30.fejezet

Alec szemszögében Isabellát Cordeliának hívják mert a fiú nem tudja,hogy mi az igazi neve.
                     
                                                            Alec 
A becsapódó ajtó hangjára ébredtem.Éreztem,hogy valaki leült az ágyamra.
Kinyitottam a szemem.Az édesanyámat pillantottam meg.Leszedte a bilincset
a kezemről amivel az ágyhoz láncoltak.Mindig is tudtam,hogy apám túlzásokba tud esni
de nem gondoltam volna,hogy ennyire.
-Ne haragudj apádra!Tudod,hogy csak jót akar!-mondta kedvesen.
-Persze!Előbb hozzáakart adni Zendayához most meg idebilincsel az ágyhoz!
Egy kis ideig csend volt.
-Öltözz fel valami normális ruhába!-törte meg a csendet végül,egy puszit nyomott a homlokomra
és kiment.Végignéztem magamon és láttam,hogy jó sáros vagyok és a ruhám több helyen is elszakadt.
Hajat mostam és felvettem egy "normális"összeállítást ahogy Sonja hívta.
Lementem az előtérbe ahol apám állt.
-Késtél!-förmedt rám.
-De még ideért a kis szörnyeteg előtt!-kontrázott Zendaya.
Értetlen arcom láttán hozzátette:
-Cordelia Winthrop Scott,a brit örökösnő.
Parancsszóra egy fekete BMW gurult be a parkolóba.
Apám kisietett,hogy üdvözölje a vendéget.Mi is követtük Peter-t.
Az autóból négy lány szállt ki.Apám egy aranybarna hajú,karcsú lányhoz ment.
-Ms.Scott!De örülök,hogy eltudott jönni!Látom barátokat is hozott magával!
-Én köszönöm a meghívását Mr.Herondale!-mosolygott rá.-Ők a két legjobb barátnőm Juliet Cambell
és Megara Kelly.Keira Jones-szal útközben találkoztunk.
-Én pedig bemutatom a fiamat Alec-et és a feleségemet Sonját.
Ahogy a lány rám emelte a szemét.Volt benne valami furcsán ismerős abban a felemás szempárban.
                               
                                                           Isabella 
A fiú kék szemei engem vizslattak.Nagyon is ismerős volt ez a vámpír.
-Josh felkíséri önt a lakosztályába.Alec megy majd értük jön 8-kor és elviszi magukat a bálra.
-A...bálra?-döbbentem meg.
-A jótékonysági bálra amit a tiszteletére rendeznek!-mondta majd elindultunk a lakosztály felé.
Beléptünk a szobába és szó szerint tátott szájjal áltunk ahogy a szolgák behozták a bőröndöket.
Megszámoltam.Húsz darab volt.

-El kell tűnünk innen!-jelentette ki Keira.
Én egyetértően bólogattam.
-Nem ez volt a terv!
-Tervet akartok?Hát itt van egy!Az igazi Cordelia most pár napig nincs képben.Izzy átveszi a helyét
és mi megkapjuk azt a vakációt amit megérdemlek!-mondta Julie
-De én nem tudom eljátszani!Azonnal lebuknék!-vetettem ellene.
-Izzy ügyes kislány vagy!Megtudod csinálni!Csak beszélj finnyásan és hord fent az orrod!Lefogadom
Keira segít ebben!
-Jó benne vagyok!Hány óra?-kérdeztem.
-Hat múlt 15 perccel!
-Akkor készülődnünk kell!
Elmentem hajat mosni és miután végeztem belebújtam a fürdőköpenybe.
Kinyitottam az egyik bőröndöt amiben négy báli ruha volt.
-Lestoppolom a fehéret!-mondtam és belebújtam.
Meg,Julie és Keira is követték a példámat.
-Valami még hiányzik!-mondta Meg rám nézve.
-Mi?-kérdeztem.
Erre elővett egy gyönyörű nyakéket a legkisebb bőröndből és a nyakamba tette.
Elindultunk lefelé mert öt perc múlva nyolc lesz.Mint sejtettük,Alec már várt ránk.
-Késtek!-vetette oda majd elindult kifelé.
-Olyan genyó!-súgtam oda Julie-nak.A legjobb barátnőm egyetértően bólogatott.
Beültünk a kocsiba és nemsokára egy magas épülethez értünk.
-Jöjjön Ms.Scott!-mondta Alec és anélkül,hogy megbizonyosodott volna arról,hogy követem,elindult befelé.
Követtem.
                                                                   Alec
Nagy nehezen ellenálltam a kísértésnek,hogy ne nézzek hátra a mögöttem jövő gyönyörű lányra.
Ezt most azonnal hagyd abba!-szóltam magamra.Elvégre tudtam,hogy mit beszélnek Cordeliáról.
PÁR ÓRA MÚLVA...
-Miért bámul engem mindenki?-kérdezte Cordelia.-Talán lecsúszott valamim?
Majdnem elnevettem magam.
-Nem.A nyakláncot bámulják.Adomány a pénteki árverésre.
-Szóval itt leszek egész...héten?-inkább magának mondta de így is ki tudtam venni.
-Igen.-néztem rá furán.-Az apám rendkívül hálás a nénikédnek!Ő vette rá édesanyádat a nyaklánc 
elárverezésére.
                                        Isabella
-Gyere bemutatlak valakinek!-mondta.
Odamentünk egy sötét hajú,jóképű férfihoz.
-Ő Tom Wellington.-közölte Alec színtelen hangon.
Kezet fogtam vele.
-Örvendek!Én Cordelia Winthrop Scott vagyok!-mutatkoztam be.Sajnos azonban nagyon keveset
tudtam az illemről mert a vízalatt nevelkedtem.
Ebben a pillanatban három barátnőm lépett mögém.
-Az Isten szerelmére Cordelia!Úgy beszéltük meg,hogy megvársz minket a bejáratnál!
-Bocsi de be kellett jönnöm.-mentegetőztem.
-Táncolunk?-fordult Julie felé Mr.Wellington.
-Ööö...igen!-válaszolta a legjobb barátnőm.
Azzal a táncparkett felé vették az irányt.Keira pedig elment egy pezsgőért.
-Könyörgöm legalább te maradj mellettem!-mondtam suttogva Meg-nek.
Bólintott.
Hirtelen egy vörös hajú nő és Peter Herondale tartott felénk.
-Alyssia Winthrop Scott.A valaha élő Sebastian bácsi felesége aki Afrikában halt meg 2 évvel ezelőtt.-mondta
Meg.
-Cordelia!De örülök,hogy látlak!-szólított meg Alyssia.
-Én is!-vágtam rá.
-Olyan más vagy ma!Nem tudom miért.
-Nos...-erre nem tudtam,hogy mit feleljek.-Az emberek változnak Alyssia néni.
Majd mielőtt megszólalhatott volna karon ragadtam Alecet.
-Gyere táncoljunk!-azzal a táncparkett felé húztam.
Lassúzni kezdtünk a zenére és mélyen egymás szemébe meredtünk.Hirtelen eszembe jutottak azok az emlékek.Amikor a réten feküdtünk Volterra mellett,amikor a fán beszélgettünk.Láthatólag ő is visszaemlékezett.Beleolvastam a fejébe.Igazam lett.
-Örülök,hogy újra látlak Isabella!-mondta mosolyogva majd lehajolt és gyengéden megcsókolt.

A lányok ruhái:

A nyaklánc:

A zene amire Alec és Isabella táncolt: