13.fejezet

(Stefan sz.)
-Stefan,Stefan,Stefan!-ébresztgetett Isa.
-Mi az?-kérdeztem álmosan.
-Pakolj!Indulunk!
-Mi...?Miért?
Nem válaszolt.
-Isa minden rendben?-érdeklődtem.
Válaszként elsírta magát.
Megöleltem.
-Semmi baj!Semmi baj!-ismételgettem de tudtam,hogy
ez nem szolgál rendes megnyugtatásként.
Hirtelen Damon rontott be.
-Gyertek azonnal!Ezt meg kell néznetek!-hadarta.
Igaza volt.Az egész város Alec és Jane Herondale-t rángatta a főtéren
álló máglya felé.Mrs.Herondale zokogva borult férje vállára.
-Itt meg mi a fészkes fene folyik itt?-kérdezte Aro.
-Nem tudom!-mondta őszintén Isa.-De minden féle képpen meg kell
állítanunk.
(Alec sz.)
Kicipeltek minket a főtérre majd két máglyához kötöztek előbb
Jane-t aztán engem.
Egyetlen vígaszom,hogy így legalább örökre megszabadulok Zendayától.
(Giuseppe sz.)
Rohantunk eszeveszetten Volterrába mindannyian amikor megkaptuk
Didyme levelét.Egy ideig el sem akartam hinni,hogy az én pöttöm
kislányomat újra láthatom.
A város főkapujánál Didyme,Norton,Félix és Santiago várt minket.
-Giuseppe!Hát eltudtatok jönni!
(Aro sz.)
Szerencsére gyorsan öszzepakoltam még este így Damon és Stefan
elvitték a cuccokat az erdőbe és ott várakoznak amíg mi nem jövünk.
-Készen állsz?-kérdeztem Isát.
Bólintott.
Elkezdtünk rohanni a máglyák felé.
-Te a fiút én a lányt szedem le.-adtam ki az utasítást.
Nagyon gyorsan végeztünk.
-Vámpírok!-kiáltozták az emberek.
-Aro,most mit csináljunk?Az emberek látták az egészet!
-Vidd el jó messzire Alec-et és Jane-t!
-A megbeszélt helyen találkozunk!-mondta majd eltűnt.
Hát akkor rajta Aro,bíztattam magamat.
Éjfél után egy óra leforgása alatt New Gate egyenlő lett a földdel.
Felsóhajtottam.Végre vége.
(Didyme sz.)
Bevezettük Giuseppét és a többieket a várba.
Elisabeth bocsánatot kért,hogy a múltkor olyan bunkó volt
én meg azt mondtam neki,hogy már nem is emlékszem rá!
-De csak azért voltam olyan amilyen mert hiányzott Isa.
-Te is hiányoztál nekem!
(Elisabeth sz.)
Meghallottam a nővérem hangját a hátam mögül és nagyon nehezen de
megbírtam állni,hogy ne ugorjak a nyakába.
-Na mi történt?-faggata Didyme.
-Semmi különös!Beképzelt apuka aki le boszorkányozott,kedves anyuka,
idegesítő rokonok és végül egy pióca menyasszony.
-Remek életük lehetett!-kuncogtam.
-Megyek megnézem,hogy vannak!-mondta végül Isa.
-Jövök veled én is!Mit szólnál egy versenyhez?
-Benne vagyok!Az utólsó kígyó vért iszik.-mondta majd elrohant.
-Csaló!-kiálltottam utána.Megfordultam.Kishíján szívrohamot kaptam.
-Ezt ne csináld többet!-ugyanis az én drága nővérem jól megijesztett.
(Damon sz.)
Odarohantam Isához.
Nagyon meglepő módon az ikreknél találtam.
-Hát te?-kérdeztem.
-Aro megkért,hogy figyeljek rájuk!
-Aha!-mondtam.
Egy pár pillanatig csendben néztük őket.
-Szerinted mi lesz a képességük?-törtem meg a csendet.
-Nem tudom de biztosan erős mert Aro nem mutatna ennyi érdeklődést
feléjük!
-Igazad van de félek,hogy ránk fognak támdni!
Ebben a pillanatban nagyon egyetétettem a húgommal.