(Alec sz.)
Éreztem,hogy a lány keze kezd kicsúszni a kezemből."Neee"-akartam kiáltani
de ekkor az édesanyám Sonja finoman felébresztett.
-Boldog 17.születésnapot Alec!-mondta mosolyogva.
-Jó reggelt!-talán kissé undokra sikerült a mondat de most ez érdekelt a legkevésbé.
Már hetek óta rettegtem ettől a naptól.Nem azért mert öregebb lettem hanem azért
mert pár nap van hátra az esküvőmig.A szüleim és apa "főnöke" Forester tábornok
kitalálta,hogy én és Rosalia milyen szép pár lennénk.Arra persze nem gondolt,hogy
én mit gondolok.
-Aleeeeeeeeeeeeeec-visítozta az én drága húgom Jane.
-Igen Jane?
-Apa haza jött.-ezt imádom Jane-ben.Olyan kis virgonc.
Akármennyire is utáltam apát a lagzi miatt azért tényleg hiányzott.
Felöltöztem és lerohantam.
-Szia Al!-köszönt.Nem igzán tetszett,hogy ezen az idióta becenéven
hívott.
-Szia apa!-köszöntem.
-Három nap múlva összeházasodtok Rosalia Foresterrel.Már nagyon várom!
-És ha nem akarom ezt az egészet?-fakadtam ki.
-Alec neked mi bajod van?-kérdezte Daisy az unokatestvérem.
A lagzira az egész család idejött New Gate-ba.
Felrohantam a szobámba és jó erősen becsaptam az ajtót.
(Isabella sz.)
-Isa mit látsz?-kérdezte Stefan aggodalmasan.
-A Smith ikreket el fogják égetni máglyán amiatt a Rosalia Forester
miatt.
-Szólnunk kell Arónak!-fölpattantam és rohantam a trónterem felé.
Damon és Stefan követtek.
Beléptünk.
Ahogy sejtettem Arót,Marcust és Caiust a trónteremben találtam.
Ők persze észre sem vettek.Elmélyülten vitatkoztak valamiről.
-Aro nem tudjuk mi lesz a képességük.Ez veszélyes!
Eleazar csak azt mondta,hogy különlegesek lesznek
de azt nem,hogy mi lesz a képességük!-kelt ki magából Caius.
Carlisle felsóhajtott.
-Drága Caius nyugodj meg!Elhozzuk és átváltoztatjuk őket
és ha túl veszélyesek kivégezzük őket!
-Bácsikám!-kiáltottam.
-Á Isabella mi járatban erre?
-Alec-et és Jane-t máglyán fogják elégetni.
-Micsoda?-kiáltott fel Aro,Marcus,Caius és Carlisle.
-Azonnal oda kell mennem!-jelentette ki Aro.
-Mi is veled megyünk!-mondtuk Carlisle és én egyszerre.
-Induljunk!
(Alec sz.)
Még mindig a szobámban voltam amikor meghallottam Daisy hangját.
-Alecnek mi baja van?
-Csak ideges az esküvő miatt!-mondta apám.
Nem!Amiatt vagyok ilyen mert rákényszerítettek erre az egészre.
Lemetem.
-Miért kell hozzá mennem Rosaliához?
-Al azt hittük szereted Rosie-t.
-Hinni a templomban kell-mondtam majd kirohantam a házból.
Ki kellett szellőztetnem a fejemet.
Felmásztam a kedvenc fámra.
Hallottam,hogy apa,anya és Albert bácsi beszélgetését.
-Alec szégyent hoz a családunkra.-mondta apa.
-Egyet értek!-jelentette ki Albert bácsi.
Vissza mentem a házba.
Bekopogtam a húgom szobájába.
-Gyere be Alec!
Bementem.
-Ha ez megnyugtat én is utálom Rosaliát.-mondta viccelődve
bár hallottam a hangján,hogy igazat mond.
-Az még csak eszükbe sem jutott,hogy én szeretném-e!
Hirtelen dörömbölés hallatszott.
-Ki lehet az ilyen kor?-kérdeztem.
-Fogalmam sincs!-mondta Jane.
Hallottuk,hogy anya és apa kinyitja az ajtót.
Gyorsan lerohantunk,hogy megnézzük ki az.
Az egész falu ott volt.
-Mi a baj?-kérdeztem.
(Jane sz.)
-Mi a baj?-kérdezte a bátyám.
-Ők boszorkányok!-mondta Forester tábornok.
Rosalia kárörvendően mosolygott.
-Micsoda?Az lehetetlen!-Sonja hangjából sütött az félelem.
Hiszen mindenki tudja,hogy mit csinálnak a boszorkányokkal.
-Sajnálom Sonja!
Megragadtak minket és vittek a főtérre ahol két máglya állt.
Először engem majd Alec-et vetettek tűzre
Már vagy két perce égtem amikor már csak
a testemben égett a tűz.
(Isabella sz.)
-Carlisle,Isa ti a fiút hozzátok!-mondta Aro.
Gyorsan megharaptam és leszedtem a máglyáról.
-Vámpírok!-kiáltozták a falusiak.
-Ti vigyétek be őket az erdőbe én addig elintézem őket!-Adta ki a parancsot
Aro.
-Tudom,hogy nem díjazod az öldöklést de a törvényt nekünk is be kell
tartanunk!-mondtam Carlisle-nak.
Bólintott és elindultunk az erdőbe.
-Én is sajnálom azt a rengeteg embert hidd el.-mondtam neki.
Ő vitte a lányt én a fiút.
-Itt vagyok!-jelent meg Aro.
-Akkor menjünk haza.-mondtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése