2012. február 11., szombat

11.fejezet

(Jane sz.)
-Nem hiszem el!-kiáltottam.
-Nyugi Jane!-mondta Alec.
-Hogy nyugodjak meg amikor hozzáadnak ahoz a banyához!?
Alec nem válaszolt.
-Zendaya nem a zsánerem,ha ez vígasztal.-felelte végül.
Akaratlanul is elmosolyodtam.Ez jellemző Alec-re.
-Hallottad,hogy új család költözik a szomszédságunkba?
-Hát persze!A mai estélyen is ott lesznek!
-Nagyon kíváncsi vagyok rájuk!-jelentettem ki.
-Azt tudom róluk,hogy a nevük Aro,Stefan,Damon és Isabella Salvatore.
-Hm...Salvatore.Furcsa név.-mondtam elmélkedve.
-Alec!Jane!-hallottuk apánk hangját.-Megérkeztek Foresterék.
-Bal hüvelyem bizsereg,gonosz lélek közeleg!-morogtam rosszindulatúan.
Sosem rejtettem véka alá,hogy mennyire gyűlölöm Sebastian,Viveka és Zendaya
Forestert akivel a bátyjám készül összekötni az életét (és higyjétek el nem önszántából).
-Lelkek!-javított ki nevetve Alec.
-Na igen!
-Szia Alec!-köszönt egy nagyon magas hang.
A bátyám arcáról eltűnt a mosoly majd könyörögve nézett rám.
-Rejts el kérlek!
(Isabella sz.)
Több órányi futás után megérkeztünk New Gate-be.
Gyorsan átöltöztünk mert nem mehettünk emberek közé
koszos nadrágban és ingben.
A ruhák:
Damon:

 Stefan:

 Isabella:

Elindultunk a házunkba.Gyönyörű volt.Hatalmas kerttel.
-Itt el tudnék lenni örökké!-súgta nekem Damon.
Elnevettem magam.
Már nagyon hiányzott Damon viccelődései.
A ház:

Hamar berendezkettünk.Damonnek igaza volt.Itt jól megleszünk.
(Alec sz.)
-Képzeljétek el,hogy az esküvőre az egész Forester és Herondale család eljön.-mesélte
Peter az apánk amikor leértünk.
Hogy őszinte legyek nem igazán szerettem volna mostanában összefutni
Margaret nénivel sem Daisyvel.
-Ó istenem!Márcsak két hét az esküvőig.
Az az érzés amit a bűnözők akkor éreznek amikor elfogják őket az semmi volt
ahoz képest amit én érezem.
Kinéztem az ablakon és kis híján szívrohamot kaptam.
Egy lány volt az gyaníthatólag Isabella Salvatore.
Teljesen úgy nézett ki mint az a lány akit látni szoktam álmaimban.
Aranybarna haj,kecses,vékony alak felemás szem és angyal arc.Olyan szép
 volt,hogy mellette Zendaya bányarém volt.
-Hahó Alec!Mit nézel annyira?-kérdezte az édesanyám Sonja.
-Semmit.-vágtam rá reflex szerűen.
A többiek nem nagyon figyeltek rám de Zendayán látszott,hogy nem hitt
nekem.Jane megértően nézett rám.
Visszafordultam az ablakhoz de már nem volt ott.
-Hallottam új szomszédaitok vannak!-mondta Zendaya.
-Nos igen!Salvatoréék.
-Csak azt nem értem Alec miért bámulta a Salvatore lányt!
-Alec menyasszonyod van és másik lányt bámulsz?!-kérdezte apám
szemrehányóan.
Nem bírtam tovább!Felrohantam a szobámba és az biztos volt,hogy egy darabig
nem jövök ki onnan.Lerogytam az ágyamra és a könnyeim csak úgy patakzottak.
Még mindig a lányra gondoltam.S eközben elnyomott az álom.
Az álmom most vidám volt.A lánnyal táncoltam egész este.
-Az estély!-motyogtam.
Biztos voltam benne,hogy ha igent mond végig vele fogok táncolni egész éjjel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése