26.fejezet

Ne haragudjatok amiért ez a fejezet ilyen rövid lett de a következő hosszú lesz!
Megígérem!
Üdv:Isabella


(Damon sz.)
Rachel Carter felállt a pódiumra és belekezdett  a beszédébe.
-Hát...Sikerült!-mondta.-Ahogy Gandhi mondta:te légy a változás amit látni akarsz a világban.
Egy egész világ...
Kinyílt a tornaterem ajtaja és Keira lépett be.Mindenki őt nézte.
Gyorsan (már amennyire tűsarkú cípőben lehetséges) elindult a lelátóra ahol apáék ültek.
-Egy egész világ vár arra,hogy letegyük a kézjegyünket.Gratulálok a 2012 végzősosztálynak!
Sikerül!
Mindenki megtapsolta Rachelt.Bella rám mosolygott a hátsósorból Chris mellől.
Kiosztották a bizonyítványokat,mindenki kezet rázott a tanárokkal és utána kimentünk az udvarra
egyenesen apáékhoz.Isát kivéve mert ő Meggel,Julieval és Chrissel beszélt.Igen,Julie eljött Avalonból
mert holnap mennek Párizsba így Julie ma nálunk alszik.
Végül az egész Salvatore család egybegyűlt.
-Ő mit keres itt?-mutatott Isa Keirára.
-Bells,tudom,hogy nem kedvelitek egymást de elakart jönni.-magyarázta Giuseppe.
-Úgy érted,hogy te akartad,hogy eljöjjön.-vágott vissza csípősen.
-Mi lenne ha csinálnék egy közös fényképet?-ajánlotta fel Lauren.
Hálásan néztem rá amiért elterelte a témát valami másra.
Beálltunk mind a fotózásra.Villant a vaku.
-Kész!-jelentette be Lauren.-És most menjünk haza mert van meglepetésünk a számotokra.
Elindultunk a kocsik felé.
-Furcsa lesz most,hogy már nem kell mindennap suliba menni.-szólalt meg Stefan.
-Hát igen!-helyeselt Isa.
Beszálltunk a kocsiba miután Isa könnyes búcsút vett Christopher-től és hazafele úton beszélgettünk.
Julie is velünk jött.Megérkeztünk a házhoz.Kiszálltunk és bementünk.A többiek már haza értek.
Beléptünk az ebédlőbe és az egész család ott állt.
Kötépen egy hatalmas torta amire rá volt írva,hogy "Gratulálunk a sikeres éretségihez".
(Stefan sz.)
Nagyon meghatódtam.
Csak nem elérzékenyültél?-kérdezte Damon gúnyosan.
Fogd be Damon!-rivallt rá Isa.
-Na tetszik?-szólalt meg Giuseppe.
-Nem.-vágtam rá.Kissé elszomorodott.-Mert imádjuk!-tettem hozzá.
Isa és Damon bőszen bólogattak.
Mindenki elmosolyodott.
Leültünk az asztalhoz és Lauren hozta a kést és felvágta a tortát.
Először mi hárman (Damon,Isa és én) kaptunk.Majd a többiek.
Amikor Keirához ért,a lány megszólalt:
-Inkább nem,köszi!-utasította el a tortát.
Damon átnyúlt az asztal felett és elvette a tányért.
-Nem baj!Több marad!-mondta és átkotorta a sütit a saját tányérjára.
-Isa számodra van még egy meglepetésünk.-mosolyodott el Giuseppe.
Gabriel behozott egy Louis Vuitton bőröndöt.
-Csak,hogy legyen mivel utaznod holnap Párizsba.-tette hozzá Giuseppe.
-És ha már az utazásra tereltük a szót...-kezdett bele Lauren.
Giuseppe folytata.
-Úgy gondoltuk,hogy mivel te,Juliet és Meg Párizsba utaztok és Keira is szabad
a nyáron,veletek fog utazni.-mondta Giuseppe.
-Micsoda?-kérdezte egyszerre a két lány.
-Nézzétek,mivel Bells eddig Amandáékkal és Volterrában élt így nem jöttök ki túl jól
és ez  az utazás jót tenne mindkettőtöknek.
-Még meggondoljuk!-mondta Isa.
(Isabella sz.)KÉT ÓRA MÚLVA...
Dühösen törölgettem a pultot.
-Miért nem szóltál?-korholtam Giuseppét.
-Mert nem mentél volna bele.-válaszolta nyugodtan.
-A jótestvérek közös utazásába?Viccelsz?Ki mondana erre nem-et?
-Kicsim,mióta megtudtad,hogy édesanyád él azóta nem igazán éled az életedet.
Mindig fájt haGiuseppe Sarafine-ről beszél.Tudom,hogy még él de akkor is.Számomra meghalt.
-Igazán szerethetted ha rá egy évre hozzámentél Laurenhez!-jegyeztem meg csípősen.
-Túl kellett lépnem!De teljes szívemből szerettem az anyádat.-elmosolyodott és odalépett hozzám.
Megemelte a nyakláncomat amin egy eifel tornyot ábrázoló medált.
-Sok helyen járt de mindig azt mondta,hogy Párizs a kedvenc helye.
Fújtam egyet majd elindultam fel a szobámba.
-Isabella!-szólt utánam.
-Rendben van!Elmegyek de csakis anya miatt!Most pedig mennem kell csomagolni!-azzal
elrohantam.
(Keira sz.)
Lementem segíteni anyának a terergetésben.
-Miért kell velük mennem?-nyafogtam.
-Mert jót fog tenni neked ez az utazás.
-De...-akartam ellenkezni de Lauren közbeszólt.
-Keira Lynnett Kirk Salvatore!Te Isabellával és a barátaival el fogsz utazni Párizsba 
és kész!-zárta le a témát.
Majd amint abbahagytuk a teregetést felrohantam a szobámba és elkedztem pakolni.
Hülye Isabella!-gondoltam.Ez is miatta van.
A nagy dühöngésemben észre sem vettem,hogy kopogtak.
-Húgi!Bejöhetek?-hallottam Sylvester hangját az ajtó túloldaláról.
-Nem!-vágtam rá dacosan.
Ő persze fittyet hányt rá.Belépett és leült az ágyamra.
-Mi a baj?
-Semmi!-mondam reflexszerűen.
Sylvester gyanakodva nézett rám.
-Ne nézz így rám!-mondam ijedten.
-Szóóóval?-kérdezett direkt elnyújtva ezt a szót.
-Szóval,mi?-értetlenkedtem.
-Mi történt?-tért rá a lényegre.
-Isabellával kell mennem Párizsba!-panaszoltam.
Sylvester csak nagy nehezen tudta visszafojtania a nevetését.
-És ez a nagy probléma?-kérdezte fulladozva a röhögéstől.
Úgy bámultam rá mint egy idiótára.
-Általában a lányok örülnek ha elmehetnek a szülők nélkül ráadásul Párizsba.
-De nem Isabella Salvatoréval!-vetettem ellen.
Sylvester felált majd az ajtó felé hátrállt felemelt kézzel.
-Jól van!Ha te mondod...-majd mielőtt eltűnt becsukta jobban mondva csapta.
Felkaptam az egyik párnámat és neki akartam vágni de a párna az ajtónak csapódott.
Dühödten ültem le az ágyamra.
Fantasztikus!-gondoltam.-Mehetek Issiekével Párizsba.Mert ha Európába szeretnék menni
az csakis de kizárólag Isabella Salvatorével terveztem.-fújtattam dühösen.