5.fejezet

(Didyme sz.)Fel-alá járkáltam idegességemben.Hol marad ilyen sokáig Isabella?
7 óra környékén ment el,most,meg háromnegyed tizenkettő van.
Úgy döntöttem,hogy várok még egy fél órát és ha addig nem jön haza
a keresésére indulok.Az idő telt de Isabella sehol.
-Aro nem láttad Isabellát?-kérdeztem fivéremet aki a nappaliban beszél-
getett Caiussal és Athenodorával.
-Nem!Miért?
-Mert már haza kellett volna érnie!
-Tudod,hogy hova mehetett?-kérdezte Athena.
-Sajnos nem.-válaszoltam.
-Akkor induljunk!-jelentette ki Aro.
-Didyme,Athena ti maradjatok itt a gyerekek miatt.-mondta Caius.
Bár én is mentem volna be kellett látnom,hogy igaza van.
Pár pillanat múlva Aro és Caius már Isabellát keresték.
-Szerinted megtalálják?-kérdeztem aggodalmasan.
-Hát persze!-felete Athena kedvesen.
Ebben a pillanatban Damon,Stefan és Norton jött le az emeletről.
-Isa hol van?-Stefan hangjából kihallottam az aggodalmat.
-Nos,az a helyzet,hogy mi sem tudjuk.
Erre elszomorodtak.Hirtelen Aro és Caius lépett be.
-Megtaláltátok?
-Nem!A szagát elfújta a szél.És vérnyomokat is találtunk.
-És akkor most mi lesz?
-Nem tehetünk mást el kell mennünk innen.
Stefan elsírta magát.Damon megölelte öccsét.
-Induljunk!
-Mégis hova megyünk?Van valami terved?-kérdezte Stefan gúnyosan.
-Itáliába.
(Stefan sz.)
Nem!Ilyen nincs!A húgom eltűnt,remek!
-Van egy remek ötletem!-kiáltott fel a bácsikám.
-Mi?-kérdezte egyszerre mindenki.
-Megalapíthatnánk a vámpírok királyi családját.-mondta lelkesen Aro.
-Ez remek ötlet!-vágta rá Caius.
-Mi legyen a nevünk?
-Emlékszem,hogy Isabella említett egy remek nevet.-mondta Didyme.
-Volturi.-segítettem.
-Igen,ezt mondta.
-Nos ,irány Olaszország!