32.fejezet

( Isabella sz.)
Vidáman,dudorászva mentem vissza a szobánkba.Devonne persze dühösen nyávogott.
Annabeth Zoey Caleb!Neked teljesen elment az eszed!-korholt a kiscica.
Most miért mondod?-kérdeztem.
Mert ez a fiú nem hozzád való!Te hercegnő vagy ő meg egy egyszerű vámpír!-mondta.
Nem érdekel!
De Annabeth!
Szeretem őt Devonne!Egy hercegnő nem lehet boldog?-fakadtam ki.
Erre nem tudott mit mondani.Az út további részét néma csendben tettük meg.
(Giuseppe sz.)
Újra Mystic Fallsban voltunk amikor levél jött egy régi jó barátomtól Robert Lightwoodtól.
Látogatóba jön a családjával.
Éppen a dolgozószobámban ültem amikor Norton jött be.
-Megérkeztek a vendégek!-mondta.
-Szólnál a testvéreidnek is?
-Persze!-azzal elrohant.
Felálltam és lementem a nappaliba.
-Robert!De jó,hogy látlak!-üdvözöltem egy mosollyal rég nem látott barátomat!
-Giuseppe!Én is örülök neked!Bemutatom neked a két gyermekemet!Isabelle-t akit mi csak Belle-nek hívunk és Maxet. A feleségemet Maryse-t már ismered!
-Örülök,hogy megismertelek benneteket!-fordultam a gyerekek felé bár Belle nem nevezhető gyereknek.
-Beszélhetnénk négyszemközt?-kérdezte Robert.
(Damon sz.)
Kopogtak.
-Gyere!-szóltam ki unott hangon.
Az ajtó nyílásában Norton szőke feje bukkant fel.
-Apa azt kéri,hogy menj le Stefannal,Keirával és Sylvesterrel együtt.
-Az utóbbi kettőnek szólnál te?-kérdeztem.
Bólintott és eltűnt.
Felálltam az ágyamról és elindultam,hogy szóljak Stefannak.Azóta már nem haragszik rám.
Vagyis csak egy kicsit de már legalább beszélünk egymással.
Bekopogtam.
Stefan kilépett az ajtón és rám mosolygott.
-Gyere le! Vendégeink vannak!-mondtam majd szónélkül elindultam lefelé.
(Mary sz.)
A reptéren Derek várt.Egy időre ugyanis visszautaztam Volterrába.Elisabeth is jön csak neki még
elintéznivalói vannak.
-Szia!-üdvözölt egy széles mosollyal az arcán.
-Helló!-mondtam.-Örülök,hogy látlak.
Derek egy Ferrarinak támaszkodott de most odalépett hozzám és megcsókolt.
Most sikerült meglepnie.Eddig egy randink volt de annak is már legalább ötéve.
Majd elhúzódott és szónélkül kinyitotta a kocsi ajtaját én meg beültem az anyósülésre.Gyorsan bepakolta
a bőröndjeimet a csomagtartóba majd elindultunk.

 Derek kocsija. Egy Ferrari 550 Barchetta

240-nel mentünk Volterra felé.Néma csendben.Nemsokára már láttuk a várost de Derek elkanyarodott
valahová.Nagyon megijedtem.
-Derek!A város nem erre van.-mondtam.
Felém fordult és megpillantottam a tűhegyes fogsorát.De a szeme még ijesztőbb volt ugyanis olyan volt mintha kitépték volna és folyt belőle a vér.
Most láttam csak,hogy merre megyünk.Emlékeztem erre a helyre.A Fehérfok-öböl,hasított belém a felismerés.Izzyre is itt bukkantunk rá.Már nem maradt időm,hogy sikítsak mielőtt a kocsi lezuhan a szikláról.
Oldalra néztem de Derek már nem volt ott.
(Isabella sz.)
Felkeltem és gyorsan összeszedtem magam mert ma találkozom Aleckel és már így is késésben voltam.
Egy farmert,egy fehér felsőt és egy balerína cipőt vettem fel meg az elmaradhatatlan nyakláncomat.

                                                                   Isabella ruhája

Rohantam a kertbe mert ott lett volna találkozónk csakhogy Alec sehol sem volt.Emlékszem,hogy tegnap amikor visszajöttünk a hotelba a jótékonysági pólómeccsről még elment valahová.Már egy órája várakoztam ott.Végül úgy döntöttem,hogy megkeresem.Legelőször a falhoz mentem ahol néztük a tűzijátékot.Majd mindent meglátogattam amelyik helyet Alec szereti.Sehol nem volt.Ám hirtelen eszembe jutott az elhagyatott öböl.Beugrottam a vízbe és éreztem a lábamban azt a jólmegszokott szúrós érzést.Gyorsan elúsztam addig az öbölig.Visszaváltoztam és átfésültem a partot.Már elvesztettem a reményt amikor megláttam valamit.Jobban mondva valakit.Ahogy ránéztem elakadt a lélegzetem.
(Giuseppe sz.)
-Nem!Szó sem lehet róla!-mondtam.
-Kérlek Giuseppe!A Klávénak szüksége van rájük!-győzködött.
-Nem tudsz meggyőzni!A Klávé miatt halt meg a feleségem!-keltem ki magamból.
-De Apa!Sarafine életben van!-vetette ellen Stefan.
-Nem mondtad el nekik?-nézett rám jeletőségteljesen Robert.
-Mit nem mondtál el?-kérdezte Damon.
Felsóhajtottam.
-Na jó!Sarafine Caleb nem az édesanyátok.Geneviéve Duroynak hívták.Ő vezette a párizsi Intézetet.
Tiltott szerelem volt köztünk mivel ő Árnyvadász volt én pedig Alvilági.-elővettem egy régi fényképet ami őt ábrázolta és odaadtam Damonnak és Stefannak.

                                                                Genevieve Duroy

-Őrülten egymásba szerettünk.El kellett hagynia.Már-már azt fontolgattam,hogy öngyilkos leszek amikor beállított Sarafine veletek. Mondta,hogy Genevieve-nek hármasikrei születtek és azt is mondta,hogy Genevieve-t megölte egy Nagyobb Démon.Agramon.
-És akkor Sarafine...?-kérdezte Damon.
-Ő csak Genevieve barátja volt.
Még mindig nem mondtam el a teljes igazságot de csak apránkét szeretném elmondani nekik.
(Mary sz.)
Elájultam.Csak sodródtam a tengerben amikor valaki megragadott és fel nem vitt a partra.
Kinyitottam a szemem és Izzy egyik szirénbarátnőjét pillantottam meg.
-Szia Mary!De jó,hogy végre magadhoz tértél!-mondta kedvesen egy mosoly kíséretében.
-Bocsi de én nem emlékszem a te nevedre.
-Syrena vagyok.-mutatkozott be.-Kész csoda,hogy túlélted!Ő Morté volt.A Halál Démon.
-Azt hittem,hogy Derek az!
-Persze hiszen Morté fel tudja venni más alakját.-mondta.
(Isabella sz.)
Alec ott feküdt a parton.A torkát feltépték és a szívét kivájták.Zokogtam.Istenem!
-Meghalt!-ordítottam.Tudtam,hogy senki nem hallja de jól esett.Leborultam a testére és zokogtam.
A szívem sajgott.Néhány fehér,tündöklő könnycsepp a sebeire hullott.Angyal könnyek,hasított belém a felismerés.De ez nem lehet!