Premier:)

Ma vagyis inkább holnap van az Éhezők Viadalának premiere.
Ugyanis éjfél után vetítik.
Remélem mindenki várja,hogy megnézhesse.
A trailer-ből ítélve jó.

Kellemes napot mindenkinek!
Üdv:Isabella

U.I.:Itt van egy pici részlet a filmből.Remélem nem lőttem le
semmijen poént

16.fejezet

(Kendra sz.)
-Úristen,láttad azt az új fiút?-visította a húgom.
-Na várj!Nem az az unalmas pancser aki folyton
Isabella hercegnővel van?-kérdeztem a "hercegnő"szót
gúnyosan hangsúlyozva.-Nem értem,hogy mit eszel azon
a lányon Tyler!
-Édes istenem azok a tengerkék szemei!-álmodozott
 tovább Darcy.
-És ó te jó ég!Az a gyönyörű hányadék ami pillanatokon
belül ellepi a padlót!-próbáltam utánozni Darcy álmodozó hangját
de Tylerröhögéséből ítélve nem sikeredett túl
jóra.Na mindegy!
De legközelebb sikerül!
(Katherine sz.)
Nos,az én történetem nem egy leányálom.
Kr.e.1345-ben születtem Bulgáriában Katherina Anne Petrova
néven.Van két húgom Corina és Selena de én csak Corinnak és
Elenának hívom őket.A szüleim mindig is utáltak.Ám ezt csak a
17.szülinapom unán mutatták ki igazán.Akkor ugyanis kidobtak
az utcára.Két hónappal később egy Klaus nevű vámpír átváltoztatott.
Az a Klaus aki ember koromban mániákusan üldözött.
Nem tudom,hogy miért jöttem Volterrába.Talán mert szeretem
a toszkán városokat?Vagy mert Olaszországban nem üldöz a múltam?
Nem tudtam biztosan.De azt igen,hogy szeretném feledni az ember koromat.
(Isabella sz.)
Jaj istenkém!Nagyon idegesítő dolgokkal jár ha az ember telepata.
1.folyton hangokat hall a fejében.
2.látja az ember olyan emlékét amit nem igazán akar.
De ezekbe már mind beletörődtem.Azt viszont nem mondanám,hogy
nem tartom érdekesnek az itteniek elméjét.Hű mekkorát nézne Aro
bácsi ha látna gyémánt alakban.Erre jót mosolyogtam magamban.
Nos,tudniillik,hogy a gyémánt alak(ahogy én hívom)nem csak azért
előnyös mert nem tudnak meglőni hanem azért is mert a gyémánt olyan
mint egy pajzs.Nem hallják az én gondolataimat,viszont én meg jobban is
hallom az övéket.Most jelenleg a Volterrától pár mérföldre fekvő réten voltam.
A fűben feküdtem és hallgattam a patak zugását.Becsuktam a szememet.
Éreztem,hogy a nap finoman simogatja az arcomat.
-Valamit elhallgattál előlem!-mondta hirtelen egy ismerős hang.
Alec!Kinyitottam a szemem és felültem.
-Éspedig?-kérdeztem.
-Azt,hogy mi a képességed!-felelte nemes egyszerűséggel.
-Nos,én telepata vagyok.-adtam választ a kérdésére.
-Ez tulajdonképpen mit takar?
-Tudok olvasni és beszélni az emberek és minden más gondolataiban.
Elő tudom hozni az emlékeiket és látok az ő szemeiken keresztül is.
Plusz ha akarom a bőrőm,hát tulajdon képpen gyémántá válik.Ez egy
mentális és fizikai pajzs is egyben.
-Mutasd meg kérlek!
Felálltam.Most is olyan bizsergés futott át a testemen mint amikor a
lábaim uszonnyá változik.
-Hűha!Gyönyörű vagy!
Isabella gyémánt alakban:

Elmosolyodtam.
-De erről ne szólj senkinek,kérlek!
Bólintott.
-Mióta van ez?-kérdezte.
-Már egészen kicsi korom óta.
-Ki volt Genevieve Sage?-érdeklődött.
Egy kis ideig hallgattam.Soha nem titkoltam,hogy mennyire nem szeretek
az édesanyámról beszélni.
-Nem muszáj megmondanod ha nem akarod!-mondta kedvesen.
-Ő az édesanyám!-feleltem.
-Mi történt vele?
-Belehalt Elisabeth szülésébe.
-Oh,nem tudtam.Sajnálom.
-Nem baj!Nem tudhattad!-mosolyogtam rá kedvesen
Aznap még sokáig beszélgettünk még azzal sem törödtünk,hogy
már besötétedett.
MÁSNAP REGGEL...
A fejem még mindig fájt.Nem értettem miért.
Kinyitottam a szememet és erősen a szemembe sütött a nap.
Lustán felültem.Alec mellettem feküdt és békésen aludt.
Órákig tudtam volna nézni az arcát.Most olyan békés volt.
Ekkor elnevettem magam halkan.
-Isa?-kérdezte Alec álmosan.Ezek szerint nem voltam olyan
halk mint gondoltam.
Körbenézett majd egyszerre elnevettük magunkat.
-Na most már nem panaszkodhatsz,hogy keveset vagyunk
itt!-mosolyogtam.
-Most én mondom,hogy vissza kéne mennünk!
Felálltunk és futottunk vissza a városba.Hogy ezért mit fogok kapni Didymétől!
Amikor a várban voltunk rohantunk a trónterembe.
-Isabella,te meg hol voltál?-kérdezte Aro.
-Nos ez 1 hosszú szomorú történet de lényegében annyi,hogy
Alec-el elaludtunk kint!
-Ne szórakozz Isabella!Alec vámpír és a vámpírok nem tudnak
aludni!-dühöngött Caius.
Ezer százalék,hogy nem mond igazat-gondolta Caius.
-Szóval hazugnak nevezel?!-fakadtam ki.-Olyan dolgokra vagyok képes
amire te a legmerészebb álmaidban sem!
-Na mutasd meg!-mondta.
Pár pillanat múlva már a fejét fogta és ordított.
-Szerencsére Caius barátunknak jó az emlékezete!-jegyeztem meg csípősen
majd kirohantam a teremből.A szobám felé vettem az irányt.
Amikor beléptem az ajtón nagyon megijedtem.
Egy férfi ült az ágyamon.Halványan de ismerős volt.
-Elijah!
-Nocsak,nocsak az én drága unokatestvérem!-mosolygott Elijah.
-Mit akarsz?-kérdeztem.
-Mi ez a gorombaság?-érdeklődött.
-Bocsánat de Caius nagyon felhergelt.-mondtam őszintén.
Egy rövid ideig hallgattunk majd Elijah törte meg a csendet.
-Nem hiszem,hogy Sarafine örülni fog ennek de...-nem vette
a fáradságot,hogy befejezze a mondatot.Helyette mellettem
termett,felkapott és kiugrott az ablakon.
Azután valószínűleg leütött mert kezdett elsötétedni
minden körülöttem.

Új kinézet!:)

Helló mindenkinek!
Remélem elnyerte a tetszéseteket az új és egyben első fejléc!
Nagyon sokat dolgoztam vele bár tudom,hogy elég
amatőr munka lett!
                                   Puszi:Isabella

Feltettem a képet ha majd leveszem azért láthassátok!:)

15.fejezet

(Marcus sz.)
Minden készen állt a szertartásra.
-Megyek leellenőrzöm,hogy haladnak a többiek!-állt fel Caius
a trónszékéből.
-Nahát Caius segíteni fog?Talán Beteg?-kérdezte az éppen belépő
Damon.
Aro és én elnevettük magunkat.
Az említett sértődötten vonult el.
-Szegény Athéna!-sóhajtott Damon.-Hallgathatja Caius panaszkodását.
Micsoda anyámasszony katonája.-csóválta a fejét.
(Stefan sz.)
-Te meg hol voltál?-rivalt Didyme Isára.
Felsóhajtottam.A szokásos,a szokásos.
-Elment Alec-el vadászni mert Aro
megkérte rá.-kotyogtam közbe.
-Ha Aro kérte meg rá az más de azért igazán
szólhatott volna.-bosszankodott majd elment.
Amint hallótávolságra került tőlünk,Isabella megszólalt:
-Köszönöm Stefan!Egy örökké valóságig hálás leszek neked!
Pár pillanat múlva az én drága nénikém jött vissza.
-Isa gyere!El kell készülnöd a szertartásra!-majd választ sem
várva maga után húzta Isát.A húgom szomorúan nézett rám.
Nyilván tudatában volt annak,hogy mi vár rá.
(Isabella sz.)
Gyorsan hajat mostam majd belebújtam a köntösömbe.
Didyme éppen a hajamat csinálta amikor halk kopogtatás
hallatszott.
-Gyere!-szóltam ki.Jane lépett be.
-Had találjam ki!-kezdtem.-Nincs mit felvenned!
Bólintott.
-Nézek neked valamit!-kutakodtam a szekrényemben
és megtaláltam az ideális ruhát.
Mindketten felöltöztünk és mentünk a trónterem irányába.
Jane ruhája:

Isabella ruhája:

                                            
-Gyönyörű ez a ruha!-mondta Jane.-Köszönöm Felség!-hajolt meg.
Elfintorodtam.
-Kérlek,hívj Isának és nem kell meghajolni előttem.
-Rendben!
-Lányok indulnunk kéne!-szólt közbe Didyme.
Végig siettünk rengeteg folyosón.
Magamban átkoztam Aróékat amilyért ennyi folyosót
építettek.
Beléptünk a terembe.A többiek már mind ott voltak.
(Aro sz.)
Ebben a pillanatban Didyme,Isabella és Jane léptek be.
-Nos,most,hogy mind itt vagyunk szeretném elkezdeni!
Ez a szertartás abból fog állni,hogy Alec és Jane elismétlik
az eskü szövegét és megkapják a köpenyt és a
nyakláncot.-mondtam.-Ismételjétek utánam:
Esküszöm,hogy hűségesen szolgálni fogom a Volturit
-Esküszöm,hogy hűségesen szolgálni fogom a Volturit-ismételték.
-És a törvényszegőket igazságosan és kivétel nélkül megbűntetem ha
rászolgáltak!
-És a törvényszegőket igazságosan és kivétel nélkül megbűntetem ha
rászolgáltak!
-Üdvözöllek titeket a Volturinál!-mosolyogtam.
Ekkor Isabella,Stefan és Damon hozta a két köpenyt és a két
nyakláncot.
A nyaklánc:

(Alec sz)PÁR ÓRA MÚLVA...
Újra Isa kedvenc fáján voltunk.
-Na milyen hivatalosan is Volturinak lenni?-kérdezte.
-Furcsa de jó!Hogy érteted azt,hogy mióta itt vagy?
-Nos az úgy volt,hogy 10 éve elmentem az új barátaimmal úszni.
A sziréneknél is úgy múlik az idő mint  a ferriteknél és a tündéreknél.
Nekem két órának tűnt de az 10 év volt.
-És mik azok a ferritek?
-Olyan lények akik konkrétan vasból vannak ezért nagyon erősek.
Na szóval,egyszer hangokat hallottam és Aróék voltak azok.
Így velük jöttem Volterrába.-fejezte be.
Pár percig hallgattunk.
-Menjünk vissza!-mondta.
-Miért?-kérdeztem.
-Mert úgy nézel ki mint aki itt a fán fog elaludni!-nevetett.-és
mert holnap korán reggel kezdődik a kiképzésed!
Elindultunk vissza a kastélyba.
-Jó éjt!-köszöntem el tőle.
-Neked is!-majd eltűnt.
(Damon sz.)MÁSNAP...
Mire én és Isa leértünk a gyakorlópályára Jane és Alec már ott voltak.
-Remek!Látom a pontosság az erősségetek!-örvendezett Isa.
Ezután elkezdtük a képzést.Sajnos elég alapszinten kellett kezdenünk.
De nem bántam.Isáról pedig kiderült,hogy a kislányos külső igen
 kemény csaj aki Félix-et is bármikor laposra veri.Ha Aro ezt tudná,gondoltam
magamban.
-Jól van!-mondtam.-Mára elég ennyi!Elmehettek!
-Kedvesebben ha lehet!-morogta Isa.Hah!Még ő beszél?Egésznap azt
a komor ábrázatát nézhettem.
(Stefan sz.)
Mivel nem volt jobb teendőm ezért úgy döntöttem,hogy sétálok egyet a városban.
Aztán a városból is ki mentem.Nagyon rossz ha a vámpírnak nincs kedve semmihez.
Hirtelen egy idegen vámpír szagot éreztem.Követtem az illatot.
Nem sokára megpillantottam a vámpírt akihez a illat tartozott.
Egy kb.17 éves barna hajú lány volt szintén barna szemekkel.
Nálam egy fejjel alacsonyabb volt.Ám amint meglátta a nyakamban lévő
Volturi láncot ijedten hátrált.
-Ne félj!Nem foglak bántani!-nyugtattam meg.-De ha meg nem sértelek,te
mit keresel itt?
Nem válaszolt.
-Te ki vagy?-kérdezte gyanakodva.
-Ezt én is kérdezhetném tőled!
-Még nem válaszotál!
-Stefan Salvatore Volturi vagyok!De most mond meg téged,hogy hívnak!
-A nevem Katherine Pierce.

Boldog Nőnapot!

Boldog Nőnapot mindenkinek!
Szokásomhoz híven most is
teszek fel pár képet!
Kellemes napot mindenkinek!
Puszi:Isabella

A képek:

  

                                      

                                                                                                                 

A Caleb-klán

Sarafine:

Az ikrek és Elisabeth édesanyja.Boszorkány.         

     

Serena:

Donatella és Sarafine testvére.Szintén boszorkány.

Donatella:

Daniella édesanyja.Serena és Sarafine testvére.Ő is boszorkány.

Daniella:

Donatella lánya.

Klaus :

Donatella idősebb fia.Daniella bátyja.

Elijah:

Donatella fiatalabb fia.Klaus öccse,Daniella bátyja.

Lancelot:

A nővérek apja,Yveine férje.

Yveine:

A  nővérek édesanyja,Lancelot felesége.

Rosalia "Ross":

Yveine nővére

Delancy:

Yveine és Ross húga.

14. fejezet

(Alec sz.)
 3 NAP MÚLVA...
A tűz kezdett vissza vonulni.A szívem őrült tempóban kezdett verni.
Végre magamhoz tértem.
-Szia!-mondta egy lágy dallamos hang.
-Hol vagyok?-kérdeztem.
Megpillantottam az én "beszédtársamat".Aranybarnahajú lány volt.
Kicsi,vékony termetű és a szeme volt a legfurcsább rajta.
Egyik óceán kék a másik pedig smaragd zöld.
A lány!
-Volterrában.
-Mi történt velem?
Erre a kérdésre elszomrodott.
-Vámpírrá változtál.De dobog a szíved és vér vörös helyett kék maradt a
szemed.
Hirtelen nagyon erős deja vu tört rám.De,hogy miért azt nem tudtam.
Aztán leesett.
-Te szedtél le a máglyáról!-és téged láttalak álmaimban,folytattam magamban.
-Igen!
Még nem tudtam eldönteni,hogy bízhatok-e ebben a lányban.
-Megbízhatsz bennem!-mondta kedvesen.
Ez a lány olvas a gondolataimban?
-Hogy ha még a nevedet sem tudom?-kérdeztem.
Nem válaszolt.
Egy pillanatig csend volt.
-Gyere biztos szomjas vagy!De előtte velem kell jönnöd!
Egy pillanatig haboztam majd feláltam.
Elindult kifelé.Egy folyosón mentünk végig.
-Én amúgy Isabella Salvatore Volturi vagyok!-mutatkozott be.
-Alec Herondale!De mond csak,mi történt a húgommal?
Nem válaszolt.
-Na?-noszogattam.
-Ő már a trónteremben van.
Végig rohantunk rengeteg folyosón.Mikor lesz már vége?
Isabella felnevetett.
-Mi olyan vicces?-érdeklődtem.
-Semmi,semmi csak amikor idejöttem én is pont így voltam a
végtelen folyosókkal.Voilá!
Megálltunk egy ajtó előtt.Beléptunk és egy teremen találtuk magunkat
ami márványból készült.Középen három trónus állt.
-Isabella,Alec!Hát itt vagytok!-üdvözölt minket egy hosszú,holló
fekete hajú férfi.
-Honnan tudja a nevemet?-suttogtam.
-Ó,itt mindenki tudja a neveteket!-nevetett.
-Alec!-hallottam Jane hangját a hátam mögül.
Megöleltem.
-Nincs semmi bajod?-kérdeztem aggodalmas hangon.
-Az ég világon semmi!
A fekete hajú férfi megköszörülte a torkát.
-Nos azt szeretném tudni,hogy csatlakoztok-e hozzánk!
-Még azt sem tudják,hogy kik is vagyunk mi bácsikám!-mondta
egy kísértetiesen Isabellára hasonlító fiú.
-Igazad van Stefan!-majd magyarázni kezdett.-Mi vagyunk a Volturi
a vámpírok királyicsaládja.
-Csak bele ne halj az izgalomba Isa!-súgta egy szintén fekete hajú
fiú.
-Jaj de vicces vagy Damon!Csak bele ne fulladjak a röhögésbe!-válaszolt
csípősen Isabella.
-Ezt még meg kell beszélnünk!-mondta Jane.Hálás voltam amiért
felelt helyettem is.
Félrevonultunk.
-Csatlakozzunk vagy ne?-kérdeztem.
-Szerintem igen.
-Jó legyen!Csatlakozunk!-mondtam immár hangosan.
-Remek!Ma este lesz a szertartás!-örvendezett Aro.
-Már csak azt kéne eldöntenünk,hogy ki képezze ki őket!-szólalt
meg egy másik férfi csak neki barna haja volt.
-Igazad van Marcus!-mondta Aro.-Te mit gondolsz Caius ki legyen az a
két ember aki kiképzi őket?-fordult a szőke hajúhoz.
-Dam és Isa,ha rám hallgattok.-szólalt meg Stefan.
-Rendben!Isa-fordult a lány felé.-kísérd őket a szobáikba!
-Igen bácsikám.Kövessetek!
Megint elindultunk vagy ezer folyosón.
-Jane téged Damon fog kiképezni!Alec téged pedig én!
Á!Meg is érkeztünk!Ez a kettő itt a tiétek!

Alec szobája:

Jane szobája:

(Isabella sz.)

-Jane gondolom te már ettél,ugye?-kérdeztem.

-Igen.

-Akkor Alec te gyere velem!-mondtam.

Bólintott majd  elindultunk.

Az árnyékban osontunk nehogy a csillogó bőrünk,

vagyis inkább csak Alec-émert nekem ott volt a védőgyűrűm,

feltűnést keltsen.Nemsokára már az erdőben futottunk.

Élveztem ahogy a szél az arcomba csapódik  és ahogy a napsugarak

simogatják a bőrőmet.Egyszercsak három kamaszt vettünk észre.

Beszédükből ítélve amerikaiak lehettek.

-Őket támadd meg és idd ki a vérüket.Majd égetsd el a

testeket.-súgtam oda neki.

El kell ismerni újszülötthöz képest profin csinálta.

Először eltörte a nyakukat majd csak azután szívta ki a vért

belőlük.S végül elégette az élettelen testeket.

-Na milyen voltam?-kérdezte mosolyogva.

-Nagyszerű!Ügyes voltál!Szeretnél még sétálni vagy menjünk vissza
a palotába?-kérdeztem.

-Sétáljunk még egy kicsit.-mondta.
Elmosolyodtam.
-Akkor gyere!-húztam magam után.
Rohantam a kedvenc fámhoz.
Pár perc múlva ott is voltunk.
-Ez a kedvenc helyem,tudod,hogy miért?
Megrázta a fejét.
Elrugaszkodtam a földtől és még most is magam után húzva
Alec-et.A fa tetején landoltunk.
-Mert innen belátható az egész környék.-adtam választ a
saját kérdésemre.
-Ez mese szép!

-Örülök,hogy tetszik.-mosolyodtam el.-Ki az a Zendaya Forester?

-A menyasszonyom volt.-a "menyasszonyom" szót úgy mondta mintha

mérgező lett volna.

-Érdekházasság?-kérdeztem.

-Igen.Különben nem mentem volna hozzá egy Zendaya-féle elkényeztetett

és beképzelt libához.

-Oh,sajnálom!De most már megszabadultál tőle szerencsére.

-Na ja.

Az órámra néztem.

-Most viszont mennünk kéne ha nem akarjuk lekésni a szertartást.

-És ez miből is áll?-érdeklődött.

-Majd megtudod!-titokzatoskodtam miközben elindultunk vissza a

városba.

És attól a naptól fogva tudtam,hogy Alec-el jól ki fogunk jönni.

13.fejezet

(Stefan sz.)
-Stefan,Stefan,Stefan!-ébresztgetett Isa.
-Mi az?-kérdeztem álmosan.
-Pakolj!Indulunk!
-Mi...?Miért?
Nem válaszolt.
-Isa minden rendben?-érdeklődtem.
Válaszként elsírta magát.
Megöleltem.
-Semmi baj!Semmi baj!-ismételgettem de tudtam,hogy
ez nem szolgál rendes megnyugtatásként.
Hirtelen Damon rontott be.
-Gyertek azonnal!Ezt meg kell néznetek!-hadarta.
Igaza volt.Az egész város Alec és Jane Herondale-t rángatta a főtéren
álló máglya felé.Mrs.Herondale zokogva borult férje vállára.
-Itt meg mi a fészkes fene folyik itt?-kérdezte Aro.
-Nem tudom!-mondta őszintén Isa.-De minden féle képpen meg kell
állítanunk.
(Alec sz.)
Kicipeltek minket a főtérre majd két máglyához kötöztek előbb
Jane-t aztán engem.
Egyetlen vígaszom,hogy így legalább örökre megszabadulok Zendayától.
(Giuseppe sz.)
Rohantunk eszeveszetten Volterrába mindannyian amikor megkaptuk
Didyme levelét.Egy ideig el sem akartam hinni,hogy az én pöttöm
kislányomat újra láthatom.
A város főkapujánál Didyme,Norton,Félix és Santiago várt minket.
-Giuseppe!Hát eltudtatok jönni!
(Aro sz.)
Szerencsére gyorsan öszzepakoltam még este így Damon és Stefan
elvitték a cuccokat az erdőbe és ott várakoznak amíg mi nem jövünk.
-Készen állsz?-kérdeztem Isát.
Bólintott.
Elkezdtünk rohanni a máglyák felé.
-Te a fiút én a lányt szedem le.-adtam ki az utasítást.
Nagyon gyorsan végeztünk.
-Vámpírok!-kiáltozták az emberek.
-Aro,most mit csináljunk?Az emberek látták az egészet!
-Vidd el jó messzire Alec-et és Jane-t!
-A megbeszélt helyen találkozunk!-mondta majd eltűnt.
Hát akkor rajta Aro,bíztattam magamat.
Éjfél után egy óra leforgása alatt New Gate egyenlő lett a földdel.
Felsóhajtottam.Végre vége.
(Didyme sz.)
Bevezettük Giuseppét és a többieket a várba.
Elisabeth bocsánatot kért,hogy a múltkor olyan bunkó volt
én meg azt mondtam neki,hogy már nem is emlékszem rá!
-De csak azért voltam olyan amilyen mert hiányzott Isa.
-Te is hiányoztál nekem!
(Elisabeth sz.)
Meghallottam a nővérem hangját a hátam mögül és nagyon nehezen de
megbírtam állni,hogy ne ugorjak a nyakába.
-Na mi történt?-faggata Didyme.
-Semmi különös!Beképzelt apuka aki le boszorkányozott,kedves anyuka,
idegesítő rokonok és végül egy pióca menyasszony.
-Remek életük lehetett!-kuncogtam.
-Megyek megnézem,hogy vannak!-mondta végül Isa.
-Jövök veled én is!Mit szólnál egy versenyhez?
-Benne vagyok!Az utólsó kígyó vért iszik.-mondta majd elrohant.
-Csaló!-kiálltottam utána.Megfordultam.Kishíján szívrohamot kaptam.
-Ezt ne csináld többet!-ugyanis az én drága nővérem jól megijesztett.
(Damon sz.)
Odarohantam Isához.
Nagyon meglepő módon az ikreknél találtam.
-Hát te?-kérdeztem.
-Aro megkért,hogy figyeljek rájuk!
-Aha!-mondtam.
Egy pár pillanatig csendben néztük őket.
-Szerinted mi lesz a képességük?-törtem meg a csendet.
-Nem tudom de biztosan erős mert Aro nem mutatna ennyi érdeklődést
feléjük!
-Igazad van de félek,hogy ránk fognak támdni!
Ebben a pillanatban nagyon egyetétettem a húgommal.