1.fejezet

(Aro szemszöge)
-Hármas ikrek?-kérdeztem Giuseppét.
-Igen.A legidősebb Damon,aztán Stefan majd Isabella.-mondta.
Elámultam.A kislánynak az egyik szeme zöld a másik pedig kék volt.Giuseppe kitalálta mire gondolok.
-A testvérei szeme is különleges.Damonnak és Stefannak is olyan szemei vannak mint Isabellának.
-Hűha!-hülledeztem.Giuseppe elmosolyodott.-Szia!-köszöntem a kislánynak,aki közelebb merészkedett hozzám.
-Szia!-köszönt vissza.
-Isabella,ugye?-kérdeztem,bár tudtam a választ.
-Igen,én vagyok!-mosolygott angyalian.Hihetetlenül tisztán és hibátlanul beszélt annak
ellenére,hogy alig lehetett több 2-3 évesnél.Ráadásul nála szebb kisgyerekkel nem is találkoztam.
-Én Aro vagyok!A bácsikád.
-Igen tudom!Apa rengeteget mesélt rólad és Didyméről.-Olyan volt,mint egy kis angyal.
-De édes vagy!-mondta Didyme.A kislány mosolya szélesebb lett majd odament testvéreihez és közelebb hozta őket.Csak most tűnt fel,hogy Isabella és Stefan mennyire hasonlítanak.Damon is bár ő kevébé.Lauren belépett a szobába karjában egy pici kislánnyal.
-Lizzie!-kiáltotta Damon.Ő is olyan tisztán és érthetően beszélt,akárcsak a húga.
-Nos,ő Elisabeth.-mondta Giuseppe.
-Drágám,szerintem Aro és Didyme már fáradtak.Hosszú napjuk volt.Jobb lenne,ha lepihennének.-mondta Lauren.Most jöttem rá,hogy mennyire fáradt vagyok.
-Igen,azt hiszem az tényleg jó lenne.-mondtam.
Didyme egyetértően bólogatott.
-Rendben!Akkor gyertek velem.-Giuseppe hangjából kihallatszott a csalódottság.
Elindultunk a fényes falépcsőn.Amint felértünk egy hosszú folyosón talátuk magunkat.
-A legvégén vannak a ti szobáitok!-jelentette ki a fivérem.
-Köszönünk mindent!-mondtam.
-Ugyan nincs mit!Hisz erre való a család!-felelte.
-Jó újra látni.-mondta Didyme és megölelte Giuseppét.
-Titeket is jó látni!Most pedig menjetek aludni mert majd össze estek a fáradtságtól.
-Jó éjt!-mondtam.
-Nektek is!
MÁSNAP...
Reggel a hajnali nap sugarai ébresztett.
-Aro!-hallottam a húgom hangját.
Nagyot sóhajtottam.Feláltam és az ajtóhoz támolyogtam és kinyitottam.
-Tessék!-mondtam Didymének.Most láttam csak,hogy Isabella is vele van.
-Csak azt szeretnénk mondani,hogy elkészült a reggeli.-mondta Isabella.
-Máris megyek.-mondtam.
Gyorsan felöltöztem és már rohantam is le.
-Jó reggelt mindenkinek!-köszöntem.
-Szia Aro!-köszönt vissza mindenki.
-Hogy aludtál?-érdeklődött Giuseppe.
-Nagyon jól.-feleltem.
-Mi ez a nagy vidámság?-kérdezte Didyme.
-Egyszerűen jó a kedvem.-és ez igaz is volt mert tényleg jó kedvem volt.
-Lenne kedvetek sétálniegyet a városban?-érdeklődött Lauren.
-Igen!-feleltem.Jó lesz egy kis séta meg egyébként is meg akartam nézni a várost.
-Didyme?
-Hát persze.
A reggelit gyorsan befejeztük.Majd,mivel szép idő volt,elmentünk sétálni.
-Látom Isabella titeket is az ujja köré csavart.-nevetett a fivérem.
A séta további részét némaságba burkolózva töltöttük