33.fejezet

(Gabriel sz.)
Fel-alá járkáltam idegességemben.Úgy volt megbeszélve,hogy Mary hív ha a repülő
leszáll és ha megérkezett Volterrába.Adrien folyton mondogatta,hogy minden rendben vele.
Már nem bírtam várni.Felhívtam Arót.
-Gabriel!Micsoda meglepetés!Miben segíthetek?-kérdezte a fivérem.
-Mary megérkezett már?-tört ki belőlem.
-Mary?-kérdezett vissza.-Nem tudtam,hogy jön.
-Úgy volt megbeszélve,hogy ma indul és Derek kimegy érte.
-Derek egésznap az újszülötteket edzette.-mondta Aro.
Most már minden világos!
(Isabella sz.)
Amint ott sírtam,egy idegen szagot hozott felém a szél.A sziklán egy húszév körüli fekete hajú fiú állt.
Odafutott hozzám.
-Mi a neved,Nephilim?-kérdezte.
-Isabella Salvatore.-feleltem.-És téged?
-Raphael Fernandez.-mondta.-Ismerted?-mutatott Alecre.
Bólintottam.
-Tibald Hamerlong ölte meg.

                                                                 Raphael Fernandez

-Segíthetek valamiben?-kérdezte.
-El kéne vinni Volterrába.-mondtam.
Kérdőn nézett rám.
-Ismered Aro Volturit?
-Persze!Minden Árnyvadász ismeri őt.-mondta.
-Én az unokahúga vagyok!
-Most már értem!Na jössz?
Egy ideig szó nélkül mentünk.Ő hozta Alecket én pedig még mindig a könnyeimmel küszködtem.
Megcsörrent a telefonom.
-Szia Julie!-szóltam bele.
-Isabella Alexandra Sophia Salvatore!A frászt hoztad ránk!Hol vagy?
-Úton Volterra felé!-feleltem.-Majd elmondom!-azzal bontottam a vonalat.
VOLTERRÁBAN...
Arónak elmagyaráztam a helyzetet.Mindenki sírt de legfőképp Jane meg én.
Szombaton lesz Alec temetése.
A várban nem akartam maradni mert mindig úgy éreztem,hogy a falak összenyomnak.
Elmentem a kedvenc fenyőmhöz de ott sem éreztem magam túl jól mert folyton rá gondoltam.
Ahogy a nap megvilágítja barna haját.És kék szemei amik engem néztek.
Leugrottam a fáról és elindultam a szikla felé.

                                                                          a szikla

Ott álltam a peremen és a szél erősen fújt szemből.Még a szél is el akar választani tőle,gondoltam.
Leugrottam és vártam,hogy mikor csapódok a vízbe.
(Stefan sz.)
Hirtelen Isát láttam amint leugrik egy szikláról a Fehérfok-öbölben.
-Damon!-ordítottam.-Gyere gyorsan!
-Mi...mi az?-kérdezte álmosan.Valószínűleg aludt mert a haja kócos volt és pizsamában volt.
-Isa öngyilkos akar lenni!-mondtam.
-Gyerünk!-hirtelen Damon olyan éber lett mint egy vadász kutya.
-De Damon a ruhád...-böktem ki.
Csettintett egyet és máris teljes harci öltözetben volt.
-Menjünk!A húgunk öngyilkos akar lenni!Nem vesztegethetünk el egy percet sem!
Odahoppanáltunk.
Rajtunk kívül egy fekete hajú fiú is ott volt.
-Ki vagy te?-szegezte neki a kérdést Damon.
-Erre most nincs időnk!-mondtam és elindultam a tenger felé.
Hárman kihúztunk Izzyt.Egy 15 perc múlva magához tért.Addig beszélgettünk a fiúval.Raphael Fernandezzel.
(Isabella sz.)
Magamhoz tértem és sok más emberrel ellentétben én azonnal tudtam,hogy nem haltam meg.
Kinyitottam a szemem és megláttam Damont,Stefant és Raphaelt.Mindhárom azonnal elkezdte mondani,hogy
én nem vagyok normális meg minden.De engem nem érdekelt.Alecket akartam és senki mást.Majd Damon és Raphael visszamentek Volterrába majd én egyedül maradtam Stefannal.
Leült mellém.
-Miért teszed ezt velem?-kérdezte.
-Nem tudok nélküle élni.Te nem érted.Négy éven keresztül mindennap a tudatalattim rá gondolt.
-Ki az?-nézett rám.
-Alec.
(Elisabeth sz.)
Megérkeztem Volterrába és tekintve,hogy mi történt Maryvel inkább hoppanáltam.
A város utcáin mentem már amikor megláttam őt.Tejföl szőke haja volt és kék szeme.
Rám nézett majd vissza fordult az eladóhoz akivel beszélgetett és idejött hozzám.
-Ilyen szép hölgyeknek nem szabad egyedül járkálnia!-mondta mosolyogva.-Draco Malfoy vagyok!-mutatkozott be.
-Elisabeth Salvatore.-mondtam.
-Elkísérhetlek?
-Sajnos nem tudsz!-feleltem.
-De találkozunk valamikor?-kérdezte.
Átnyújtottam egy névjegykártyát.
-Itt a számom.
Azzal elindultam a földalatti kastély felé.
-Viszlát,Elisabeth Salvatore!-kiáltotta majd eltűnt a tömegben.
-Szia!-motyogtam bár tudtam,hogy nem hallja meg.