-Hihetetlen!-mondtam.-Fogadjunk,hogy Isabella csak átcseszte Aroék fejét
csak azért mert ekkora idióta.-fortyogtam.
Mary felsóhajtott.
-Most meg mi van?Nincs igazam?
-Nincs!-mondta Mary és ezzel lezárta részéről a témát.
-Szerintem azért szökött meg mert nem akart tisztességes életet élni.-folytattam.
-Ó ne már!Tíz éve tűnt el és ezidő alatt csak megkeresett volna ha így állna
a helyzet.Meg amúgyis 7 éves volt akkor.Nem gondolod,hogy ilyen fiatalon
nem kezd el inni és drogozni?
-Isánál ki tudja.
-Ha most ennyire ellene vagy miért álltál ki mellette múltkor?
-Ez jó kérdés.-mondtam elgondolkodva.
Csak most tűnt fel,hogy Mary készülődik.
-Hova hova?-kérdeztem.
-Közöd?
-Van.-vágtam rá gondolkodás nélkül.
-Na jó!Elárulom.Derekkel van randim.
-Ki az a Derek?-kódokban akar beszélni,hogy ne értsem?A kis bunkó.
-Sulpicia öccse.-felelte az uncsitesóm.
-És Sulpicia kicsoda?
-Aro menyasszonya.
Egykis ideig hallgattam.
-Már azt hittem azt is megkérdezed,hogy ki Aro!-nevetett Mary.
-Ennyire sötét azért Lizzie sem.-mondta az éppen belépő Keira.
-Bocs mennem kell.-mondta gyorsan Mary.
-Jó szórakozást!-kiálltott utána Keira.
-Vacsorázni megyünk.-jelentette ki gyorsan Mary majd eltűnt.
(Mary sz.)
Gyorsan a trónterem elé siettem.
Megkönnyebbülve vettem észre,hogy Derek még nincs itt.
-Szia!-köszönt Derek a hátam mögül.
-Helló-köszöntem vissza.
-Indulhatunk?
-Persze!-feleltem.
Mary ruhája:
Derek öltönye:
-Csinos vagy!-mondta Derek egy szívdöglesztő mosoly kíséretében.
-Köszönöm de te sem panaszkodhatsz.
-Jó estét!Mit hozhatok?-kérdezte a pincér.
-Mary?
-Én egy gombás rizottót kérek.
-És önnek mit hozhatok?
-Egy sonkás pizzát kérek.
-Máris hozom!-mondta a pincérnő és elment.
-Nos meséld el,hogy hogyan ismerte meg Aro Sulpiciát.
PÁR ÉVVEL EZELŐTT...
(Sulpicia sz.)
Anyával már megint összevesztem.Sokáig a szobámban voltam de elő jött a
klausztrofóbiám így lemásztam az ereszen ki az utcára.
Egydarabig tébláboltam csak a városban.
Nagyon a gondolataimba mélyültem így nem nagyon figyeltem
merre is megyek.
Hirtelen éreztem,hogy neki megyek valaminek.
Először azt hittem egy falnak mert olyan kemény volt.
De amikor felnéztem láttam,hogy egy férfi az.
-Bocsánat nem láttalak!Ne haragudj!-szabatkoztam.
-Semmi baj!-kedvesen mosolygott és felsegített.-Minden rendben?
-Igen,köszönöm!
-Én Aro vagyok és te?
-Sulpicia De Laire.
-Örvendek.
-Én is.
VISSZA TÉRVE A JELENBE...
-Utána Aro és Sulpicia egymásba szerettek és egy hónap múlva össze házasodnak.
-Akkor már értem a nagy nyüzsgést a palotában.
Derek elnevette magát.
Sokáig beszélgettünk.Befejeztük a vacsorát és mentünk a vízes és felé.
-Megismételhetnénk?-kérdezte Derek.
Tudtam,hogy a randira gondol.
-Hát persze.-mondtam.
Leültünk egy kőre.
-Mary ki az az Isabella?-kérdezte.
-Az unokatestvérem aki tíz éve nyomtalanul eltűnt.
-Oh sajnálom.
-Semmi baj nem tudhattad.
Derek az órájára nézett.
-Szerintem mennünk kéne!
Derek egészen a szobámig kísért.
-Jó éjt!-mondta Derek.
-Jó éjt!
-Holnap találkozunk!
-Rendben.Szia!
Bementem a szobámba és rávetettem magam az ágyra.
Rögtön el nyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése