27.fejezet

(Meg sz.)MÁSNAP...
Reggel korán keltünk,hogy elérjük a gépet.
Bepakoltunk és Giuseppe kivitt minket a reptérre.
-Érezzétek jól magatokat!-kiáltotta még Giuseppe.
-Köszi!-mondtuk.
A gép hamarosan felszállt.Én sajnos Keira mellé ültem mert oda
szólt a jegyem.Szerencsére Keira nagyon belemélyedt a Teen Vouge-ba.
Micsoda felszínes plázacica!
Nem foglalkoztam vele.Helyette inkább bekapcsoltam a laptopomat,bedugtam
a fülhallgatómat és elkezdtem nézni a Micsoda nőt!
(Juliet sz.)
Mereven bámultam ki az ablakon.
-Mi van Alec-el?-fordultam hirtelen Isához.
A legjobbarátnőm úgy meredt rám mintha kínaiul beszélnék (nem a szó szoros értelmében
mert Isa folyékonyan beszél kínaiul).
-Milyen Alec?-kérdezett.
Ledöbbentem.
-Nem emlékszel rá?
-Kéne?
-Alec John Smith Volturi.A szerelmed akit a mágyáról szedtél le és elvitted Volterrába,átváltoztattad
de csak félig.Most már képben vagy?-kérdeztem.
Megrázta a fejét majd visszatette a fülébe a füllhalgatót.
(Isabella sz.)
Alec.
Miért ilyen ismerős nekem ez a név?
Valamelyik ismerősömet hívhatták így.Vagy nem tudom.
Mindenesetre nagyon hátborzongatónak találtam Julie meséjét.
Tényleg lett volna egy Alec nevű fiú akit szerettem?
És tényleg leszedtem a máglyáról majd átváltoztattam?
(Alec sz.)
A kedvenc fenyőfámon ültem amikor a szél felémhozta Jane illatát.
Leugrottam és a húgom elé mentem.
-Alec,képzeld most kapott Aro levelet Isabellától!
-Ki az az Isabella?-kérdeztem.Mintha hallottam volna már ezt a nevet.
Jane döbbenten nézett rám.
-Hát már el is felejtetted életed értelmét?
-Jane nem ittál te túl sok vért?Mert akkor szoktál hülyeségeket beszélni!
-Én nem is beszélek hülyeségeket!
Majd elsétált.
Én csak a fejemet csóváltam.Kizárt.Nem is volt Isabella ismerősöm.
De akkor miért dereng valami vele kapcsolatban?
(Aro sz.)
-Te nem találod furcsának,hogy Isabella és Alec elválaszthatatlanok voltak most pedig meg sem ismernék egymást ha elmennének egymás mellett!-mondtam.
-Hmmm...Talán valakinek a keze van a dologban.Hiszen Marcus azt mondta,hogy nagyon erős köteléket érez közöttük!-ellenkezett Giuseppe.
-Van benne valami!-válaszoltam töprengve.-De kinek a keze lehet ebben a dologban?-tettem fel a legfontosabb kérdést.
(Isabella sz.)
A 6 órás repülőút után végre megérkeztünk Párizsba.Egész úton Vanessa Paradis-t
hallgattam.Ő a kedvenc francia énekesem.Nagyszerű érzés fogott el hiszen erre az útra gyűjtöttem
4 éven keresztül Meg segítségével.Ez tartotta bennem a lelket.
Szerencsére utánanéztem pár városnéző körútnak.
-12 nevezetesség egy nap alatt?-kérdezte Meg.
-Egy hétbe nem tudunk mindent belesűríteni Bella!-tette hozzá Keira.-Törődj bele!
Már majdnem lekevertem neki egy akkora pofont amitől csillagokat látott volna de Juli és Meg lefogtak.
Azzal Keira eltipegett az extrém magassarkú cipőjében.
-Így nem tudunk megnézni mindent!-kiáltott hátra a válla felett.
-Ekkora tahót!-bosszankodott Meg.-Itt kéne hagynunk Párizsban!
-Mélységesen egyetértek de mi nem süllyedünk le az ő szintjére!Egyébként is csak jót tennénk neki ha
itt maradna.
-Jó napot kívánok!-jött oda hozzánk egy 40-es éveiben járó nő.Vállig érő göndör barna haja és szintén barna
szeme volt.-Madame Valerie vagyok!-mondta erős francia akcentussal.
-Üdvözlöm!Én Isabella Salvatore vagyok!Ők pedig a barátaim Juliet Cambell és Meg Kelly.Végül
pedig a mostohatestvérem Keira Jones.
-Kérem kövessenek!-majd elindult egy busz felé ami tele volt fényképező gépet szorongató turistákkal.
Betettük a csomagjainkat.Én extra óvatosan tettem fel mert magammal hoztam az íjjamat is mert jobb félni mint megijedni és mert nem akartam,hogy megsérüljön a fegyver.A többi utas furcsán nézett rám.Gyorsan leültem Keira mellé,hogy ne keltsek feltűnést.Mielőtt kérdeznétek nem kényszerből tettem hanem,bár nekem Keira nem a szívem csücske,önszántamból ültem mellé.
-Te meg mit akarsz?-kérdezte gorombán.
-Hogy ugorj le az Eifel torony tetejéről!-gúnyolódtam.-Szerinted mit?
-Tönkre tenni az életemet!
-Igen Keira!Feltett szándékom!-csattantam fel.Majd átültem egy másik helyre.
(Damon sz.)
A szobámban ültem és akciófilmeket néztem amikor megcsörrent a telefonom.
A kijelzőre néztem.Egy számomra ismeretlen számot jelzett.Felvettem.
-Halló!-szóltam bele.
-Szia Damon!-hallottam egy ismerős hangot.Nem hittem a fülemnek.
-Katherine!Bocs de nem tudom adni Stefant!
-Nem is Stefant keresem!-hallottam a hangján,hogy mosolyog.-Hanem téged.
Ez hihetetlen!Katherine engem keresett és nem az öcsémet.
-Mi olyan sürgős?-kérdeztem udvariasan.
Egy pillanatig hallgatott.
-Gyere vissza Volterrába!
Nekem szabályosan leesett az állam.Micsoda?Talán rosszul hallok?Köpni-nyelni nem tudtam
a meglepetéstől.
-Tessék?-kérdeztem vissza.-De Stefan....
-Stefan már nem érdekel engem!-vágott közbe.
-Mert elment?
-Nem!-válaszolta.-Hanem mert egyszerűen ráuntam.
Jézusom!Ez a lány csak úgy faképnél hagyja az öcsémet mert megunta?
-Sajnálom Katherine de nem!Én nem fogok keresztbe tenni Stefannak!-azzal bontottam a vonalat.
Az ágyamra dobtam a telefont.Úgy döntöttem,hogy ezt a beszélgetést nem fogom elmesélni Stefannak.
Viszont meg kell tudnia,hogy Katherine ráunt.
A legfontosabb kérdés:Mit csináljak most?