4.fejezet

(Norton szemszöge) HÁROM ÉV MÚLVA...Ez a három év szinte csiga
lassúsággal telt.Apáék
 halálába nagy nehezen de beletörődtem.
Ráadásul Didyme olyan mintha az anyám lenne.
Isabellára,Stefanra és Damonra mindig számíthatok.
Remek velük élni.Ami a legfontosabb végre fény
 derült a testvéreimkilétükre.Ők ugyanis
 félig vámpírok ahogy én is.Aro azt
 mondta,hogy15 vagy 17 éves korunki fogunk nőni
.De lehet,hogy több vagy kevesebb.
Ezt nem lehet tudni.Isabella mostanában nagyon
 furán viselkedik.Többször is ,,megdermed" és a tekintete ködös lesz.De
van olyanis amikor
olyasmikre válaszol amit az ember ki sem mondott.
Aro és Didyme sem érti az egészet.Damon és Stefan meg pláne nem.
És a legfurcsább az egészben,hogy sokszor eltűnik.
Néha még éjszaka
is felszívódik.Most éppen a szobámban ültem amikor Isabella jött be.
-Gyere Norton!Aroék haza jöttek!
-Én arról sem tudok,hogy elmentek!
-Félórával ezelőtt indultak vadászni.-vonta meg a vállát a
nővérem.-Lejönnél végre?
-Máris megyek!-álltam fel.Lerohantam a lépcsőn.
Egyenesen ki az udvarra.Ott állt Aro,Stefan,Damon és két
másik vámpír.Egy nő és egy férfi.Mind ketten szőkék.
-Ő Caius.-mutatott a férfira Aro.-És a felesége Athenodora.
-Isabella vagyok.Nagyon örvendek.-mondta Isabella.
-Én is!-felelte Athenodora majd kezet ráztak.
-Had mutassam be a húgomat Didymét.És a másik unokaöcsémet Nortont.-folytatta Aro.

(Isabella sz.)PÁR ÓRA MÚLVA...
Elkéredzkedtem Didymétől és rohantam az erdő felé.Majd egy elhagyatott
 part szakaszra értem.
Gyönyörű volt.Alkonyodott éppen és a vizet narancssárgára festette.
Felmásztam az egyik sziklára és gyönyörködtem a lemenő napban. 
Hirtelen egy ponton fodrozódni kezdett a víz.
Mondanom sem kell,hogy a szívem őrült tempóban kezdett verni.
Ekkor egy mosolygó,szőke hajú szirén bukkant fel.
-Szia!-köszöntem.-Tudsz beszélni?
-Igen!-kuncogott.
-Hogy hívnak?-kérdeztem.
-Amanda.És téged?
-Isabella.
-My heart is pierced by Cupid-énekelte.-I disdain all glittering gold.
-There is nothing that can console me but my jolly sailor bold.-ezt már együtt
daloltuk
-Ismered?
-Igen,kicsit.-ebben a pillanatban egy másik szirén bukkant fel.
-Amy ki énekelt?-Neki is szőke haja volt bár egy pár árnyalattal sötétebb.
-Isabella ő Miranda,Miranda ő Isabella.-mutatott be minket egymásnak.
-Szépen énekelsz!-dicsért meg.
-Izé...kösz.-kissé zavarban voltam.
Csak most tűnt fel,hogy nem vagyunk egyedül.
Rajtunk kívül hat másik szirén volt.
-Ő Kylei,Stella,Syrena,Cornelia,Sarah és Deena.-mondta Amanda.
-Sziasztok!Én Isabella vagyok.
-Mi pedig szirének.-poénkodott azt hiszem Syrena.
-Jössz egyet úszni?-kérdezte talán Deena.
-Igen.
-Nem fogsz megfulladni?-kérdezte Amanda.
-Nem.-feleltem.Félig vámpír vagyok és azoknak nincs szükségük oxigénre.
Ugrottam egy szép fejest és már a tenger feneke felé tartottunk.

a szirének balról jobbra:Kylei,Miranda,Amanda,Sarah,Deena,Stella,Cornelia

Syrena