14. fejezet

(Alec sz.)
 3 NAP MÚLVA...
A tűz kezdett vissza vonulni.A szívem őrült tempóban kezdett verni.
Végre magamhoz tértem.
-Szia!-mondta egy lágy dallamos hang.
-Hol vagyok?-kérdeztem.
Megpillantottam az én "beszédtársamat".Aranybarnahajú lány volt.
Kicsi,vékony termetű és a szeme volt a legfurcsább rajta.
Egyik óceán kék a másik pedig smaragd zöld.
A lány!
-Volterrában.
-Mi történt velem?
Erre a kérdésre elszomrodott.
-Vámpírrá változtál.De dobog a szíved és vér vörös helyett kék maradt a
szemed.
Hirtelen nagyon erős deja vu tört rám.De,hogy miért azt nem tudtam.
Aztán leesett.
-Te szedtél le a máglyáról!-és téged láttalak álmaimban,folytattam magamban.
-Igen!
Még nem tudtam eldönteni,hogy bízhatok-e ebben a lányban.
-Megbízhatsz bennem!-mondta kedvesen.
Ez a lány olvas a gondolataimban?
-Hogy ha még a nevedet sem tudom?-kérdeztem.
Nem válaszolt.
Egy pillanatig csend volt.
-Gyere biztos szomjas vagy!De előtte velem kell jönnöd!
Egy pillanatig haboztam majd feláltam.
Elindult kifelé.Egy folyosón mentünk végig.
-Én amúgy Isabella Salvatore Volturi vagyok!-mutatkozott be.
-Alec Herondale!De mond csak,mi történt a húgommal?
Nem válaszolt.
-Na?-noszogattam.
-Ő már a trónteremben van.
Végig rohantunk rengeteg folyosón.Mikor lesz már vége?
Isabella felnevetett.
-Mi olyan vicces?-érdeklődtem.
-Semmi,semmi csak amikor idejöttem én is pont így voltam a
végtelen folyosókkal.Voilá!
Megálltunk egy ajtó előtt.Beléptunk és egy teremen találtuk magunkat
ami márványból készült.Középen három trónus állt.
-Isabella,Alec!Hát itt vagytok!-üdvözölt minket egy hosszú,holló
fekete hajú férfi.
-Honnan tudja a nevemet?-suttogtam.
-Ó,itt mindenki tudja a neveteket!-nevetett.
-Alec!-hallottam Jane hangját a hátam mögül.
Megöleltem.
-Nincs semmi bajod?-kérdeztem aggodalmas hangon.
-Az ég világon semmi!
A fekete hajú férfi megköszörülte a torkát.
-Nos azt szeretném tudni,hogy csatlakoztok-e hozzánk!
-Még azt sem tudják,hogy kik is vagyunk mi bácsikám!-mondta
egy kísértetiesen Isabellára hasonlító fiú.
-Igazad van Stefan!-majd magyarázni kezdett.-Mi vagyunk a Volturi
a vámpírok királyicsaládja.
-Csak bele ne halj az izgalomba Isa!-súgta egy szintén fekete hajú
fiú.
-Jaj de vicces vagy Damon!Csak bele ne fulladjak a röhögésbe!-válaszolt
csípősen Isabella.
-Ezt még meg kell beszélnünk!-mondta Jane.Hálás voltam amiért
felelt helyettem is.
Félrevonultunk.
-Csatlakozzunk vagy ne?-kérdeztem.
-Szerintem igen.
-Jó legyen!Csatlakozunk!-mondtam immár hangosan.
-Remek!Ma este lesz a szertartás!-örvendezett Aro.
-Már csak azt kéne eldöntenünk,hogy ki képezze ki őket!-szólalt
meg egy másik férfi csak neki barna haja volt.
-Igazad van Marcus!-mondta Aro.-Te mit gondolsz Caius ki legyen az a
két ember aki kiképzi őket?-fordult a szőke hajúhoz.
-Dam és Isa,ha rám hallgattok.-szólalt meg Stefan.
-Rendben!Isa-fordult a lány felé.-kísérd őket a szobáikba!
-Igen bácsikám.Kövessetek!
Megint elindultunk vagy ezer folyosón.
-Jane téged Damon fog kiképezni!Alec téged pedig én!
Á!Meg is érkeztünk!Ez a kettő itt a tiétek!

Alec szobája:

Jane szobája:

(Isabella sz.)

-Jane gondolom te már ettél,ugye?-kérdeztem.

-Igen.

-Akkor Alec te gyere velem!-mondtam.

Bólintott majd  elindultunk.

Az árnyékban osontunk nehogy a csillogó bőrünk,

vagyis inkább csak Alec-émert nekem ott volt a védőgyűrűm,

feltűnést keltsen.Nemsokára már az erdőben futottunk.

Élveztem ahogy a szél az arcomba csapódik  és ahogy a napsugarak

simogatják a bőrőmet.Egyszercsak három kamaszt vettünk észre.

Beszédükből ítélve amerikaiak lehettek.

-Őket támadd meg és idd ki a vérüket.Majd égetsd el a

testeket.-súgtam oda neki.

El kell ismerni újszülötthöz képest profin csinálta.

Először eltörte a nyakukat majd csak azután szívta ki a vért

belőlük.S végül elégette az élettelen testeket.

-Na milyen voltam?-kérdezte mosolyogva.

-Nagyszerű!Ügyes voltál!Szeretnél még sétálni vagy menjünk vissza
a palotába?-kérdeztem.

-Sétáljunk még egy kicsit.-mondta.
Elmosolyodtam.
-Akkor gyere!-húztam magam után.
Rohantam a kedvenc fámhoz.
Pár perc múlva ott is voltunk.
-Ez a kedvenc helyem,tudod,hogy miért?
Megrázta a fejét.
Elrugaszkodtam a földtől és még most is magam után húzva
Alec-et.A fa tetején landoltunk.
-Mert innen belátható az egész környék.-adtam választ a
saját kérdésemre.
-Ez mese szép!

-Örülök,hogy tetszik.-mosolyodtam el.-Ki az a Zendaya Forester?

-A menyasszonyom volt.-a "menyasszonyom" szót úgy mondta mintha

mérgező lett volna.

-Érdekházasság?-kérdeztem.

-Igen.Különben nem mentem volna hozzá egy Zendaya-féle elkényeztetett

és beképzelt libához.

-Oh,sajnálom!De most már megszabadultál tőle szerencsére.

-Na ja.

Az órámra néztem.

-Most viszont mennünk kéne ha nem akarjuk lekésni a szertartást.

-És ez miből is áll?-érdeklődött.

-Majd megtudod!-titokzatoskodtam miközben elindultunk vissza a

városba.

És attól a naptól fogva tudtam,hogy Alec-el jól ki fogunk jönni.