29.fejezet

(Isabella sz.)REGGEL...
Magamhoz tértem és egy pillanatra azt sem tudtam,hogy hol is vagyok de szerencsére hamar leesett.
Julie és Meg már ébren voltak és felöltözve.
-Jó reggelt Izzy!-köszöntek.
-Nektek is!
-Rendeltünk reggelit!-mosolygott.-Elvégre a csaj fizeti!
Gyorsan felöltöztem,megfésülködtem majd gyorsan neki álltam enni.Mi tagadás farkaséhes voltam.
Lassan kortyolgattam a kávét.
-Ki kéne találni,hogy most hogyan tovább.-jegyeztem meg.
-Felébresztjük Keirát,összekészülünk és indulunk megkeresni Madame Valerie-t és a csapatot.
Mind elkészültünk és mentünk le az előtérbe.
-Ms.Scott!Ms.Scott!-jött oda a portás.-Megtaláltuk a csomagot amit tegnap keresett.
Azzal átnyújtott egy borítékot.
-Vedd el!-mondta Julie.Vonakodva tettem meg.
Amint kiléptünk a bejárati ajtón elleptek minket a paparazzik.
-Itt vár az autója,Ms.Scott!-mutatott egy fekete BMW-re.
-Inkább gyalog megyünk!-mondtam.
-Gyalog megy a repülőtérre?-nézett rám furcsán mire Meg betaszigált a járműbe.Keira kissé ellenállt de
végül Meg győzte.Már rég a kocsiban ültünk amikor Julie kikapta a kezemből a borítékot.
-Na lássuk hova megyünk!-mondta.
-Jules ezt nem szabad!-szóltam rá.
-Nyugi az igazi csaj nincs képben!
Pár percig hallgattunk.Végül a csendet Julie törte meg.
-Monte Carloba megyünk!
(Damon sz.)
Végül úgy döntöttem,hogy joga van tudni az igazságot.Most itt áltam a szobája ajtaja előtt és bekopogtam.Pár pillanat múlva az ajtónyílásban az öcsém feje bukkant fel.
-Nahát,Damon!Nem számítottam rád!Gyere be!-tárta szélesebbre az ajtót.
Bementem és leültem a kanapéra.
-Bocsi a rendetlenségért de…
-Katherine felhívott!-bukott ki belőlem hirtelen.
-Legalább szólhattál volna,hogy Katherine keresett!-nézett rám mérgesen.
-Nem téged keresett!-motyogtam.-Hanem engem!
Elált a lélegzete a döbbenettől.
-Hogy…micsoda?!-nyögte ki végül és lerogyott egy székre.-És mit akart?
Nyeltem egyet.Vettem egy mély levegőt.
-Hogy menjek vissza Volterrába.-Stefan dühösen egy vázát vágott a falhoz.
Na,Damon ezt megcsináltad! –gondoltam.
-Miért?-már szinte őrült volt a dühtől.
-Me…mert rád u…unt!-dadogtam.
Ha ember lett volna már vörös lett volna a feje.
-TAKARODJ INNEN!MEG SE LÁSSALAK!-üvöltötte.
-De Stefan erről nem én tehetek!-mentegetőztem.
Ekkor egy vázát vágott a fejemhez de szerencsére még időben kitértem előle.
-SZÁLLJ LE A BARÁTNŐMRŐL!-ordította.
-Ő szállt rám!-mondtam.
-Persze!Biztosan!Én pedig odáig vagyok Sylvesterért!-gúnyolódott.
-Jól van!Tudod mit?-álltam fel.-Megyek csomagolni!
Azzal kirohantam.
(Isabella sz.)
Éppen Cordelia magánrepülőjén ültünk amikor megszólalt a mobilom.
Damon volt az.
-Szia Bells!-mondta.A hangján érződött,hogy valami baj van.
-Mi a baj?-kérdeztem aggodalmas hangon.
Julie felém fordult és ezt tátogta:Ki az?
Damon-tátogtam vissza.
-Katherine felhívott,hogy menjek vissza Volterrába.És mondta,hogy ráunt Stefanra,én meg…
-Ráunt Stefanra?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Igen.Csak úgy!

-Meséld tovább!-kértem nem törődve,hogy Meg,Julie és Keira furcsán bámulnak rám. Az  

ember azt hinné,hogy hozzászoktam már az ilyenekhez.Talán így is van.De talán nem.

-Elmondtam Stefannak és kiborult.

-De miért mondtad el?-kérdeztem szemrehányóan.
-Eszembe jutott,hogy mit mondanál ilyen helyzetben.-válaszolta.-Hogy joga van tudni az igazságot.
-Igen de nem ebben az esetben!Istenem Damon!Ennyire hülye nem lehetsz!-szidtam össze.-Most leteszem mert útban vagyunk Monte Carlo felé.
-Hogy hova?-kérdezte.
-Szeretlek.Puszi.Szia!-hadartam majd bontottam a vonalat.
(Stefan sz.)
Miután Damon kimenekült a szobámból sírva zuhantam a kanapéra.Tudtam,hogy nem viselkedtem kedvesen
a bátyámmal de egyszerűen nem bírom elviselni,hogy az a lány akit szerettem egyszerűen rámunt.
Bárcsak itt lenne Isa!
(Jane sz.)
Elhaladtam Aro szobája mellett.Éppen beszélgetett valakivel.Giuseppe Salvatoréval.
-Gondolkozzunk logikusan!-szólt Aro.-Csakis olyan ember tehette aki valamelyikükbe szerelmes vagy
bosszúból.Van esetleg olyan ember aki ellen elkövettek valamit?
-Izzyről nem feltételezném de Alecet nem tudom.
Bekopogtam.
-Tessék!-szólt ki egyszerre a két férfi egyszerre.
-Elnézést kérek Mester de hallottam,hogy miről beszélgetnek és van pár ötletem,hogy ki lehetett.
-Hallgatunk!-mondta Giuseppe.
-Darcy Stockholme és Zendaya Forester.
-Hmmm...Zendaya Forester?-kérdezte.
-A minap találkoztunk vele.És Peter elvitte Alecet.-a szavak csak úgy patakzottak belőlem.
-Hova?
-Monte Carloba.-válaszoltam.
Aro és Giuseppe összenéztek.
-Utána kell mennünk most azonnal!
KÉT ÓRA MÚLVA...
Elmentem vadászni mert majd' szomjan haltam.Hirtelen hangokat hallottam.
Ezt bárhol felismerném.Darcyé volt.
-Sikerült már meghódítanod Alecet?-kérdezte egy számomra ismeretlen nő.
-Haladok!
Úgy látszik Alecre tapadnak a nők.Viszont az egyetlen akit kedveltem Izzy volt.Gyakran szoktunk
telefonon beszélgetni.
-De már elfelejtették egymást.Most megyek majd Párizsba és Monte Carloba.
-Csak ügyesen!-azzal eltűntek.Oké!Ez furcsa volt de legalább tudjuk,hogy ki a "tettes".
Visszarohantam a kastélyba.Arót most a trónteremben találtam.Marcus és Caius társaságában.
-Mondjad kedves Jane!-mosolygott kedvesen rám.
-Tudom,hogy ki miatt felejtették el egymást Izzy és Alec.-hadartam.
-Na?-kérdezte unottan Caius.
-Darcy.-erre a szőke vámpr megmerevedett.
-Az lehetetlen!-mondta hidegen.-Darcy sose tenne ilyet!
-Láttam!
-Az nem jelent semmit!
-Nyugodj meg Caius!-fordult felé Marcus.
-Majd kiderül,hogy Jane igazat mond-e.-mondta nyugodtan Aro és felém nyújtotta a kezét.
Tudtam,hogy mi következik most.Meg fogtam a kezét.Ő lehunyta  a szemét.Egy kis ideig némaság 
uralkodott a teremben.
-Darcy tette.-mondta végül.


Tudom,hogy rövid lett de remélem így is tetszett mindenkinek!