Karácsonyi Novella/A Sötét titok sorozat 1.része

Minden kedves olvasómnak és egy jóbarátomnak,akinek elméletileg a szülinapjára írtam ezt a történetet,küldöm ezt a novellát.

(Alec sz.)

Reggel jó korán keltem fel.Mivel Isa még aludt így csendben készülődtem.

Mielőtt kiugrottam volna az ablakon írtam Isának egy üzenetet és megpusziltam az arcát

majd eltűntem.

(Isabella sz.)

Azt álmodtam,hogy a Volturi palota végtelen hosszú folyosóin bolyongtam cél nélkül.

Sehol egy lélek.Hirtelen hangokat hallottam.Követtem őket és két embert pillantottam meg akik

önfeledten csókolóztak.Majd szétváltak és az egyik letérdelt és megszólalt:

-Darcy Volturi,ígérem,hogy örökkévalóságig szeretni foglak!-ezt a hangot ezer közül is felismerném.

Alec!-Hozzám jösz feleségül?
Ekkor hirtelen megjelent Elisabeth és a férje Draco.
-Jobb ha beletörődsz nővérkém!-mosolygott gúnyosan.
Ebben a pillanatban kezdett minden elhomályosódni és a trónteremben találtam magam.
Az esküvő!-futott át az agyamon.
-A gyűrűt!-szólt a pap.Én a padsorok közötti "folyosón"álltam a kedvenc fekete földig érő ruhában.
-Isa,vigyázz az útból!-szólalt meg a hátam mögött Stefan.
Hirtelen mindenki dühösen rám nézett.Darcy az oltárnál feküdt.Holtan.
Lenéztem a kezemre.Csupa vér volt mint a ruhám.Alec ekkor elindult felém.
Most nem az a bakos mosoly volt az arcán amit annyira szerettem.Hanem színtiszta gyűlölet.
Megragadott a torkomnál fogva.
-Ébresztő!-jött oda hozzám Stefan.
Ekkor hirtelen felébredtem.Stefan mellettem ült.
-Sikítoztál és sírtál.Nagyon megijesztettél!-mondta kedvesen egy mosoly kíséretében.
Megöleltem de még mindig patakzottak a könnyeim.
-Semmi baj!Csak egy rossz álom volt!-nyugtatgatott miközben a hátamat simogatta.-Ne aggódj!-most
vettem észre,hogy Alec nincs itt de megtaláltam egy papírlapot az ő kézírásával.
"Elmentem vadászni!Nemsokára jövök!Szeretlek:Alec"
-Elena,hogy van?-kérdeztem.De Stefan-t nem tudtam becsapni.
-Mit álmodtál?-érdeklődött.Visszahanyatlottam a párnámra és az elejétől a végéig beszámoltam
mindenről.
Hirtelen Alec ugrott be az ablakon.
-Akkor én magatokra hagylak titeket!Egyébként is készülődnöm kell mert ebédre vagyok
hivatalos Elenáékhoz.
-Mond meg Elenának,Jennának és Jeremy-nek,hogy üdvözlöm őket.John-nak pedig,hogy ha
még egyszer keresztbe tesz Damonnak megölöm.
Erre mindketten elmosolyodtak.
(Elisabeth sz.)
Éppen a Grillben ültem és a wiskymet ittam.Draco a tesója Ashley ügyeit intézte.Damon is velem volt
de ő Alaric-kal beszélgetett.Ekkor nyílt az ajtó és belépett két ember.Egy fiú és egy lány.
Gondolom testvérek lehettek mert eléggé hasonlítottak egymásra bár látszott,hogy a fiú idősebb.
Pont mint nálunk,gondoltam keserűen.
(Damon sz.)
Amikor belépett az a két idegen akkor valami nagyon erős bűz csapta meg az orromat.Azóta nem éreztem ilyet mióta Cece unokatestvére Lorena Black elhagyta a várost.Odakint erősen esett a hó és mikor beléptek nagy huzat lett idebent de csak egy pillanatra.
-Ők kicsodák?-kérdeztem Alaricket.
-Evan és Sarah Mitchelle.Most költöztek ide.
-Aha!Értem.Szóval sikerült kiderítened valamit?
-Beszéltem Aleckel is.Ő azt mondta,hogy amikor reggel elment vadászni különös szagokat érzett.
-Akkor valószínűleg ők lehettek azok.-mondtam.
(Elisabeth sz.)MÁSNAP...
Indultunk a Robert E.Lee Középiskolába. Ma volt a szünet elötti nap.December 22-e.
Amint beléptünk megláttam azt a két embert akik ott voltak tegnap ott voltak a Grillben.Leültem a helyemre. Sajnos azonban csak én és Jimmy Joe melletti hely volt üres. A fiú Jimmy mellé ült.
-Leülhetek?-kérdezte egy vékony hangocska.
Felnéztem.Egy világosbarna hajú,akvamarinkék szemű lány állt. Arcát szeplők borították de csak alig észrevehetően.
-Persze!-mosolyogtam.Furcsa szaga fel sem tűnt.Nem értem Damon és Alarick miről beszélt!
-Én Sarah Mitchelle vagyok!-mutatkozott be.
-Elisabeth Salvatore vagyok de hívj csak Elisának.
Az óra további része nagyon lassan telt.
Utána matek,spanyol és történelem óránk is közös volt Sarah-val.Nagyon megkedveltem.
Töri után a menza felé vettük az irányt.
-Mond csak Sarah!Van kedved neked meg Evannek velünk ebédelni?-kérdeztem.
-De,persze!Örömmel!-mondta.
(Isabella sz.)
-Ma beosontam a titkárságra és megszereztem a két új gyerek adatlapját,órarendjét és egyéb dolgokat.-mondtam majd a mappámat kinyitottam és a fiúk elé raktam a tartalmát.Damon felkapott egy lapot.
-Nahát,Isa!Kettes töriből?Mikor átéltük az egészet?
-Micsoda?-ugrottam fel.-Az nem lehet!
Kikaptam a lapot a kezéből és a papírra meredtem.Egy 5 és egy csillag volt ráírva.
-Marha vicces!-mondtam.
-Jaj,Bells!Látnod kellett volna az arcodat!-hahotázott Damon.
-Sziasztok!-lépett oda Elisabeth két ember társaságában.
Gyorsan összeszedtük a lapokat és a húgom felé fordultunk.
(Sarah sz.)
-Had mutassam be Sarah-t és a bátyját Evant.-mondta Elisabeth.Az asztalnál hat ember ült.Négy fiú és kettő lány.
-A két lány a nővérem Isabella és az unokatestvérem Mary.-Isabella egy aprócska,vékony lány volt.Kedvesen mosolygott ránk ám felemás szemében kíváncsiságot és talán egykis ellenszenvet találtam.Aranybarna haja majdnem a térdéig ért.A másik lánynak Marynek a háta közepéig ért a haja. Barna szemével engem és Evant vizslatta gyanakodva.
-A négy srác pedig Izzy két ikertestvére Damon és Stefan.Mary bátyja Gabriel de mi csak Gabenek szólítjuk.És ő pedig Izzy pasija Alec.-folytatta.
Lehet,hogy csak képzelődtem de mintha Isa és Alec elfintorodott volna a "pasija"szóra.
-Leüétök?-kérdezte Stefan.
-Ja,persze!-mondta Evan és leültünk.
(Gabe sz.)
-Honnan költöztetek ide?-kíváncsiskodott Damon.
-Lousiánából.-válaszolta Evan.
-Az jó messze van Virginiától.-mondta Mary.Most mintha alábbhagyott volna a gyanakvása.
Isa megérintette Alec vállát és a fülébe súgott valamit.A fiú bólintott majd mindketten felálltak és elmentek.
(Isabella sz.)
Kiléptünk a menzáról és felmentünk az erdőbe.
-Na,szóval mi a baj?-kérdezte gyengéden.
-Valami bűzlik velük kapcsolatban.-mondtam miközben leültem egy kidőlt fatörzsre.Alec mellém telepedett és átkarolt,én pedig a vállára hajtottam a fejemet.
-Szó szerint vagy átvitt értelemben?-érdeklődött.
Nem tudtam megállni,hogy el ne mosolyodjak.
-Mindkettő.-elvigyorodott.
-Nyugi,biztos csak új neked!-próbált magyarázatot keresni erre az egészre.
Csúnyán néztem rá mire helyesbített.
-Akkor jobb ha nyitva tartjuk a szemünket.-mondta és megcsókolt.

Boldog karácsonyt!

Kedves Olvasóim!
Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok!
Legyen boldog Karácsonyotok és sikeres újévet kívánok!
Üdv:Isabella

36.fejezet

(Isabella sz.)

Ez a Carmelia nevű lány már értem,hogy miért olyan beképzelt.Az apja Stephen von Hauser a Román klán feje és mindent megad az „ő kis kicsikéjének”.Én is hercegnő vagyok de nekem óráim vannak és Aroval mindig zongorázom.Ő viszont a tanulás szót aligha hírből sem ismeri.

Raleph bíborostól egyenesen hányingerem van.Nyalizik egyfolytában.Stephen gügyög mintha két éves lennék és Vladimir…hát ő egy seggfej.Kendall beképzelt,Samuel pedig csak magáról tud beszélni.Sylviáról és Kathrinnról ne is beszéljek.Az is kiderült,hogy Samuel együtt van Carmeliával.Hogy Samuel mennyire más mint Alec volt!

Éppen az ágyamon,akarom mondani Carmelia ágyán,mikor támadt egy ötletem.Az igazi Carmeliát a szirénekre bíztam.Lesétáltam a partra és beugrottam a vgízbe.Vártam egy kicsit amíg a lábaim uszonyokká alakultak és elúsztam a Fehérfok-Öbölbe.

(Mary sz.)
-Alec,te vagy az?-kérdeztem hitetlenkedő hangon.
-Igen de mi történt Izzyvel?-ragadott meg a vállamnál fogva.
A halvány fényben megláttam őt.Arca piszkos,ruhája szakadt,haja pedig kócos de nem ez volt a legrosszabb.A szemei vörösek voltak a sírástól.
Megszorítottam a kezét.
-Ki jutunk innen!
Bólintott.
(Stefan sz.)
A városban kóvályogtam amikor Magnus felhívott.
-Igen?
-Alec nem halt meg!-jelentette ki.
-Tessék?-kérdeztem vissza mert azt hittem,hogy rosszul hallok.Ez jó hír persze de mindannyian láttuk Alec szétmarcangolt testét.Hacsak nem a...
-A Románok!-kiáltottam és az utcán lévők mind felém fordultak de én nem zavartattam magam.
-Nagy való színűséggel ők lesznek.-felelte higgadtan Magnus.-Ja és még valami:Izzy ki lesz akadva ha Aro és Giuseppe quinceanerát* akarnak rendezni neki?
-Az azaz ünnep amikor minden tiszta rózsaszín?Mert akkor igen.
-Oké.Csak ezt akartam kérdezni.-azzal letette.
(Elisabeth sz.)
A randi tökéletes volt.Draco igazi úriember.És mielőtt bárki is kérdezné:igen.Lefeküdtem vele.
A nővérem Isabella azt mondja ez nem illendő és könnyed erkölcsre vall.Szerintem ebben nagyon is téved.Ráadásul most Aro és Giuseppe quinceanerát akarnak rendezni neki. Megáll az eszem!Mintha nem tudnák,hogy Izzy utálja a rózsaszínt.Sulpicia félig spanyol és innen jött az ötlet.Athenodora és Didyme pedig boldogan rendezik.Caius csak húzza a száját,hogy minek ekkora feneket keríteni annak,hogy Isabella Salavatore nevű vámpír betöltötte a 115-öt.
-Ki nem szarja le?-kérdeztem miközben Draco az egyik tincsemmel szórakozott.
-Jaj drágám!Ne is törődj a bosszantó nővéreddel.Azt akarja,hogy Alexander Herondale halála miatt tekintsék őt "szomorú özvegynek".
-Maga a megtestesült gonoszság!-értettem egyet Dracoval majd az ágy felé húztam.
(Alec.sz.)
Mikor az őrök kettesben hagytak Maryvel mindent elmeséltem.
-Korán reggel elmentem sétálni a tengerpartra mert készülök egy meglepetéssel Isának.Megjelent Kendall és a debil öccse és elraboltak.Ott meg hagytak egy hasonmást feltépett torokkal.Azóta itt kínoznak.
-Ez borzalmas!-mondta Mary.-Mivel készülsz Izzynek?
-Az maradjon az én titkom.-kacsintottam rá.Elnevette magát.
Pontosan tudtam,hogy mi is az a meglepetés.
Megakartam kérni a kezét.De féltem.Mi van ha talált mást?Vagy már nem szeret?Az elviselhetetlen lenne!Mindkét variáció.Mi tagadás:kétségek gyötörtek.
(Isabella sz.)
Carmelia elég karótnyelt.Pont az én ellentétem.Nehezen de ment,hogy játszam a román hercegnőt.
Egyik reggel a rabok között jártam és két ismerős alakot láttam. Gareth-hez fordultam.Ő egy újonc volt még a Román palotában.
-Ők ketten kicsodák?-mutattam rájuk.
-Maryanne Salvatore és Alexander Herondale.-válaszolta az készségesen.
-Köszönöm!-azzal ott hagytam Gareth-et.Nagyon kedves fiú volt meg kell hagyni.Egy este elbeszélgettünk.Azt mesélte,hogy Vladimir átverte őt és bevágta a gárdába.
-Miért nem mész a Volturihoz?-kérdeztem.
-És te miért nem vagy velük?Tudom,hogy nem vagy Carmelia.Te túl kedves vagy.-egy pillanatra elhallgatott.-De akkor ki vagy?
-Isabella Alexandra Sophia Salvatore Volturi.-feleltem.
-Akkor te...Maryanne rokona vagy?
-Igen.
-És Alexander párja.-ez kijelentés volt nem pedig kérdés.
-Pontosan.Azért jöttem,hogy kiszabadítsam őket.Segítesz?

*Ejtsd:kvinszenyéra

Tudom,hogy rövid lett de mostanában kb.ilyen hosszúak lesznek a fejezetek.Bocsi

1 éves lett a blog! :D

Kedves Olvasóim!
Mint azt a cím is mondja: 1 éves lett a Salvatore ikrek különös élete :D
November 29-én. Csak kissé megfeledkeztem róla.
Akkor:Boldog szülinapot a Salvatore ikreknek :D
Üdv:Isabella

Sziasztok!

Üdv újra!
Egy kis szünetet tartottam mert sok dologgal voltam elmaradva de
ha decemberben nem is akkor januárban jönnek a fejezetek. :D
Üdvözlettel: Isabella,aki ennek a blognak a blondos írója :P :D

Halloweeni Novella 1. Isa Quinceanerája

Remélem,hogy tetszeni fog!
Üdv:Isabella

(Isabella sz.)
OMG!!!Amikor beléptem a terembe csak ez jutott eszembe.Minden full pink volt.Nos,kezdjük ott,hogy nem szeretem a rózsaszínt.De hamarabb összeszedem,hogy mi NEM volt pink abban a teremben.
-Ez mégiscsak túlzás!-mondtam Apának.Aro éppen a ruhatervezővel beszélt.
-Dehogyis!Két hét múlva leszel 150 ami a nephilimnővé érést jelenti.
-Márha van egyáltalán ilyen.-tettem hozzá.
Apa csúnyán nézett rám.
-Marynek miért nem volt?Hisz ő már 162!-feleseltem.
-Nem mindegy neked,Isabella?Ne Maryvel törődj!
Ahogy körbenéztem a teremben elfintorodtam.
-Izzy,Izzy,Izzy,Izzy!-rohant be Didyme.
-Tessék,nénikém!
-Itt a ruhatervező!Olyan cuki rózsaszín anyagokat hozott!-áradozott Keira.
Azzal elrángattak.Sajnos Alec nem volt ott mert egy csapat újszülöttet kellett elintéznie.Pedig vele sokkal könnyebb lett volna elviselni.Szerencsére estére itthon lesz már.A mai nap lesz apám és a bácsikám szerint az egyik legfontosabb nap az életemben.Nos,ebben eltérnek a nézeteink.
És,hogy a helyzet még jobb legyen Stefannak és Damonnak meg kellett tanulniuk salsázni.Szerencsétlenek!Maria (vagyis nagymama) adott nekik táncleckéket.Nekem Liam papa (vagyis William Salvatore).Didyme,Aro és Apa mindent elkövettek,hogy az általam leginkább utált színnel töltsék be az egész palotát.Alec már három hete elment de megígérte,hogy itt lesz.
Amint tudtam visszamentem a szobámba és kihasználtam,hogy még a tornacipőmben lehetek ugyanis a quinceanera úgymond "szertartása",hogy a lapostalpú cipőt lecserélik magassarkú cipőre. Miért kell engem ilyenekkel kínozni???Miért nem lehet engem békén hagyni???Miközben ezen tanakodtam belépett valaki aki nem volt más mint...
(Didyme sz.)
Egésznap rohangáltam.A termet díszítettem,elmentem a tortáért,beszéltem a ruhatervezővel...stb.
Nemértem,hogy Isa miért húzza az orrát erre az ünnepre.Elisabeth örülne neki ha az ő quinceaneráját szerveznénk.Beléptem a cukrász Moiseur Varens üzletébe.
-Didmye drágaságom!De örülök,hogy látlak!Kész a torta amit rendeltél!-mosolygott rám kedvesen.
-Köszönöm,Franqois!
Franqois Varens-szel régóta jóbarátok vagyunk.Mindig hozzájárok ha torta kell bálokra,ünnepekre,szülinapokra.
-Beugrik Pascalhoz?Azt üzente,hogy elkészült a ruha amit Mademoiselle Isabellának szánt.
-Ja,igen.Pascalt is meglátogatom és Hannaht is.-azzal átadta a tortát és vissza ment egy vásárlóhoz.
-Viszlát,Francois!-és kiléptem az ajtón.Átmentem Pascalhoz a ruháért,majd Hannah-hoz a tiaráért és a hajdíszért.
(Isabella sz.)
-Alec!-kiáltottam és szerelmem nyakába ugrottam.
-Drága Izzym!-mondta és megcsókolt.
Hirtelen belépett Sylvester és mi szétrebbentünk.
-Bocsi!-majd röhögve kiment.
Alec felsóhajtott.
-Ennek sosem fog benőni a feje lágya.
-Na igen.-értettem egyet vele és leültem az ágy szélére.
-De ez az este a tiéd lesz Quicém*-és átölelt.
(Mary sz.)
-Isa tajtékozni fog!-mondtam Didymének amint megláttam a habos-babos fodros rózsaszín ruhát.
-Na az garantált!-tette hozzá Elisabeth is.
-Köszi lányok ezt a figyelmességet de azt szeretném,hogy Isabellának tökéletes quinceanerája legyen.
És túléli ezt a napot.
(Isabella sz.)
Amikor az óra elütötte a fél ötöt,Didyme rámparancsolt,hogy menjek hajatmosni,Alecre pedig azért,hogy hajtson engem ezerrel.
Mikor kész voltam a hajmosással,fogmosással,illatos voltam és ápolt jött a ruha,haj és kiegészítők.
Felvettem a ruhámat ami persze csupa rózsaszín volt.(Nagy sajnálatomra) és Mary megcsinálta a hajamat majd Didyme egy gyönyörű hajdíszt tett a hajamba.

Alecet persze Didyme már rég kiküldte.A vendégekről az én drága nénikém csak annyit mondott,hogy sokan lesznek.Apáék tuti.Hogy Sarafineék itt lesznek-e az már teljesen más kérdés.
-Gyönyörű vagy,kicsim!-lépett be Giuseppe.
-Köszi,Apu!-majd megöleltem.
-Giuseppe Richard Salvatore!Nem megmondtam neked,hogy tessék a teremben várakozni?!-szólt közbe Didyme.Marcus,Caius,Athenodora és Sulpicia mind gratuláltak majd ők is elindultak a terem felé.Apa és Aro bácsi követték a példáját.Valószínű,hogy az esküvőmön fogok ennyire izgulni.Ez csak egy quinceanera,nyugtattam magam.
-Mehetünk,Gyönyörűség?-kérdezte Alec majd lágyan megcsókolt.
-Legközelebb az esküvőmön fogom magam így érezni.-nevettem magam.
-Na igen!-mondta mosolyogva.
Elindultunk a terem irányába.Didyme néni konferált fel.
-Hölgyeim és Uraim!Isabella Alexandra Sophia Salvatore!
Minden vámpír ott volt és én ettől csak mégjobban zavarba jöttem és erősebben szorítottam Alec karját.
-A szokás szerint jön a testvér tánc,a koronázás és a hagyományos cipő csere.És az est az apalánya tánccal fejeződik be.
Persze nem azonnal kezdődött.Mindenki odajött hozzám és gratulált a 150.szülinapomhoz.Ijesztően hasonlított egy esküvőre csakhogy Alecet most mindenki figyelmen kívül hagyta.Táncoltunk egyet majd jött a testvértánc.Először Stefannal táncoltam.Kecsesen forogtunk és majdhogynem lebegtünk a padló felett.
-Megérte ennyit szenvedni!-suttogta mosolyogva a fülembe az egyik fordulónál.
Elmosolyodtam.
Utána Damon következett.Vele is ugyanolyan volt mint Stefannal.Nortonnal való tánc sem volt más.De akkor legszívesebben sikítottam volna amikor Sylvesterrel kellett táncolnom.567 után már nem is számoltam hányszor lépett rá a lábamra.
Utána szünet.Stefan Alexia Bransonnal táncolt.Damon pedig Jane-nel.Cedrick és Julie pedig egy sarokba félrehúzódva ültek és elmélyülten beszélgettek.
Hirtelen valaki megölelt hátulról.Chris volt az.
-Teddy!-kiáltottam boldogan.
Mögötte Ben,Lily és Cece állt.Alig hittem a szememnek de a meglepetés csak még nagyobb lett amikor Ronald is belépett.
-A mi kis Izzynk felnőtt vámpírnő lett!-tettetett sírást Chris.Én a nyakába ugrottam.
-Miss Isabella!-szólt oda Afton.
-Tessék!
-Valaki látni kívánja önt!-mondta.
-Ki?-kérdeztem.
-A nevét nem árulta el.
Kimentem a hátsókertbe ahová Afton mondta.Egy barna hajú nő állt ott.Damon és Stefan leírásából ráismertem.
-Izzy!-jött utánam Alec mire a nő felém fordult.
-Nahát Isabella!Ezt a kellemes meglepetést!És Alexander Herondale is itt van!
-Ki ő?-kérdezte tőlem Alec.
Nyeltem egyet.
-Ő az édesanyám.Genevieve Duroy.
Genevieve Duroy:

-Gondoltam eljövök a kislányom felnőtté válására.-mondta.
-Hát akkor kerülj beljebb.-feleltem.
Követett minket.
-És most pedig következzen a szertartásos cipőcsere.-hallottuk Didyme hangját.
Odarohantam.Leültem a székre és hagytam,hogy Apám kicserélje a balerina cipőt egy magassarkú cipőre.Közben nagyokat szipogott.Amikor Didyme kijelentette,hogy quinceanerát rendez ő erre rávágta:"Nem adtam rá engedélyt,hogy felnőtté váljon!".
Majd következett az apalánya tánc.Ha Stefannal és Damonnel jó volt a tánc akkor Apával egyenesen fantasztikus!
-Mi a baj Apu?-kérdeztem.
-Semmi.-de én átláttam rajta.
Végül kihúztam belőle.
-Csak nem tudom elhinni,hogy megnőttél.Tegnap még azt tanítottam hogyan változz át denevérré most meg kész nő vagy már.
-Jaj Apu!Én mindig a te kislányod maradok.-mosolygotam rá.
-Tudom.-és megöleltem.

*Quinceanera- Spanyol ünnep.A lányok 15.életévük betöltésekor rendezik meg.
*Quince-Az a lány akinek a quinceanerát rendezik.

 

 

 

 

 

  

Kellemes Halloweent!

Mondanám,hogy "boldog" de alap,hogy a halottak napja minden csak nem boldog.
Kívánom,hogy kellemesen teljen ez a nap annak ellenére,hogy a halott családtagjainkat ünnepeljük.
Puszi: Isabella

U.I.: Ne haragudjatok a késésért de technikai problémák adódtak. A Halloweeni Novella 2. holnap teszem fel.

Kedves Olvasóim!

A jelenlegi állás szerint most sajnos le kell lőnöm egy apró meglepetést a 36.fejezetből.
Isabellának quinceanerát rendeznek.(majd a 36.fejezetben megtudjátok mi az!;)
Az lesz a Halloweeni Novellában és egy novella sorozat 1.része pedig a másik novella.
A sorozat részei lesznek mostanában az ünnepi novellák.
Üdv:Izzy

35.Fejezet

(Julie sz.)
-Szerinted mit fognak szólni hozzá?-kérdeztem Cedric-et.
-Nyugi szívem!-mosolygott.-Én szeretlek és ez számít.-majd lehajolt és megcsókolt.
Bólintottam.
-Akkor jó!-mosolygott.Azzal leereszkedtünk a mélybe.
(Magnus sz.)
Borzalmas volt így látni Isát hiszen még mindig emlékszem,hogy kis korában milyen életvidám
kislány volt.Ma is előttem lebeg az a kép amikor a házuk kertjében szaladgált.Most meg öngyilkos akart lenni Alexander Herondale miatt.Hová jutott ez a világ?

                                                                                  Isabella kicsiként

Stefan és Damon nagyon haragudtak egymásra de már félig-meddig megbékéltek.Katherine most eltűnt
az életükből egy időre ugyanis Damon látta egy másik vámpírral együtt és lefotózta Stefannak,hogy "tessék itt a te nagyon hűséges barátnőd".Ezután persze elkönyvelték magukban ribancnak.Isa csak örült neki,hogy két testvére életéből egyenlőre eltűnt (az ő szavaival élve)az a gonosz ribi.
-Szerintem Summer és Katherine nagyon jól kijönnének egymással.-jelentette ki miközben egy közeli fa ágán ülve a lábát lógatta.Damon mellette ült és kishíjján leesett a fáról.Jött egy kis testvéri veszekedés és egy ordítás amikor ugyanis Isa nekivágta Damont az egyik sziklának.Jó nagy bunyó lett belőle.Majd kibékültek. Ki érti ezeket a testvéreket?Mert,hogy én nem az biztos!
(Aro sz.)
Fáradtan rogytam le a trónszékembe.Mennyi minden történt mostanában!Holnap szombat és Isa egyre szomorúbb.Nem is csodálom!Kicsi koruk óta egymásról álmodtak és így egymásba szerettek.Végre együtt lehettek és erre jön Darcy és az ő felejtő itala.Most meg Alec meghalt.Szegény Isa.
Hirtelen Sulpicia lépett be a terembe.Hátulról megölelt.
-Mi bánt?-kérdezte aggodalmasan.
Megráztam a fejem.
-Semmi csak elmerengtem ezen az egészen.Isa és Alec ügyén.
-Nos,igen.Elég szomorú ami Aleckel történt.Izzyt nagyon megviselte.
-Hát igen!Csak ne akarna öngyilkos lenni.-szomorodtam el még jobban.
(Isabella sz.)
Julie és Cedric amint kijöttek abból a lyukból,elmondták,hogy ők együtt vannak.Én persze nagyon örültem neki de közben fájt is,hogy mindenkinek összejön kivéve nekem.
Azért nem mindenkinek!-mondta Stefan.
Igazad van!-válaszoltam szomorúan majd az órámra néztem. Fél nyolc volt.
-Na jó nekem mennem kell!-mondtam azzal elsiettem.-Sziasztok!-kiáltottam vissza.
Elrepültem a Fehérfok-öbölbe.Beleugrottam a vízbe és megvártam,hogy lábaim helyett uszonyaim legyenek.
Az elején még csak kőröztem az öbölben majd egyre kijjebb úsztam a tengerben.Végül egy kis szigethez értem amin egy félelmetes kastély állt.
Gondolta valaki,hogy pont a Román kastély?
Kiültem egy sziklára majd megvártam,hogy az uszonyom lábakká változzon. Idegen vámpír szagot éreztem.Amint közelebb mentem hozzá tudtam,hogy ki is ő.A Román vámprhercegnő,Carmelia.
Amikor elment mellettem szem ügyre vett és elfintorodott.
-Hogy öltözhet valaki így?-kérdezte undokan.Mi tagadás tényleg nem festettem valami fényesen
ugyanis a ruhám kissé hal szagú volt és gyűrött.
-És,hogy lehet valaki ilyen felszínes plázacica?
Ezen nagyon felháborodott.
-Hogy merészelsz ilyet mondani rólam?Tudod te ki vagyok én?-hisztizett tovább.
-Ezt neked kell tudnod és ez már a sötétség legalja ha valaki azt sem tudja,hogy kicsoda is ő.- mondtam és élvezkedve néztem ahogy a feje vörösödik.
-Kisasszony?-kiáltotta valaki.
Nekem hirtelen eszembe jutott egy ötlet.Aro és Didyme folyton arról beszélt,hogy hadban állnak a
von Hauser klánnal (a románokkal).Gyorsan mint a villám nekiugrottam a torkának majd hamarosan elvesztette az eszméletét.Gyorsan bedobtam a tengerbe de előtte még átcseréltem a ruhámat az övére.
Tagadhatatlan tény,hogy borzalmasan öltözködik.És még ő oktat ki engem???
Carmelia ruhája:

Felvettem a förtelmet és átváltoztam Carmeliává. Kis idő múlva egy idős vámpír jött felém.
Jeremiah Wandeuer-olvastam ki Carmelia gondolataiból.
-Kisasszony!Kisasszony!-rohant felém.-Az apja várja már.Moiseur Pierrot is a táncórára és Raleph bíboros is.-azzal karon ragadott és magával rángatott a kastélyba.
Kíváncsi voltam,hogy mi lesz ebből.
(Damon sz.)
-Izzy!-kiáltoztam.Már nem is tudtam,hogy mióta is csinálom ezt.Bejártam az erdőt,egész Volterrát és a Volturi palotát.Végül elmentem a Fehérfok-öbölbe is.Amanda mondta,hogy nem rég itt volt.Így beugrottam a vízbe és követtem a  rózsa és szőlő illatkombinációt.
(Elisabeth sz.)
Fantasztikus!Nem csak Mary tűnt el,hanem Bella is.Bár Summer is így tűnne el.
-Hová készülsz?-kérdezte Keira.
-Nem mindegy az neked?-feleseltem vissza.Már nem azért de kurvára untam már,hogy neki mindig mindenbe bele kell ütnie az orrát.Felvettem egy pántnélküli kék koktél ruhát és egy hozzá illő fekete tűsarkút.Isával ellentétben én egyszerűen imádom a tűsarkú cipőket.
Elisabeth ruhája:

-Na én indulok!-jelentettem ki és felkaptam a kis fekete tatyómat és kiléptem a szobából.
Már alig vártam,hogy találkozzak Dracóval.
Útközben Heidibe botlottam.
-Szia Eli!-köszönt.
-Helló!-mondtam.
-Hová mész?-érdeklődött.
-Vacsorázni Dracóval.-feleltem.
-Draco?Draco Malfoy?-kérdezte.Mintha kissé megrémült volna.
De nem foglalkoztam vele mert nem láttam a szerelemtől.
(Mary sz.)
Végül magamhoz tértem egy cellában.Két férfi állt ott.Egy szőke és egy fekete hajú.
-Mit kezdjünk vele?-kérdezte az egyik a másiktól.
-Nem tudom!Tegyük a másik mellé.Kendall!Samuel!
Azzal a két fiú megragadott és egy másik cellába dobtak.És otthagytak.
Egy alak kúszott elő a sötétből.Amint megláttam nemhittem a szememnek.
Hogy lehetséges ez?

Filmek

Drága Olvasóim!
Fantasztikus híreim vannak.
Először is: dolgozom a 35.fejezeten és amint tudom felteszem csak tanulnom kell
és írom a könyvemet amit ki is fognak adni.
Másodszor (és ami a leglényegesebb): A két kedvenc könyvsorozatom első részei 2013-ban filmben
is megfognak jelenni. A Csontváros trailere nem hiszem,hogy meg jelent de a másikról tudom.
Remélem tetszeni fog!
Puszi:Isabella

34.fejezet

(Stefan sz.)
Izzyt a parton elnyomta az álom így felkaptam és én cipeltem el Volterráig.
Félúton felébredt és nem tudta hol van.
-Aludj tovább!-mondtam neki.
Úgy is tett.
(Damon sz.)
Felhívtam egy Magnus Bane nevű boszorkánymestert.Hátha tud segíteni.
-Demi drágám!-köszönt vidáman.-Mit tehetek érted?
-El tudnál jönni Volterrába?Szükségem van rád.
-A kis Izzy miatt?Hallottam,hogy öngyilkos akart lenni amiatt a Herondale fiú miatt.-mondta szomorúan.
-Látom tudsz te mindent!
Egy kicsit hallgatott.
-Mindjárt megyek egy Portálon keresztül de pontosan ott várj!-adta ki a parancsot Magnus.
-Miért van arra szükség?-értetlenkedtem.
-Majd megmagyarázom de most segítenünk kell Izzy-n.-tért ki a válasz elől.El kezdte magyarázni,hogy
hová is kell mennem.Közvetlenül a város mellett egy "amfiteátrum" volt (lássátok a Volterra c.bejegyzésnél) a megbeszélt hely.
-Rendben!-majd bontottam a vonalat.
Odasiettem.Látszott,hogy jó ideje nem látogatja senki.Egy kapu féleségben sötétkék felhők kavarogtak és pár pillanat múlva megláttam Magnus kibontakozó alakját.

                                               Magnus Bane,Brooklyn Főboszorkánymestere


Brooklyn Főboszorkánymestere szokás szerint csilló cuccokban jelent meg.
-A jóöreg Magnus Bane!-mondtam mosolyogva.
-Neked is szia Damon!-vágott vissza.-Na mi a baj?
-Isa miatt hívtalak!Vissza kéne hozni Alec-et.
Egy pillanatig elgondolkodott.
-Meglátom,hogy mit tehetek!Nem lesz  könnyű de Izzyért megpróbálom.
-Köszönöm Magnus!Tudtam,hogy rád számíthatok!-hálálkodtam.
-Viszont időbe fog telni.Meg kell várnunk a Vérvörös Teliholdat és addig összeszedni a rituáléhoz
szükséges dolgokat.Kik tudják,hogy itt vagyok?
-Stefan,Aro és Raphael.-amint kimondtam a nevét Magnus teljesen ledöbbent.
-Raphael Fernandez?-kérdezte.
-Igen.-válaszoltam.
-Tehát igaz!-motyogta inkább magának mindsem nekem.
-Miről beszélsz?-most már kezdtem félni.
Rám emelte barna szemeit.
-A legenda szerint ha Raziel gyermekei megérik a Vérvörös Teliholdat,Raziel leküldi az egyik angyalát,hogy vigyázzon rájuk.
(Aro sz.)
Az egész Volturi nagyon aggódik Isáért.Marcus sokszor meglátogatja.Ki hitte volna,hogy Marcusnak van pszichológusi diplomája?
Éppen Isához mentünk Didymével.Amikor az ajtaja elé értünk bekopogtunk.
-Gyertek!-szólt ki Izzy.
Beléptünk.Izzy az ágyon ült.Marcus vele szemben a fotelben.
Az unokahúgom arcát könnyek áztatták.
-Ó drágaságom!-mondta Didyme és megölelte a lányt.
-Is,tudjuk,hogy nehéz feldolgoznod Alec halálát de meg kell próbálnod!-mondtam és a vállára tettem a kezem.
Ő bólogatott majd lerogyott az ágyára.Ebben a pillanatban Caius és Athena lépett be.
-Jól vagy Izzy?-aggodalmaskodott a nő.
-Persze!-mondta majd felált és kisétált az ajtón.
(Isabella sz.)
Nem tudtam,hogy hova is tartok éppen.Csak a lábam vitt.Látni sem nagyon láttam mert még mindig
sírtam.Halványan de érzékeltem,hogy valaki követ.Megfordultam.Sehol senki.Vállat vontam és mentem tovább.A hegyiforráshoz mentem.És ha hiszitek ha nem Damon és Magnus ott keresett valamit.Behatoltam a fejükbe,hogy tudjam mi is pontosan az a valami.Nem hallottam semmit.
-Magnus?-kérdeztem a bokorból kilépve.
-Izzy!De nagy vagy már!-jött oda hozzám mosolyogva és megölelt.
-Hé Magnus!Ez jó lesz?-kiáltotta egy ismerős hang.
-Cedric?-lepődtem meg.
A fiú jó mocskosan és vigyorogva mászott ki egy lyukból.
-Lala!De jó látni téged!Julie gyere!Nézd ki van itt!
Julie?Cedric?Magnus? Mi a fene folyik itt?
(Giuseppe sz.)
-Térj már észhez Giuseppe!A Klávé...-kezdett bele Summer.
Summer Kirk Lauren testvére.Szintén árnyvadász.
-A Klávé menjen a fenébe!
Köztudott,hogy Summer nem bírja Isát,Damont és Stefant de nem gondoltam volna,hogy idáig
elmegy.
-Nem küldöm el őket sehova!
-Ők Raziel gyermekei!Erre születtek!-vitatkozott csak azért is Summer.

                                                                 Summer Kirk
-Summer kérlek!-szólt közbe Lauren is.
-Maradj ki ebből Reeni!-mordult rá.
-Ők az én gyerekeim Kirk és nem a tied!-ordítottam.
-Jól van na!Csak gondoltam szólok,hogy a Klávé ezt nem hagyja büntetlenül!
-Szerelmes vagy a Klávéba?-kérdeztem gúnyosan azzal kirohantam a szobából és felhívtam Damont.
(Damon sz.)
Isa megjelent miközben az Angyal Láncot kerestük.Magnus azt a régi könyvet böngészte,Julie és Cedric pedig lementek abba a lyukba mert állítólag az Angyal Terem is ott van.Kíváncsi leszek,hogy Isa mit fog szólni ahhoz,hogy Julie és Cedric együtt vannak.
Hirtelen megcsörrent a telefonom.Giuseppe számát írta ki.
*-Chiao papa!-köszöntöttem.
-Chiao Damon.Come stai?-kérdezte.
-Molto bene.E tu?
-L'estate è qui e vuole sposarla per darmi alcuni di voi ci Klávé.-válaszolta.
-És mikor megy el a banya?-érdeklődtem.
Summert egyedül Sylvester,Lauren és Keira kedveli.
-Tudod adni kicsit a húgodat?
-Persze.-azzal átadtam a készüléket Isának.
(Isabella sz.)
Kicsit távolabb mentem a többiektől,hogy halljam mit mond apám.
-Kicsim,tudom,hogy fáj Alec halála de ne próbáld megölni magadat,jó?
-Nem tudom garantálni de megpróbálom.
-Köszönöm.Szeretlek!-a hangján hallottam,hogy mosolyog.
-Én is téged apa!-azzal bontotta a vonalat.
Hirtelen egy idegen vámpír szaga csapta meg az orromat.

*(olasz) -Szia apa! -Szia Damon!Hogy vagy?
-Nagyon jól.És te?
-Itt van Summer és rá akar venni,hogy adjalak oda titeket a Klávénak.

33.fejezet

(Gabriel sz.)
Fel-alá járkáltam idegességemben.Úgy volt megbeszélve,hogy Mary hív ha a repülő
leszáll és ha megérkezett Volterrába.Adrien folyton mondogatta,hogy minden rendben vele.
Már nem bírtam várni.Felhívtam Arót.
-Gabriel!Micsoda meglepetés!Miben segíthetek?-kérdezte a fivérem.
-Mary megérkezett már?-tört ki belőlem.
-Mary?-kérdezett vissza.-Nem tudtam,hogy jön.
-Úgy volt megbeszélve,hogy ma indul és Derek kimegy érte.
-Derek egésznap az újszülötteket edzette.-mondta Aro.
Most már minden világos!
(Isabella sz.)
Amint ott sírtam,egy idegen szagot hozott felém a szél.A sziklán egy húszév körüli fekete hajú fiú állt.
Odafutott hozzám.
-Mi a neved,Nephilim?-kérdezte.
-Isabella Salvatore.-feleltem.-És téged?
-Raphael Fernandez.-mondta.-Ismerted?-mutatott Alecre.
Bólintottam.
-Tibald Hamerlong ölte meg.

                                                                 Raphael Fernandez

-Segíthetek valamiben?-kérdezte.
-El kéne vinni Volterrába.-mondtam.
Kérdőn nézett rám.
-Ismered Aro Volturit?
-Persze!Minden Árnyvadász ismeri őt.-mondta.
-Én az unokahúga vagyok!
-Most már értem!Na jössz?
Egy ideig szó nélkül mentünk.Ő hozta Alecket én pedig még mindig a könnyeimmel küszködtem.
Megcsörrent a telefonom.
-Szia Julie!-szóltam bele.
-Isabella Alexandra Sophia Salvatore!A frászt hoztad ránk!Hol vagy?
-Úton Volterra felé!-feleltem.-Majd elmondom!-azzal bontottam a vonalat.
VOLTERRÁBAN...
Arónak elmagyaráztam a helyzetet.Mindenki sírt de legfőképp Jane meg én.
Szombaton lesz Alec temetése.
A várban nem akartam maradni mert mindig úgy éreztem,hogy a falak összenyomnak.
Elmentem a kedvenc fenyőmhöz de ott sem éreztem magam túl jól mert folyton rá gondoltam.
Ahogy a nap megvilágítja barna haját.És kék szemei amik engem néztek.
Leugrottam a fáról és elindultam a szikla felé.

                                                                          a szikla

Ott álltam a peremen és a szél erősen fújt szemből.Még a szél is el akar választani tőle,gondoltam.
Leugrottam és vártam,hogy mikor csapódok a vízbe.
(Stefan sz.)
Hirtelen Isát láttam amint leugrik egy szikláról a Fehérfok-öbölben.
-Damon!-ordítottam.-Gyere gyorsan!
-Mi...mi az?-kérdezte álmosan.Valószínűleg aludt mert a haja kócos volt és pizsamában volt.
-Isa öngyilkos akar lenni!-mondtam.
-Gyerünk!-hirtelen Damon olyan éber lett mint egy vadász kutya.
-De Damon a ruhád...-böktem ki.
Csettintett egyet és máris teljes harci öltözetben volt.
-Menjünk!A húgunk öngyilkos akar lenni!Nem vesztegethetünk el egy percet sem!
Odahoppanáltunk.
Rajtunk kívül egy fekete hajú fiú is ott volt.
-Ki vagy te?-szegezte neki a kérdést Damon.
-Erre most nincs időnk!-mondtam és elindultam a tenger felé.
Hárman kihúztunk Izzyt.Egy 15 perc múlva magához tért.Addig beszélgettünk a fiúval.Raphael Fernandezzel.
(Isabella sz.)
Magamhoz tértem és sok más emberrel ellentétben én azonnal tudtam,hogy nem haltam meg.
Kinyitottam a szemem és megláttam Damont,Stefant és Raphaelt.Mindhárom azonnal elkezdte mondani,hogy
én nem vagyok normális meg minden.De engem nem érdekelt.Alecket akartam és senki mást.Majd Damon és Raphael visszamentek Volterrába majd én egyedül maradtam Stefannal.
Leült mellém.
-Miért teszed ezt velem?-kérdezte.
-Nem tudok nélküle élni.Te nem érted.Négy éven keresztül mindennap a tudatalattim rá gondolt.
-Ki az?-nézett rám.
-Alec.
(Elisabeth sz.)
Megérkeztem Volterrába és tekintve,hogy mi történt Maryvel inkább hoppanáltam.
A város utcáin mentem már amikor megláttam őt.Tejföl szőke haja volt és kék szeme.
Rám nézett majd vissza fordult az eladóhoz akivel beszélgetett és idejött hozzám.
-Ilyen szép hölgyeknek nem szabad egyedül járkálnia!-mondta mosolyogva.-Draco Malfoy vagyok!-mutatkozott be.
-Elisabeth Salvatore.-mondtam.
-Elkísérhetlek?
-Sajnos nem tudsz!-feleltem.
-De találkozunk valamikor?-kérdezte.
Átnyújtottam egy névjegykártyát.
-Itt a számom.
Azzal elindultam a földalatti kastély felé.
-Viszlát,Elisabeth Salvatore!-kiáltotta majd eltűnt a tömegben.
-Szia!-motyogtam bár tudtam,hogy nem hallja meg.

32.fejezet

( Isabella sz.)
Vidáman,dudorászva mentem vissza a szobánkba.Devonne persze dühösen nyávogott.
Annabeth Zoey Caleb!Neked teljesen elment az eszed!-korholt a kiscica.
Most miért mondod?-kérdeztem.
Mert ez a fiú nem hozzád való!Te hercegnő vagy ő meg egy egyszerű vámpír!-mondta.
Nem érdekel!
De Annabeth!
Szeretem őt Devonne!Egy hercegnő nem lehet boldog?-fakadtam ki.
Erre nem tudott mit mondani.Az út további részét néma csendben tettük meg.
(Giuseppe sz.)
Újra Mystic Fallsban voltunk amikor levél jött egy régi jó barátomtól Robert Lightwoodtól.
Látogatóba jön a családjával.
Éppen a dolgozószobámban ültem amikor Norton jött be.
-Megérkeztek a vendégek!-mondta.
-Szólnál a testvéreidnek is?
-Persze!-azzal elrohant.
Felálltam és lementem a nappaliba.
-Robert!De jó,hogy látlak!-üdvözöltem egy mosollyal rég nem látott barátomat!
-Giuseppe!Én is örülök neked!Bemutatom neked a két gyermekemet!Isabelle-t akit mi csak Belle-nek hívunk és Maxet. A feleségemet Maryse-t már ismered!
-Örülök,hogy megismertelek benneteket!-fordultam a gyerekek felé bár Belle nem nevezhető gyereknek.
-Beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte Robert.
(Damon sz.)
Kopogtak.
-Gyere!-szóltam ki unott hangon.
Az ajtó nyílásában Norton szőke feje bukkant fel.
-Apa azt kéri,hogy menj le Stefannal,Keirával és Sylvesterrel együtt.
-Az utóbbi kettőnek szólnál te?-kérdeztem.
Bólintott és eltűnt.
Felálltam az ágyamról és elindultam,hogy szóljak Stefannak.Azóta már nem haragszik rám.
Vagyis csak egy kicsit de már legalább beszélünk egymással.
Bekopogtam.
Stefan kilépett az ajtón és rám mosolygott.
-Gyere le! Vendégeink vannak!-mondtam majd szónélkül elindultam lefelé.
(Mary sz.)
A reptéren Derek várt.Egy időre ugyanis visszautaztam Volterrába.Elisabeth is jön csak neki még
elintéznivalói vannak.
-Szia!-üdvözölt egy széles mosollyal az arcán.
-Helló!-mondtam.-Örülök,hogy látlak.
Derek egy Ferrarinak támaszkodott de most odalépett hozzám és megcsókolt.
Most sikerült meglepnie.Eddig egy randink volt de annak is már legalább ötéve.
Majd elhúzódott és szónélkül kinyitotta a kocsi ajtaját én meg beültem az anyósülésre.Gyorsan bepakolta
a bőröndjeimet a csomagtartóba majd elindultunk.

 Derek kocsija. Egy Ferrari 550 Barchetta

240-nel mentünk Volterra felé.Néma csendben.Nemsokára már láttuk a várost de Derek elkanyarodott
valahová.Nagyon megijedtem.
-Derek!A város nem erre van.-mondtam.
Felém fordult és megpillantottam a tűhegyes fogsorát.De a szeme még ijesztőbb volt ugyanis olyan volt mintha kitépték volna és folyt belőle a vér.
Most láttam csak,hogy merre megyünk.Emlékeztem erre a helyre.A Fehérfok-öböl,hasított belém a felismerés.Izzyre is itt bukkantunk rá.Már nem maradt időm,hogy sikítsak mielőtt a kocsi lezuhan a szikláról.
Oldalra néztem de Derek már nem volt ott.
(Isabella sz.)
Felkeltem és gyorsan összeszedtem magam mert ma találkozom Aleckel és már így is késésben voltam.
Egy farmert,egy fehér felsőt és egy balerína cipőt vettem fel meg az elmaradhatatlan nyakláncomat.

                                                                   Isabella ruhája

Rohantam a kertbe mert ott lett volna találkozónk csakhogy Alec sehol sem volt.Emlékszem,hogy tegnap amikor visszajöttünk a hotelba a jótékonysági pólómeccsről még elment valahová.Már egy órája várakoztam ott.Végül úgy döntöttem,hogy megkeresem.Legelőször a falhoz mentem ahol néztük a tűzijátékot.Majd mindent meglátogattam amelyik helyet Alec szereti.Sehol nem volt.Ám hirtelen eszembe jutott az elhagyatott öböl.Beugrottam a vízbe és éreztem a lábamban azt a jólmegszokott szúrós érzést.Gyorsan elúsztam addig az öbölig.Visszaváltoztam és átfésültem a partot.Már elvesztettem a reményt amikor megláttam valamit.Jobban mondva valakit.Ahogy ránéztem elakadt a lélegzetem.
(Giuseppe sz.)
-Nem!Szó sem lehet róla!-mondtam.
-Kérlek Giuseppe!A Klávénak szüksége van rájük!-győzködött.
-Nem tudsz meggyőzni!A Klávé miatt halt meg a feleségem!-keltem ki magamból.
-De Apa!Sarafine életben van!-vetette ellen Stefan.
-Nem mondtad el nekik?-nézett rám jeletőségteljesen Robert.
-Mit nem mondtál el?-kérdezte Damon.
Felsóhajtottam.
-Na jó!Sarafine Caleb nem az édesanyátok.Geneviéve Duroynak hívták.Ő vezette a párizsi Intézetet.
Tiltott szerelem volt köztünk mivel ő Árnyvadász volt én pedig Alvilági.-elővettem egy régi fényképet ami őt ábrázolta és odaadtam Damonnak és Stefannak.

                                                                Genevieve Duroy

-Őrülten egymásba szerettünk.El kellett hagynia.Már-már azt fontolgattam,hogy öngyilkos leszek amikor beállított Sarafine veletek. Mondta,hogy Genevieve-nek hármasikrei születtek és azt is mondta,hogy Genevieve-t megölte egy Nagyobb Démon.Agramon.
-És akkor Sarafine...?-kérdezte Damon.
-Ő csak Genevieve barátja volt.
Még mindig nem mondtam el a teljes igazságot de csak apránkét szeretném elmondani nekik.
(Mary sz.)
Elájultam.Csak sodródtam a tengerben amikor valaki megragadott és fel nem vitt a partra.
Kinyitottam a szemem és Izzy egyik szirénbarátnőjét pillantottam meg.
-Szia Mary!De jó,hogy végre magadhoz tértél!-mondta kedvesen egy mosoly kíséretében.
-Bocsi de én nem emlékszem a te nevedre.
-Syrena vagyok.-mutatkozott be.-Kész csoda,hogy túlélted!Ő Morté volt.A Halál Démon.
-Azt hittem,hogy Derek az!
-Persze hiszen Morté fel tudja venni más alakját.-mondta.
(Isabella sz.)
Alec ott feküdt a parton.A torkát feltépték és a szívét kivájták.Zokogtam.Istenem!
-Meghalt!-ordítottam.Tudtam,hogy senki nem hallja de jól esett.Leborultam a testére és zokogtam.
A szívem sajgott.Néhány fehér,tündöklő könnycsepp a sebeire hullott.Angyal könnyek,hasított belém a felismerés.De ez nem lehet!

Kedves olvasóim!

Először is: hazajöttem.
Másodszor: mostanában azért nem tudok annyi frisset hozni mert a könyvemen
dolgozom és nincs nagyon ötletem.Remélem nem haragszotok!
Persze mindenkit megnyugtatok,hogy eszem ágában sincs bezárni a blogot!
Pusszancs: Izzy

Nyaralás

Sajnos most 10 napig nem lesz friss mert nyaralni megyek Egyiptomba.
De utána hozom a fejezeteket!
Kellemes nyarat mindenkinek!
Üdv:Izzy

31.fejezet

                                                              Darcy
Amikor Alec megcsókolta Isabellát azt hittem,hogy csak káprázik a szemem.
Auróra biztosított afelől,hogy soha többé nem fognak emlékezni egymásra.Erre itt smárolnak!
Velem szemben egy fekete hajú agyon smikelt csaj állt és bosszúsan nézte a boldog párt.
Túl tökéletes ahhoz,hogy igaz legyen!Odamentem hozzá.
-Ki vagy te vámpír?-kérdeztem tőle.
-És te?
-Én kérdeztem előbb!
-Zendaya Forester.
Elmosolyodtam.Szóval ő volt a menyasszony akit az oltárnál hagyott Alec Isabelláért.
-Darcy Stockholme.-mutatkoztam be.-Caius Volturi unokatestvére.-mosolyogtam ördögien.
                                                             Alec
PÁR ÓRÁVAL KÉSŐBB...
Fantasztikus volt újra a karomban tartani őt.
Most a szobája felé tartottam.
Bekopogtam.Ő nyitott ajtót.
-Elrabolhatlak?-kérdeztem huncut mosollyal.
-Persze!-kilépett.Egy fehér térdig érő ruhát viselt.
Isabella ruhája:

-Számítottál rám?
-Nem de ez volt a kezem ügyében és nem szerettem volna egész este báli ruhában lenni.
Elindultunk.Amint kiértünk az utcára felkaptam a hátamra és rohantam a kikötő felé.
Arra a helyre vittem ahova minden este (már amikor elengedtek) kimentem.
-Ez a kedvenc falam belátni egész Monte Carlot.
Felnevetett.
-Ezt mondtam én is neked amikor a kedvenc fámat mutattam meg.
Felugrottam és letettem a földre.
-Ez meseszép!-mondta.
-De semmi a te szépségedhez képest.-mosolyogtam rá és megsimogattam az arcát.
                                                             Isabella 
Mindketten leültünk a falra.Hozzábújtam a mellettem ülő fiúhoz.Az elmúlt években nem emlékeztem rá
de már nagyon vágytam Alec közelségére.
-Legszívesebben most azonnal visszamennék Volterrába de Cordeliára szükség itt van szükség.
Kérdőn nézett rám én pedig belekezdtem a históriába egészen attól a báltól fogva amikor elfelejtettük egymást.
-Most már tudom,hogy miért volt hiányérzetem!-nevettem halkan.
Elmosolyodott.
-Én is így vagyok ezzel!
Ekkor megcsörrent a telefonja.Ránézett a kijelzőre.
-Halló!-szólt bele.-Szia Jane!
Egy pillanatig csend volt.
-Darcy is itt van?Monte Carloban?
Még egy kicsit csend.
-Értem.Rendben!
Eltette a készüléket a zsebébe és szomorúan nézett rám.
(Darcy sz.)
Zendaya olyan naiv.Ez tetszik benne.Könnyen lehet uralkodni felette.Azt hiszi,hogy ha segít megölni Isabellát
akkor együtt lehet majd Alec-el.
(Isabella sz.)
Hirtelen nyávogást hallottunk a hátunk mögül és egy fekete kölyök macska ugrott az ölembe.
-Szia Devonne!-mosolyogtam rá aki erre odabújt hozzám.
-Úgy tűnik vetélytársam akadt!-nevetett Alec.
Én is elnevettem magam.
Devonne:

                                                                     (Csak feketében.)
-Nagyon résen kell ám lenned mert Devonne nagyon cuki!-viccelődtem.
Megsimogatta az arcomat.Devonne olyan arcot vágott mintha betették volna a mosógépbe
és elindították volna.
-Nyugi Devi!-mondtam.
Alec csak,hogy cukkolja a cicámat lehajolt és megcsókolt.A macska dühösen fújt Alecre.
Elnevettük magunkat.Alec meg akarta simogatni de Devonne odakapott.
-Mintha te lennél!-mondta.
-Odanézz!-mondtam.-Kel a nap!
Alec arca elkezdett csillogni.
-Ideje lenne visszamenni!-állt fel.
Bólintottam.Felkaptam Devonne-t és mentünk vissza a hotelbe.

Breaking Dawn Part 2

Remélem mindenki úgy várja a Breaking Dawn Part 2-t mint én!
Nem szeretnék sokat elárulni de azt aki olvasta nem nagyon érheti meglepetés!

A Trailer:

30.fejezet

Alec szemszögében Isabellát Cordeliának hívják mert a fiú nem tudja,hogy mi az igazi neve.
                     
                                                            Alec 
A becsapódó ajtó hangjára ébredtem.Éreztem,hogy valaki leült az ágyamra.
Kinyitottam a szemem.Az édesanyámat pillantottam meg.Leszedte a bilincset
a kezemről amivel az ágyhoz láncoltak.Mindig is tudtam,hogy apám túlzásokba tud esni
de nem gondoltam volna,hogy ennyire.
-Ne haragudj apádra!Tudod,hogy csak jót akar!-mondta kedvesen.
-Persze!Előbb hozzáakart adni Zendayához most meg idebilincsel az ágyhoz!
Egy kis ideig csend volt.
-Öltözz fel valami normális ruhába!-törte meg a csendet végül,egy puszit nyomott a homlokomra
és kiment.Végignéztem magamon és láttam,hogy jó sáros vagyok és a ruhám több helyen is elszakadt.
Hajat mostam és felvettem egy "normális"összeállítást ahogy Sonja hívta.
Lementem az előtérbe ahol apám állt.
-Késtél!-förmedt rám.
-De még ideért a kis szörnyeteg előtt!-kontrázott Zendaya.
Értetlen arcom láttán hozzátette:
-Cordelia Winthrop Scott,a brit örökösnő.
Parancsszóra egy fekete BMW gurult be a parkolóba.
Apám kisietett,hogy üdvözölje a vendéget.Mi is követtük Peter-t.
Az autóból négy lány szállt ki.Apám egy aranybarna hajú,karcsú lányhoz ment.
-Ms.Scott!De örülök,hogy eltudott jönni!Látom barátokat is hozott magával!
-Én köszönöm a meghívását Mr.Herondale!-mosolygott rá.-Ők a két legjobb barátnőm Juliet Cambell
és Megara Kelly.Keira Jones-szal útközben találkoztunk.
-Én pedig bemutatom a fiamat Alec-et és a feleségemet Sonját.
Ahogy a lány rám emelte a szemét.Volt benne valami furcsán ismerős abban a felemás szempárban.
                               
                                                           Isabella 
A fiú kék szemei engem vizslattak.Nagyon is ismerős volt ez a vámpír.
-Josh felkíséri önt a lakosztályába.Alec megy majd értük jön 8-kor és elviszi magukat a bálra.
-A...bálra?-döbbentem meg.
-A jótékonysági bálra amit a tiszteletére rendeznek!-mondta majd elindultunk a lakosztály felé.
Beléptünk a szobába és szó szerint tátott szájjal áltunk ahogy a szolgák behozták a bőröndöket.
Megszámoltam.Húsz darab volt.

-El kell tűnünk innen!-jelentette ki Keira.
Én egyetértően bólogattam.
-Nem ez volt a terv!
-Tervet akartok?Hát itt van egy!Az igazi Cordelia most pár napig nincs képben.Izzy átveszi a helyét
és mi megkapjuk azt a vakációt amit megérdemlek!-mondta Julie
-De én nem tudom eljátszani!Azonnal lebuknék!-vetettem ellene.
-Izzy ügyes kislány vagy!Megtudod csinálni!Csak beszélj finnyásan és hord fent az orrod!Lefogadom
Keira segít ebben!
-Jó benne vagyok!Hány óra?-kérdeztem.
-Hat múlt 15 perccel!
-Akkor készülődnünk kell!
Elmentem hajat mosni és miután végeztem belebújtam a fürdőköpenybe.
Kinyitottam az egyik bőröndöt amiben négy báli ruha volt.
-Lestoppolom a fehéret!-mondtam és belebújtam.
Meg,Julie és Keira is követték a példámat.
-Valami még hiányzik!-mondta Meg rám nézve.
-Mi?-kérdeztem.
Erre elővett egy gyönyörű nyakéket a legkisebb bőröndből és a nyakamba tette.
Elindultunk lefelé mert öt perc múlva nyolc lesz.Mint sejtettük,Alec már várt ránk.
-Késtek!-vetette oda majd elindult kifelé.
-Olyan genyó!-súgtam oda Julie-nak.A legjobb barátnőm egyetértően bólogatott.
Beültünk a kocsiba és nemsokára egy magas épülethez értünk.
-Jöjjön Ms.Scott!-mondta Alec és anélkül,hogy megbizonyosodott volna arról,hogy követem,elindult befelé.
Követtem.
                                                                   Alec
Nagy nehezen ellenálltam a kísértésnek,hogy ne nézzek hátra a mögöttem jövő gyönyörű lányra.
Ezt most azonnal hagyd abba!-szóltam magamra.Elvégre tudtam,hogy mit beszélnek Cordeliáról.
PÁR ÓRA MÚLVA...
-Miért bámul engem mindenki?-kérdezte Cordelia.-Talán lecsúszott valamim?
Majdnem elnevettem magam.
-Nem.A nyakláncot bámulják.Adomány a pénteki árverésre.
-Szóval itt leszek egész...héten?-inkább magának mondta de így is ki tudtam venni.
-Igen.-néztem rá furán.-Az apám rendkívül hálás a nénikédnek!Ő vette rá édesanyádat a nyaklánc 
elárverezésére.
                                        Isabella
-Gyere bemutatlak valakinek!-mondta.
Odamentünk egy sötét hajú,jóképű férfihoz.
-Ő Tom Wellington.-közölte Alec színtelen hangon.
Kezet fogtam vele.
-Örvendek!Én Cordelia Winthrop Scott vagyok!-mutatkoztam be.Sajnos azonban nagyon keveset
tudtam az illemről mert a vízalatt nevelkedtem.
Ebben a pillanatban három barátnőm lépett mögém.
-Az Isten szerelmére Cordelia!Úgy beszéltük meg,hogy megvársz minket a bejáratnál!
-Bocsi de be kellett jönnöm.-mentegetőztem.
-Táncolunk?-fordult Julie felé Mr.Wellington.
-Ööö...igen!-válaszolta a legjobb barátnőm.
Azzal a táncparkett felé vették az irányt.Keira pedig elment egy pezsgőért.
-Könyörgöm legalább te maradj mellettem!-mondtam suttogva Meg-nek.
Bólintott.
Hirtelen egy vörös hajú nő és Peter Herondale tartott felénk.
-Alyssia Winthrop Scott.A valaha élő Sebastian bácsi felesége aki Afrikában halt meg 2 évvel ezelőtt.-mondta
Meg.
-Cordelia!De örülök,hogy látlak!-szólított meg Alyssia.
-Én is!-vágtam rá.
-Olyan más vagy ma!Nem tudom miért.
-Nos...-erre nem tudtam,hogy mit feleljek.-Az emberek változnak Alyssia néni.
Majd mielőtt megszólalhatott volna karon ragadtam Alecet.
-Gyere táncoljunk!-azzal a táncparkett felé húztam.
Lassúzni kezdtünk a zenére és mélyen egymás szemébe meredtünk.Hirtelen eszembe jutottak azok az emlékek.Amikor a réten feküdtünk Volterra mellett,amikor a fán beszélgettünk.Láthatólag ő is visszaemlékezett.Beleolvastam a fejébe.Igazam lett.
-Örülök,hogy újra látlak Isabella!-mondta mosolyogva majd lehajolt és gyengéden megcsókolt.

