15.fejezet

(Marcus sz.)
Minden készen állt a szertartásra.
-Megyek leellenőrzöm,hogy haladnak a többiek!-állt fel Caius
a trónszékéből.
-Nahát Caius segíteni fog?Talán Beteg?-kérdezte az éppen belépő
Damon.
Aro és én elnevettük magunkat.
Az említett sértődötten vonult el.
-Szegény Athéna!-sóhajtott Damon.-Hallgathatja Caius panaszkodását.
Micsoda anyámasszony katonája.-csóválta a fejét.
(Stefan sz.)
-Te meg hol voltál?-rivalt Didyme Isára.
Felsóhajtottam.A szokásos,a szokásos.
-Elment Alec-el vadászni mert Aro
megkérte rá.-kotyogtam közbe.
-Ha Aro kérte meg rá az más de azért igazán
szólhatott volna.-bosszankodott majd elment.
Amint hallótávolságra került tőlünk,Isabella megszólalt:
-Köszönöm Stefan!Egy örökké valóságig hálás leszek neked!
Pár pillanat múlva az én drága nénikém jött vissza.
-Isa gyere!El kell készülnöd a szertartásra!-majd választ sem
várva maga után húzta Isát.A húgom szomorúan nézett rám.
Nyilván tudatában volt annak,hogy mi vár rá.
(Isabella sz.)
Gyorsan hajat mostam majd belebújtam a köntösömbe.
Didyme éppen a hajamat csinálta amikor halk kopogtatás
hallatszott.
-Gyere!-szóltam ki.Jane lépett be.
-Had találjam ki!-kezdtem.-Nincs mit felvenned!
Bólintott.
-Nézek neked valamit!-kutakodtam a szekrényemben
és megtaláltam az ideális ruhát.
Mindketten felöltöztünk és mentünk a trónterem irányába.
Jane ruhája:

Isabella ruhája:

                                            
-Gyönyörű ez a ruha!-mondta Jane.-Köszönöm Felség!-hajolt meg.
Elfintorodtam.
-Kérlek,hívj Isának és nem kell meghajolni előttem.
-Rendben!
-Lányok indulnunk kéne!-szólt közbe Didyme.
Végig siettünk rengeteg folyosón.
Magamban átkoztam Aróékat amilyért ennyi folyosót
építettek.
Beléptünk a terembe.A többiek már mind ott voltak.
(Aro sz.)
Ebben a pillanatban Didyme,Isabella és Jane léptek be.
-Nos,most,hogy mind itt vagyunk szeretném elkezdeni!
Ez a szertartás abból fog állni,hogy Alec és Jane elismétlik
az eskü szövegét és megkapják a köpenyt és a
nyakláncot.-mondtam.-Ismételjétek utánam:
Esküszöm,hogy hűségesen szolgálni fogom a Volturit
-Esküszöm,hogy hűségesen szolgálni fogom a Volturit-ismételték.
-És a törvényszegőket igazságosan és kivétel nélkül megbűntetem ha
rászolgáltak!
-És a törvényszegőket igazságosan és kivétel nélkül megbűntetem ha
rászolgáltak!
-Üdvözöllek titeket a Volturinál!-mosolyogtam.
Ekkor Isabella,Stefan és Damon hozta a két köpenyt és a két
nyakláncot.
A nyaklánc:

(Alec sz)PÁR ÓRA MÚLVA...
Újra Isa kedvenc fáján voltunk.
-Na milyen hivatalosan is Volturinak lenni?-kérdezte.
-Furcsa de jó!Hogy érteted azt,hogy mióta itt vagy?
-Nos az úgy volt,hogy 10 éve elmentem az új barátaimmal úszni.
A sziréneknél is úgy múlik az idő mint  a ferriteknél és a tündéreknél.
Nekem két órának tűnt de az 10 év volt.
-És mik azok a ferritek?
-Olyan lények akik konkrétan vasból vannak ezért nagyon erősek.
Na szóval,egyszer hangokat hallottam és Aróék voltak azok.
Így velük jöttem Volterrába.-fejezte be.
Pár percig hallgattunk.
-Menjünk vissza!-mondta.
-Miért?-kérdeztem.
-Mert úgy nézel ki mint aki itt a fán fog elaludni!-nevetett.-és
mert holnap korán reggel kezdődik a kiképzésed!
Elindultunk vissza a kastélyba.
-Jó éjt!-köszöntem el tőle.
-Neked is!-majd eltűnt.
(Damon sz.)MÁSNAP...
Mire én és Isa leértünk a gyakorlópályára Jane és Alec már ott voltak.
-Remek!Látom a pontosság az erősségetek!-örvendezett Isa.
Ezután elkezdtük a képzést.Sajnos elég alapszinten kellett kezdenünk.
De nem bántam.Isáról pedig kiderült,hogy a kislányos külső igen
 kemény csaj aki Félix-et is bármikor laposra veri.Ha Aro ezt tudná,gondoltam
magamban.
-Jól van!-mondtam.-Mára elég ennyi!Elmehettek!
-Kedvesebben ha lehet!-morogta Isa.Hah!Még ő beszél?Egésznap azt
a komor ábrázatát nézhettem.
(Stefan sz.)
Mivel nem volt jobb teendőm ezért úgy döntöttem,hogy sétálok egyet a városban.
Aztán a városból is ki mentem.Nagyon rossz ha a vámpírnak nincs kedve semmihez.
Hirtelen egy idegen vámpír szagot éreztem.Követtem az illatot.
Nem sokára megpillantottam a vámpírt akihez a illat tartozott.
Egy kb.17 éves barna hajú lány volt szintén barna szemekkel.
Nálam egy fejjel alacsonyabb volt.Ám amint meglátta a nyakamban lévő
Volturi láncot ijedten hátrált.
-Ne félj!Nem foglak bántani!-nyugtattam meg.-De ha meg nem sértelek,te
mit keresel itt?
Nem válaszolt.
-Te ki vagy?-kérdezte gyanakodva.
-Ezt én is kérdezhetném tőled!
-Még nem válaszotál!
-Stefan Salvatore Volturi vagyok!De most mond meg téged,hogy hívnak!
-A nevem Katherine Pierce.