8.fejezet

(Mary sz.)Aznap éjjel rémálmom volt.
Egy sűrű,sötét erdőben voltam.
Mary! -mondta egy ismerős hang.
-Igen?-kérdeztem.
Semmi.Éreztem,hogy valaki megragadja a bokámat.
Lenéztem.A vízből egy szirén ragadta meg a bokámat.
Az arca kicsit ismerős volt.Aztán ráöttem,hogy a szirén
nem más mint...
-MARYYYYYYYYYYYYY!-visította Elisabeth.
-Mi van?-kérdeztem álmosan.
-Miért isételgetted azt,hogy "Ne"?
-Rémálmom volt.
-Azt rögtön gondoltam.
Kopogtattak.
-Gyere!-szóltam ki.Heidi lépett be.
-Ti is hallotátok a legújjabb hírt?
-Meséld el!
-Tudjátok van egy part szakasz aminek a neve Fehérfok-öböl
és van egy világítótornya.
-Igen, mi van vele?
-Emberek tűntek el ott.
-Értem!-mondta Elisabeth.
-Állítólag szirének élnek ott.-mondtam.
-Azt nem tudom de a Mester azt mondta,hogy utána nézünk.
-Ki megy?
-A Mester,Didyme,Giuseppe,Lauren,Gabriel,Adrien,Keira,Sylvester,Gabe,
Damon,Stefan,ti és én.
-Köszönöm Heidi!És mikor indulunk?
-Fél óra múlva.
-Rendben!
Gyorsan elkészültünk és indultunk.Sajnos Stefan és Damon otthon maradtak.
Velük mindig viccesebb volt minden.
Először kelet majd észek felé.
Az öböl nagyon kihalt volt.
Ez nem is csoda hiszen állítólag szirénektől hemzseg a víz.
-Több százan is lehetnek!-jegyezte meg Aro.-Vigyázzatok!
Tudtam,hogy ez mit jelent.Vigyázzunk nehogy lerántsanak a víz alá!
-Mik azok a szirének?-kérdezte  Elisabeth.
-Félig hal félig nő lények akik olyan gyönyörűek mint az álom
de ha engedsz a csábításnak lerántanak a mélybe és
megfulladsz.-mondta Giuseppe olyan hangnemben mintha.
 arról lenne szó,hogy mi lesz az ebéd.
Ebben a szent pillanatban fodrozódni kezdett a víz egy ponton majd
pár pillanat múlva egy mosolygós szirén bukkant fel
utána még kettő.Az elsőnek az arca derengett valahonnan.
Aranybarna haja és az egyik szeme zöld a másik pedig kék.
-Isabella.-mondta Aro.
-Sziasztok!-köszönt vissza.
Hisz ez lehetetlen!
Én úgytudtam,hogy meghalt.
De most mégis itt van teljes életnagyságban.
-Sose mondtuk,hogy meghalt csak azt,hogy eltűnt!-mondta Aro.
(Isabella sz.)
Éppen Amandával és Syrenával úszkáltunk amikor meghallottam valamit.
-Ti is hallottátok vagy csak nekem ment el az eszem?-kérdeztem a barátnőimet.
-Nyugi Bells!Mi is hallottuk!-mondta Syrena.
-Nézzük meg kik vagy mik azok!-javasolta Amanda.
Felúsztunk és amikor megláttuk,hogy kik is a "vendégeink"
kis híján megállt a szívem.A régi családomat pillantottuk meg.
Tíz éve már annak,hogy otthagytak.
Akkor este a házhoz érve üresen találtam.
Majd egy 7 éve csatlakoztam Amandáékhoz
ahol igazi családra leltem.
-Isabella.-mondta a bácsikám.
-Sziasztok!-köszöntem.
-Sose mondtuk,hogy meghalt csak azt,hogy eltűnt.-szólalt meg
ismét Aro.
Nem tudtam,hogy miért jöttek vissza az életembe
de nekem jó volt nélkülük.Legalábbis ezt gondoltam.