28.fejezet

(Isabella sz.)
Párizs gyönyörű.
Igazán kár,hogy alig láthattunk belőle valamit.
-És ott van a Champs Elysées-mutatta Madame Valerie de épp akkor egy épület mellett haladtunk
el ami eltakarta a nevezetességet.A többi utas egyszerre hördült fel.
-Biztos vissza fordulunk még!-mondtam Megnek.
-Persze!-a hangsúlyból ki lehetett venni,hogy a barátnőm nemigazán hisz ebben.
Végül neki lett igaza.Tényleg nem fordultunk vissza.
Végig mentünk a   -en ami egyébként nagyon szép kivéve ha az ember villámgyorsan hajt
végig.
-Remek!Itt vagyunk Párizsban és a háromnegyedét nem láttuk!-morgolódott Julie.
-Nyugi!Azért nem olyan rossz a helyzet!-nyugtattam.
-Bells ezt még te sem gondolhatod komolyan!-szállt be Meg is.
Szerencsére Keira csak bámult bambán ki a fejéből.
Épp a Sacré-Coeur felé indultunk.
Madame Valeri mindig úgy rohant mintha a kopók kergetnék.Én persze azon is csodálkozom,hogy nem hordja fent annyira az orrát mint más franciák.
-A Sacré-Coeur!-jelentette be Madame Valerie fuldokolva mert ez már a 9.emlékmű volt amit ma megnéztünk.
-Hé Bells!Ezt nézd meg!-szólt oda Julie.Abba az irányba néztem amerre mutatott.A kilátás egyszerűen gyönyörű volt.Jó messzire elláttünk.
-Ez meseszép!-mondtam.
-Kisasszonyok!Erre!-intett nekünk Madame Valerie.
Bejártuk az egész építményt de rohanva.Majd beszálltunk a buszba és elindultunk a szállásunk felé.
(Stefan sz.)
"Kedves Naplóm! 
Katherine még mindig haragszik rám.Isa Párizsban van,Damon pedig egyre zárkózottabb az
utóbbi időben.Vajon mit titkolhat?Fogalmam sincs mert nem enged be a fejébe.
Itt abbahagytam az írást.Tény és való,hogy Damon kerüli és hozzá sem szól.De vajon mit nem mond el nekem?
(Isabella sz.)
-Idilli kilátás,luxus körülmények.-olvastam fel újra.
Leengedtem a szórólapot.
-Biztos,hogy ez az?-kérdezte Keira.
-Igen.
A szobában alig fértünk el.három ágy volt.Konektor sehol.
Keira előre ment.
-Ó!Nézzétek!Megtaláltam a fürdő részleget!
-Ügyi vagy!-mondta Julie aki éppen egy konektort próbált elérni.Valószínűleg elkerülte a figyelmemet.
-Ennél már úgy sem lehet rosszabb!-folytatta Keira.
-Keira légyszíves ne nyavalyogj.Tudom,hogy ilyen vagy de akkor is!
Grimaszolt.
-Nem muszáj cseszegetni!
-Akkor sorsot húzunk,hogy eldöntsük ki alszik a földön!-vágott közbe Meg.
Végül kitaláltuk,hogy összetoljuk az ágyakat.
Mindenki elkészült és hulla fáradtan bedőltünk az ágyba majd azonnal elaludtunk.
(Alec sz.)
Egyre jobban kezdett foglalkoztatni ez az Isabella nevű lány.
Az erdőben vadászni immáron állatokra.Mielőtt félreértene valaki,nem Tylerre,Darcyra vagy Kendrára
gondoltam hanem olyanokra mint őz,medve...stb.És akkor meghallottam a hangokat.
Megfagyott az ereimben a vér.Ezt a hangot ezer közül is megismerném.
-Emily?-kérdeztem.
Semmi.
Érdekes!Meg mertem volna rá esküdni,hogy a fiatalabb húgom hangját hallottam.
Hirtelen Jane bukkant fel mögöttem.
-Alec kérlek ne ordibálj mert elijeszted a vadakat!-szólt rám.
-Mióta vadásztok ti állatokra?-kérdezte valaki a hántunk mögül.
Megfordultunk.
-Apa?-mondtuk döbbenten egyszerre ugyanis nem volt más mint az édesapánk Peter Smith és mellette
Sonja és Emily.
-Ez nem lehet!-mondtam.
-Nem örülsz nekünk,bátyám?-kérdezte félénken Emily.
-Inkább csak megdöbbentünk.-felelt helyettem Jane.
-És van itt még valaki!-mosolygott Peter.
Ekkor előlépett,na ki?Zendaya Kelly Forester,a rémálmom.
A szemem előtt egy kép lebegett.Egy velem egyidős lány hozzám lépett és hátulról átölelt.
Mielőtt a látomás eltűnt szemügyre tudtam venni a lányt.Aranybarna haja a combjáig leért,egyik szeme
zöld a másik pedig kék volt.
-Annyira örülök,hogy látlak Al!-mosolygott rám.
-Az érzés szerintem nem kölcsönös!-köpte Jane a fogai közt.
-Te ne szólj bele!
-Hülye ribanc!-visította Jane és Zendaya torkának ugrott.
-Állíts le a húgodat,Alec!MOST!-mondta Peter.
-Szívem!-szólt rá Sonja.-Kérlek!Még csak most találkoztunk velük.
Peter Sonja felé fordult.
-Igazad van!Te velünk jöttök!-mondta ezt már nekem.
És mielőtt reagálhattam volna minden elsötétedett körülöttem.
(Meg sz.)
Ma az Eiffel-tornyot látogattuk meg.
Kora reggel elindultunk.Juliet nagyokat ásított mellettem.
Én persze teljesen felpörögtem az izgalomtól elvégre az Eiffel-tornyot látogatjuk meg!
Felmentünk a legtetejére.A kilátás gyönyörű volt.
-Hé Keira!Ott van az a srác akit még a Sacré-Coeur-nál láttunk.-mutattam egy szőke srácra.
-Hol?-kérdezte amikor odanézett.
Megfordult és szembe találta magát a fiúval.
(Keira sz.)yorsan!
-Szia!Riley vagyok!-mutatkozott be.
-Én meg Keira Jones..-mondtam.
-Láttalak már a Sacré-Coeur-nál.-jelentette ki.
-Keira gyere gyorsan!-rohant hozzám Isa.-Elmegy a buszunk!
(Isabella sz.)PÁR PERCCEL EZELŐTT...
-Tessék!-nyújtott oda nekem valamit Julie.
-Köszönöm!-mondtam hálásan.Kinyitottam a markomat és megnéztem,hogy mi volt az az
apró tárgy amit Julie nyomott a kezembe.Egy kicsi Eiffel-torony medál volt az amit feltettem a nyakláncomra.
Julie odament egy távcsőhöz és belenézett.
-Hé Bells!Ezt meg kell nézned!-hívott oda.
Belenéztem.
-Hűha!-ámultam el.-Innen minden látszik!Ott a Louvre!-kiáltottam.-Ott a buszunk!És ott van Madame Valerie és a túracsoport!-mutattam egy pontra a busz közelében.-Jézusom!Meg,Julie,Keira!Elmegy a busz!
Kétségbeesetten elkezdtünk rohanni le a lépcsőn de elkéstünk.Mire leértünk a busz már hét határon túl volt.
(Alec sz.)
Kezdtem magamhoz térni.Semmire sem emlékszem.Visszagondoltam a múltra de csak egy "ködfalba ütköztem".Csak a családomra és Zendayára emlékeztem.
Kimentem az erkélyre.Körülnéztem.
-Üdv Monte Carloban!-morogtam.
(Isabella sz.)
Leültem az út patkára és legszívesebben zokogtam volna de ki nem?
Eljöttem Párizsba,szinte semmit sem láttunk belőle,a szállás szörnyű és most a busz is itt hagyott minket.
Ennél rosszabb már nem jöhet!Csakhogy ebben nagyot tévedtem.
-Bells!Azért nem olyan rossz a helyzet!-próbált nyugtatni Julie.
-Eljöttünk Párizsba,szinte semmit sem láttunk belőle,a szállás szörnyű  voltés most a busz is itt hagyott minket!De igazad van!Tényleg nem olyan rossz a helyzet.
-Ez jellemző a nephilimekre!Folyton mindenben a rosszat látják!-bosszankodott Keira.
-Bocsánat,hogy csak pazaroltad a pénzedet Meg.Bocsánat,hogy magammal rángattalak titeket.És még azt is sajnálom,hogy téged belerángattalak Keira.És,hogy ezt kell hallgatnom hálaadáskor az elkövetkezendő az Angyal tudja mennyi évben.Sajnálom,oké?-fakadtam ki.
És elrohantam.
KÉT  ÓRÁVAL KÉSŐBB...
Az eső zuhogott mintha dézsából öntenék.Végig rohantunk rengeteg utcán míg végre egy fedezéket találtunk.
Egy hotelt.A neve Hotel de Paris.Megkerestük a mosdót,hogy meg tudjunk szárítkozni.
-Most mit akarsz csinálni?-kérdezte Meg.
-Bemegyünk.-válaszoltam.
Elindultunk az ajtó felé.Amikor már majdnem odaértem pár fotós jött oda és fotózni kezdett miközben mondogatták:-Cordelia nézzen ide kérem!
De én figyelmen kívülhagytam.Bementem de azért figyeltem a barátaim gondolataira.
Bementünk a mosdóba,hogy megszáradni.
(Julie sz.)
Isa valamiért elment.Hirtelen nyílt az ajtó és belépett egy lány.Éppen telefonon beszélgetett.Az akcentusából ítélve brit lehetett.
-Igen,igen.Anyám kényszerített bele ebbe a jótékonyságba,hogy javítson a hírnevemen de én élni akarom az életem.-egy pillanatig hallgatott.-Nem jelentkezem ki,hogy majd azt higgyék,hogy ügyeket intézek.Pár óra múlva ott leszek.-ránk nézett mivel mind nagy szemeket meresztve bámultuk mert megszólalásig hasonlított Isára.Egyedül az volt a különbség,hogy Isa enyhe olasz akcentussal beszélt ő pedig erős brittel.Majd elment.
-Ki volt ez az öntelt liba?-jött be Isa.-Miért néztek úgy rám mint akik szellemet láttak?
A tükör elé vonszoltuk és feltűztük a haját.
-Édes Istenem!Pont úgy néz ki....-meregetett nagy szemeket Meg.Keira is elámult.
Végül kimentünk.
-Anyám egy hülye jótékonyságba akar belekényszeríteni de én utálom!-mondta Isa erős brit akcentussal.
-Iszonyú félelmetes!-mondta Keira.
-Ja!Mint egy gonosz Mary Poppins!-nevetett Julie.
-Ms.Scott!Ms.Scott!-futott oda hozzánk egy ember.Valószínüleg portás lehetett.-A küldeményt nem találtuk meg de a hat kilós homár amit rendelt elészült.
-A hat...kilós...homár?-nyögte Isa.-De...-ekkor Keira a könyökével oldalba bökte.-Felviszem a szobámba.
(Meg sz.)A LAKOSZTÁLYBAN...
A homárt hamar elpusztítottuk.Julie és Isa fáradtan dőltek be az ágyba.Julie szinte azonnal elaludt.
-Hihetetlen,hogy ilyen szobája van és nem is veszi használatba.-mondtam.
-Ahogy mi sem fogjuk!-jelentette ki Keira.
-Jaj ne már!Legalább amíg eláll az eső!-kérlelte Isa fáradtan.
Én is bemásztam az ágyba.
-Jól van de csak addig!-adta be a derekát és ő is követett minket.
A többi re nem emlékszem mert elnyomott az álom.

A Notre Dame:

 A Sacré-Coeur:

A Champs Elysées:

Eiffel-torony:

A hálószoba:

Bocsi Tiffany,hogy elloptam a képet de ez olyan párizsi volt.