A lányok ruhái:

A nyaklánc:

A zene amire Alec és Isabella táncolt:

29.fejezet

(Isabella sz.)REGGEL...
Magamhoz tértem és egy pillanatra azt sem tudtam,hogy hol is vagyok de szerencsére hamar leesett.
Julie és Meg már ébren voltak és felöltözve.
-Jó reggelt Izzy!-köszöntek.
-Nektek is!
-Rendeltünk reggelit!-mosolygott.-Elvégre a csaj fizeti!
Gyorsan felöltöztem,megfésülködtem majd gyorsan neki álltam enni.Mi tagadás farkaséhes voltam.
Lassan kortyolgattam a kávét.
-Ki kéne találni,hogy most hogyan tovább.-jegyeztem meg.
-Felébresztjük Keirát,összekészülünk és indulunk megkeresni Madame Valerie-t és a csapatot.
Mind elkészültünk és mentünk le az előtérbe.
-Ms.Scott!Ms.Scott!-jött oda a portás.-Megtaláltuk a csomagot amit tegnap keresett.
Azzal átnyújtott egy borítékot.
-Vedd el!-mondta Julie.Vonakodva tettem meg.
Amint kiléptünk a bejárati ajtón elleptek minket a paparazzik.
-Itt vár az autója,Ms.Scott!-mutatott egy fekete BMW-re.
-Inkább gyalog megyünk!-mondtam.
-Gyalog megy a repülőtérre?-nézett rám furcsán mire Meg betaszigált a járműbe.Keira kissé ellenállt de
végül Meg győzte.Már rég a kocsiban ültünk amikor Julie kikapta a kezemből a borítékot.
-Na lássuk hova megyünk!-mondta.
-Jules ezt nem szabad!-szóltam rá.
-Nyugi az igazi csaj nincs képben!
Pár percig hallgattunk.Végül a csendet Julie törte meg.
-Monte Carloba megyünk!
(Damon sz.)
Végül úgy döntöttem,hogy joga van tudni az igazságot.Most itt áltam a szobája ajtaja előtt és bekopogtam.Pár pillanat múlva az ajtónyílásban az öcsém feje bukkant fel.
-Nahát,Damon!Nem számítottam rád!Gyere be!-tárta szélesebbre az ajtót.
Bementem és leültem a kanapéra.
-Bocsi a rendetlenségért de…
-Katherine felhívott!-bukott ki belőlem hirtelen.
-Legalább szólhattál volna,hogy Katherine keresett!-nézett rám mérgesen.
-Nem téged keresett!-motyogtam.-Hanem engem!
Elált a lélegzete a döbbenettől.
-Hogy…micsoda?!-nyögte ki végül és lerogyott egy székre.-És mit akart?
Nyeltem egyet.Vettem egy mély levegőt.
-Hogy menjek vissza Volterrába.-Stefan dühösen egy vázát vágott a falhoz.
Na,Damon ezt megcsináltad! –gondoltam.
-Miért?-már szinte őrült volt a dühtől.
-Me…mert rád u…unt!-dadogtam.
Ha ember lett volna már vörös lett volna a feje.
-TAKARODJ INNEN!MEG SE LÁSSALAK!-üvöltötte.
-De Stefan erről nem én tehetek!-mentegetőztem.
Ekkor egy vázát vágott a fejemhez de szerencsére még időben kitértem előle.
-SZÁLLJ LE A BARÁTNŐMRŐL!-ordította.
-Ő szállt rám!-mondtam.
-Persze!Biztosan!Én pedig odáig vagyok Sylvesterért!-gúnyolódott.
-Jól van!Tudod mit?-álltam fel.-Megyek csomagolni!
Azzal kirohantam.
(Isabella sz.)
Éppen Cordelia magánrepülőjén ültünk amikor megszólalt a mobilom.
Damon volt az.
-Szia Bells!-mondta.A hangján érződött,hogy valami baj van.
-Mi a baj?-kérdeztem aggodalmas hangon.
Julie felém fordult és ezt tátogta:Ki az?
Damon-tátogtam vissza.
-Katherine felhívott,hogy menjek vissza Volterrába.És mondta,hogy ráunt Stefanra,én meg…
-Ráunt Stefanra?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Igen.Csak úgy!

-Meséld tovább!-kértem nem törődve,hogy Meg,Julie és Keira furcsán bámulnak rám. Az  

ember azt hinné,hogy hozzászoktam már az ilyenekhez.Talán így is van.De talán nem.

-Elmondtam Stefannak és kiborult.

-De miért mondtad el?-kérdeztem szemrehányóan.
-Eszembe jutott,hogy mit mondanál ilyen helyzetben.-válaszolta.-Hogy joga van tudni az igazságot.
-Igen de nem ebben az esetben!Istenem Damon!Ennyire hülye nem lehetsz!-szidtam össze.-Most leteszem mert útban vagyunk Monte Carlo felé.
-Hogy hova?-kérdezte.
-Szeretlek.Puszi.Szia!-hadartam majd bontottam a vonalat.
(Stefan sz.)
Miután Damon kimenekült a szobámból sírva zuhantam a kanapéra.Tudtam,hogy nem viselkedtem kedvesen
a bátyámmal de egyszerűen nem bírom elviselni,hogy az a lány akit szerettem egyszerűen rámunt.
Bárcsak itt lenne Isa!
(Jane sz.)
Elhaladtam Aro szobája mellett.Éppen beszélgetett valakivel.Giuseppe Salvatoréval.
-Gondolkozzunk logikusan!-szólt Aro.-Csakis olyan ember tehette aki valamelyikükbe szerelmes vagy
bosszúból.Van esetleg olyan ember aki ellen elkövettek valamit?
-Izzyről nem feltételezném de Alecet nem tudom.
Bekopogtam.
-Tessék!-szólt ki egyszerre a két férfi egyszerre.
-Elnézést kérek Mester de hallottam,hogy miről beszélgetnek és van pár ötletem,hogy ki lehetett.
-Hallgatunk!-mondta Giuseppe.
-Darcy Stockholme és Zendaya Forester.
-Hmmm...Zendaya Forester?-kérdezte.
-A minap találkoztunk vele.És Peter elvitte Alecet.-a szavak csak úgy patakzottak belőlem.
-Hova?
-Monte Carloba.-válaszoltam.
Aro és Giuseppe összenéztek.
-Utána kell mennünk most azonnal!
KÉT ÓRA MÚLVA...
Elmentem vadászni mert majd' szomjan haltam.Hirtelen hangokat hallottam.
Ezt bárhol felismerném.Darcyé volt.
-Sikerült már meghódítanod Alecet?-kérdezte egy számomra ismeretlen nő.
-Haladok!
Úgy látszik Alecre tapadnak a nők.Viszont az egyetlen akit kedveltem Izzy volt.Gyakran szoktunk
telefonon beszélgetni.
-De már elfelejtették egymást.Most megyek majd Párizsba és Monte Carloba.
-Csak ügyesen!-azzal eltűntek.Oké!Ez furcsa volt de legalább tudjuk,hogy ki a "tettes".
Visszarohantam a kastélyba.Arót most a trónteremben találtam.Marcus és Caius társaságában.
-Mondjad kedves Jane!-mosolygott kedvesen rám.
-Tudom,hogy ki miatt felejtették el egymást Izzy és Alec.-hadartam.
-Na?-kérdezte unottan Caius.
-Darcy.-erre a szőke vámpr megmerevedett.
-Az lehetetlen!-mondta hidegen.-Darcy sose tenne ilyet!
-Láttam!
-Az nem jelent semmit!
-Nyugodj meg Caius!-fordult felé Marcus.
-Majd kiderül,hogy Jane igazat mond-e.-mondta nyugodtan Aro és felém nyújtotta a kezét.
Tudtam,hogy mi következik most.Meg fogtam a kezét.Ő lehunyta  a szemét.Egy kis ideig némaság 
uralkodott a teremben.
-Darcy tette.-mondta végül.


Tudom,hogy rövid lett de remélem így is tetszett mindenkinek!