Tíz év telt el Isabella eltűnése óta.Stefan és Damon nagyon levertek.
Nem is csodálom hiszen a húguk volt.
Azóta a tervünk, miszerint mi leszünk a vámpírok királyi családja,
remekül halad.Áll a mi nagy földalatti kastélyunk.És a testőrségnek(ami
Aro ötlete volt nem az enyém)már sok tagja van.
A fivéremmel megegyeztünk,hogy én a gyerekekkel ő pedig a Volturival
foglalkozik.Éppen a trónterembe igyekeztem és amikor beléptem megdöbbentem.
A halottnak hitt családunk volt ott.
-Giuseppe!-kiáltottam meglepetten.
-Drága húgom!-mondta és megölelt.
-De jó,hogy látlak titeket.Már azt hittük,hogy meghaltatok.-Aro hangjból csak
úgy sütött a megkönnyebblés.
-És mi a roszhír?-kérdezte Adrien.Aro felsóhajtott.
-Tíz évvel ezelőtt Isabella kezdett furcsán viselkedni és gyakran eltűnt
de sosem volt távol egy-két óránál tovább.Ám aznap este amikor Caius és Athenodora
csatlakoztak hozzánk nagyon sokáig nem jött haza.Caius és én át kutattuk az erdőt
de nem találtuk meg.Végül eljöttünk.-Láttam,hogy lesújotta őket a hír.
-Arra nem gondoltatok,hogy talán vissza ment volna?!-ordította Elisabeth.
-Elisabeth!Nem szabad így beszélni senkivel.-szólt rá Giuseppe.
-Csak az a fontos,hogy ti túléljétek de az,hogy Isabellával mi lesz
az már teljesen más kérdés!-folytatta Elisa.
-ELISABETH DAPHNE SALVATORE ELÉG LEGYEN!-kiáltotta az egész család.
Az említett ekkor mélységes hallgatásba burkolózott.
-Ne haragudjatok!-fordult felénk Giuseppe.
-Nincs semmi baj.-mondtam kedvesen.
Aro buzgón bólogatott.
-Santiago!-kiáltotta Aro.A testőr azonnal ott termett.
-Igen Mester?
-Mutasd meg a szobáikat!
-Máris!Gyertek!
Azzal eltűntek.Aro és én maradtunk a trónteremben.
-Elisabeth egykissé hirtelen haragú nem?-kérdezte.
-Aro azon gondolkodtam,hogy talán Isabella nem véletlenül tűnt el.
-Mire célzol Didyme?
-Arra,hogy talán Isa lesz nephilim.
(Mary sz.)
Elisabeth bemutatkozott.Remek!
Santiago sok folyosón vezetett végig minket mire a szobákhoz értünk.
-Itt vannak a szobáik.Sajnos csak 5 van.Viszontlátásra!-mondta majd eltűnt.
-Na a szoba beosztás a következő:Gabriel és Adrien,Sylvester és Keira,
Elisabeth és Mary,Lauren és én,Gabe te saját szobát kapsz.
Szobák:
Elisabeth és Mary szobája
Gabe szobája
Giuseppe és Lauren szobája
Gabriel és Adrien szobája
Sylvester és Keira szobája
Elisabeth.
-Jobb ha túl teszed magad rajta.-mondtam.
-Basszus megfeledkeztem arról,hogy Mary gondolatolvasó.
-Bizony,hogy meg!-feleltem.
-Hagyd abba!-kiáltotta Lizzie.
Beléptem a szobába.Gyönyörű volt.
-Hmmm.-mondta Elisabeth.
-Most meg mi van?-kérdeztem.
-Nem épp megfelelő de elmegy.
-Na jó én megyek vadászni.-jelentettem ki.
-Nem tudsz betelni a büdös állatokkal?-kérdezte Lizzie gúnyosan.
-Marha vicces!
Elindultam.Út közben annyira belemélyedtem a gondolataimba,hogy észre
sem vettem,hogy nekimegyek valakinek.
-Jaj!-nyögtem fel.
-Jól vagy?
-Igen.-válaszoltam.
-Ja amúgy Derek vagyok.-mosolygott rám.
-Én pedig Mary.
-Örvendek.
-Én is.-mondtam.-Elkísérnél vadászni?
-Örömmel.-felelte.
Az erdőbe mentünk.
-Honnan tudtad,hogy állatokra vadászom?
-Hallottam a vitátokat Elisabethhel.
-Nézd ez a kedvenc helyem.-mutatott előre.Egy gyönyörű vízesés volt
körülötte mindenféle vadvirágokkal
A vízesés:
-Örülök,hogy tetszik.-még mindig mosolygott.
A vadászatot gyorsan letudtuk.Én két pumát terítettem le Derek pedig egy medvét.
Vissza mentünk a palotába,elbúcsuztunk és rohantam volna a szobámba ha Derek
utánam nem szól.
-Mary?
-Igen?
-Eljönnél velem valahová ma este?
-Hát persze.
-Fél 7 jó lesz?
-Igen,és hol találkozzunk?
-Mondjuk a nagyterem elött.
-Rendben!Akkor Szia.
-Szia.
Nagyon izgultam az esti randi miatt.
Vissza mentem a szobába.
És elkezdtem tanakodni,hogy mit vegyek fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése