volturihoz.Alecet én vittem,Maryt pedig Gareth.Teljesen el volt bűvölve az unokatestvéremtől.Mitagadás Mary is érdeklődött Gareth iránt.Hiába kérdeztem őt Derekről,nem válaszolt.Valami biztos történt de amikor rá kérdeztem csak ennyit mondott:
-Majd ha idősebb leszel megérted,Izzy.
Engem persze felháborított de tudtam,hogy Mary 256 évével én labdába sem rúghatok.Én még csak 111 voltam.Otthon letettem Alecet a szobájába.Nagyon örültem,hogy újra itt van de szomorú látványt nyújtott amint ott feküdt sebesen és véresen.
-Aú!-nyögött fel Alec.A sebei tisztításával voltam elfoglalva mert még mindig nagyon rosszul nézett ki de legalább egy picit javult az állapota.Mindenki hívogat mostanában.Apa,Gabriel,Adrien,Lauren,Maria,William stb.Aro,Didyme és Jane sokszor látogatják Alecet.Nem lepett meg hiszen azt hittük meghalt most meg itt áll a szobája közepén és fertőtlenítem a sebeit.
Hirtelen magamhoz tértem és még mindig Monte Carlóban voltunk.
-Mi történt?-suttogtam magam elé.
A legfurább az volt az egészben,hogy nem emlékeztem semmire.
Arra ami a román klánnál történt.
Julie fölémhajolt.
-Miközben Aleckel táncoltál, egyszercsak elájultál. nem tudjuk, hogy miért.
(Stefan sz.)
Holnap utazunk Volterrába.Nagyon furcsa most,hogy leéretségiztünk.
Még utoljára végigjártam éjjel Texas-t mikor egy lány sikítását hallottam.
Követtem a hangot és egy elhagyatott gyárépülethez vezetett.
Öt fiú körbe vett egy lányt. Gyönyörű volt csak a szemében ne csillogott volna.
-Kérlek,Dave,ne!-könyörgött valakinek. A fiúk erre elröhögték magukat.
-Ugyan Elena!Ismerhetnél már.-mondta az egyik.Talán Dave.
-Valami probléma van?-szóltam közbe.
-Bazd meg!Neked mégis miközöd van hozzá?-támadt rám egy szőke fiú. Ijesztően ismerős volt.
-Chris?-kérdeztem.- Christoph Perez?
Bocsi de jelenleg alig van időm írni szóval ilyen rövid fejezetek lesznek. Bocsi :(
Üdv:Isabella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése