10.fejezet

(Isabella sz.)
Reggel amikor felébredtem hirtelen azt sem tudtam pontosan
hol is vagyok.De szerencsére hamar leesett.
-Jó reggelt!-lépett be egy velem egyidős fiú aki
nagyon hasonlított rám.
-Úristen Stefan!-kiáltottam és a nyakába ugrottam.
Ő erősen szorított magához.
-Drága húgom belőled kész nő lett.
-De örülök,hogy látlak.Annyi év után újra.
Elmosolyodott és újra megölelt.
-Nos azért jöttem mert Aro azt akarja,hogy te is
vele tarts valahova és hívat.
-Jó de van egy kis gond!
-Nincs ellenszegülés!-jelentette ki Stefan tettetett szigorral.
-Nem,nem az csak az,hogy még Aro sem kérheti,hogy
kombinéban szaladgáljak.
Erre elnevette magát.
-Gyorsan öltözz fel és gyere a nagyterembe!
-Várj!Nem biztos,hogy oda találok!És Stefan mibe öltözzek?
-Tessék!-adott át egy kék és lila színű ruhát.
Isabella ruhája:

Előröl:

 Oldalról:

Gyorsan felvettem.A nyakamba tettem a rubint nyakláncomat.
-Indulhatunk?-kérdeztem.
Stefan bólintott.
Most mintha hamarabb értünk volna oda a nagyteremhez.
-Jó reggelt Isabella!-köszönt Aro és Didyme.
-Jó reggelt nektek is!-mondtam.
A teremben rajtunk kívül legalább harmincan lehettek.
A bemutatkozás hamar lement.
Mindenki barátságosan viselkedett velem.
Félix rögtön összehaverkodott egy Santiago nevű testőrrel.
Demetri pedig  Heidi-vel ismerkedett meg.
-Isa velem tudnál jönni egy kicsit?-kérdezte Aro.
-Hát persze!
Kiléptünk a nagyteremből és elindultunk.
-Nos,nem tudom,hogy Stefan említette de szeretnélek magammal
vinni egy nagyon fontos küldetésre.-kezdte.
Bólintottam.
-Igen említette.
-Van eg ikerpár akiket hónapokóta figyelünk.Alec és Jane Herondale.
És úgy gondoltam,hogy megismerném őket közelebbről.
Ezért New Gate-be utazom holnap,és azt szeretném kérdezni,hogy
nem lenne-e kedved velem tartani?Stefan és Damon is jönnek.
-A legnagyobb örömmel.-mondtam.
-Jó.Akkor menj csomagolni.Holnap amint felébredtetek indulunk.
-És mi a sztori?
-Én Aro Salvatore vagyok ti pedig Stefan,Damon és Isabella Salvatore .
és most költöztünk New Gate-be.A szüleitek tűzben haltak meg és
én vagyok a törvényes gyámotok.Na menj csomagolni!
-Rendben!
Rohantam a folyosó végére ahol a szobám volt.
Az ágyamon sok ruha pihent.Magamban hálát adtam Didymének
amiért szerzett ruhákat mert csak az a szerelésemvolt amiben jöttem.
Gyorsan összepakoltam majd a könyvespolcról levettem az első kezem ügyébe
kerülő könyvet.A Dorian Gray arcképe volt az.Úgy gondoltam,hogy pár könyvet
viszek magammal.Az operaház fantomját,az Üvöltő szeleket,a Rómeó és Júliát,
a Karácsonyi éneket,egy verses könyvet és a Szentivánéji álmot.
Leültem az asztalomhoz és elkezdtem olvasni.
Nagyon belemerültem az olvasásba,hogy észre sem vettem,hogy Didyme
bejött.
-Isa!
-Szia Didyme!-köszöntem.
-Hogy tetszettek a ruhák?-érdeklődött.
-Nagyon szépek.Köszönöm!
-Sulpiciával választottuk őket!-értetlen arcom láttán hozzá tette:-ő Aro
menyasszonya.Nos szívesen beszélgetnék még de neked le kéne feküdnöd.
Ránéztem az órára.Didymének igaza volt.Este 9.Jó sokat olvastam.
A könyvet az útitáskámba tettem kikészítettem a holnapi ruhámat.
Gyorsan lezuhanyoztam.Felvettem a hálóingemet,kifésültem a combom közepéig
érő arany barna hajamat.
-Jó éjt!-mondtam majd arcon csókoltam Didymét.
-Neked is!
Bebújtam az ágyba és rögtön elnyomott az álom.
Aznap éjjel szörnyű álmaim voltak.
Zuhantam.Ami furcsa volt,hogy éreztem az arcomba csapó szelet.
A fiú,aki minden éjjel szerepel az álmaimban,mellettem volt.
Görcsösen szorítottam a kezét de érztem,hogy nem bír már tovább tartani.
Felületem az ágyamban.Ziháltam és folyt rólam a víz.