Karácsonyi bál

(Isabella sz.)-Ébresztő Csipkerózsika!-keltegetett Alec.-Ma van a bál!
-Jó reggelt neked is!-Erre elnevette magát.
-Na gyere!Lauren,Adrien,Mary,Keira és Elisabeth elvisznek
vásárolni!
-Hurrá,shoppingolás!-mondtam nem túl nagy lelkesedéssel.
Alec elmosolyodott.
-Báliruhát kell vennetek!
Felsóhajtottam.
-Úgy tűnik,hogy nincs kibúvó alóla.
2 ÓRA MÚLVA...
Mindenkinek megvettük a báliruhát.
Egytől egyig mind szépek
Báliruhák:

Elisabeth:

Keira:

Adrien:

Mary:

Lauren:

Isabella:

És ami még jobb,hogy végre otthon voltunk.Szinte Alec nyakába ugrottam amikor
megláttam.
-Na látod nem is volt ez olyan vészes!-mondta majd gyengéden megcsókolt.
-Könnyen beszélsz nem te voltál ott.És egyébként is ez egy szerencsésebb eset
volt.
-Miért?-kérdezte Alec.
-Mert ma csak báliruhát vettünk.-nevettem.
Alec velem nevetett.
-Már alig várom,hogy lássalak báliruhában.
AZNAP ESTE...
A bálterem:

Beléptem a terembe.Alec persze rögtön kiszúrt.
-Gyönyörű vagy!-mondta.
-Köszönöm!
-Bella!-jött oda az én egyik LB-m Jane.
-Szia Jane!-köszöntem.
-Elrabolnám Alec-et egy picit.
-Gond van?
-Az égvilágon semmi csak találtunk néhány tövényszegőt.
Alec szomorúan nézett rám.
-Semmi baj!Menj csak!
-Biztos?-kérdezte.
Bólintottam.
-Köszi Bells!-mondta és gyengén szájon csókolt.Majd eltűntek.
Felsóhajtottam és úgy döntöttem,hogy sétálok egyet.
Aro és Didyme amikor utánam jöttek egy padon ültem és zokogtam.
-Mi a baj Izzie?-kérdezte Aro.
-Tudom,hogy ez a kötelessége de elegem van,hogy állandóan itt hagy.-mondtam.
-Kiről van szó?-kérdezte Didyme és leült mellém.
-Alec-ről.
-Figyelj!Tudom,hogy rossz de ne legyél dühös Alec-re.Inkább engem okolj!-mond-
ta Aro.
-Miért?
-Mert én küldöm el őket a küldetésekre.-megöleltem Arót.Majd Didymét.
-Menjünk vissza mielőtt azt hiszik,hogy legyilkoltuk egyást.-nevetett Didyme.
-Jó!-felelt Aro.-és Isa téged látni akar téged valaki.
Bementünk.És Alec odajött hozzám.
-Szabad egy táncra?-kérdezte.
Ránéztem Aróra és Didymére.
-Igen.
A táncparkettre mentünk.És lassúzni kezdtünk.
-Ne haragudj amiért itt hagytalak!
-Jaj Alec persze,hogy nem haragszom.
-Tényleg?
-Aróra vagyok dühös!-jelentettem ki.Alec elnevette magát.
A szemem sarkából láttam,hogy a bácsikám is elmosolyodott.
Az este további részében abba sem hagytuk a táncot míg végül arra eszméltünk
fel,hogy a teremben csak mi ketten vagyunk.
-Szeretlek!-mondta Alec.
-Én is!
Majd szenvedélyesen megcsókoltuk egymást.
Így lett vége életem legszebb éjszakájának és ami a legjobb életem szerelme karjaiban történt.