Bevezető

Giuseppe háza:

Nappali:

                                                  (Aro szemszöge)
-Induljunk!-szóltam Didymének.-Giuseppe már vár.
-Rendben.-válaszolta a húgom kissé szomorúan.
-Mi baj?-kérdeztem.
-Csak anyáékra gondoltam.-William és Maria Salvatore voltak a szüleink akik
nyomtalanul eltüntek két nappal ezelőtt.A bátyjám Giuseppe felajánlotta,hogy menjünk el hozzá.
Didyme persze nagyon örült.Én is a magam módján.Csakhogy mi Rómában laktunk ő pedig Mistic Fallsban.Egyszóval jó hosszú út elé nézünk.
Pár óra múlva...
Didyme és én úton voltunk Mistic Fallsba és az út felét már megtettük.De mint késöbb kiderült nagy tévedésben voltunk.Erre csak akkor jöttünk rá amikor megláttuk a város fényeit.Végre itt voltunk.
-Most hova?
-Arra.-mutattam egy gyönyörű házra.Bekopogtunk.Az ajtóban a fivérem nyitott ajtót.
-Giuseppe!
-Aro!Didyme!Gyertek beljebb ne ácsorogjatok itt kint!
Egy folyosón mentünk végig majd egy szép nappaliban voltunk.
-Had mutassam be a családomat!Ő az új feleségem Lauren.A fia Sylvester és a lánya Keira.
Ők az ikrek.-mutatott a három kisgyerekre.Két fiú és egy lány.Alig két évesek lehettek.
Ekkor még nem tudtam,hogy az életem gyökeres fordulatot vesz...