18.fejezet

(Alec sz.)HÁROM NAP MÚLVA...
Isabellát senki nem látta azóta mióta összeveszett Caiusszal.
-Jaj istenem,már megint Isa csinálta a cirkuszt!-sóhajtott Elisabeth.
Ez jellemző.Azon riadoznak,hogy Isa mit csinált de az senkinek nem
tűnik fel,hogy négy napja se híre se hamva.
-Isabella soha nem csinált cirkuszt!-mondott ellent Stefan a húgának.
-Alec!Menj és nézd meg mi van vele!Nem szeretném ha felfordulást csinálna!-
utasított Caius.
-Rendben!-azzal már ott sem voltam.
Bekopogtam amikor már Isabella szobája elé értem.
Semmi.
Megint kopogtam.
Semmi.
Mivel nem válaszolt ezért benyitottam.
Megfagyott a vér az ereimben.
A szoba tökéletesen üres volt.
A délelőtt további része és a délután azzal telt,hogy Isabellát kerestem.
Mindenhol megnéztem.Az egész várat,az erdőt és a várost felkutattam utána
de nem találtam meg.Arónak is jelentettem.De nem találtuk meg.
(Isabella sz.)
Amikor magamhoz tértem egy trónterem hűvös padlóján feküdtem.
Biztos voltam benne,hogy nem a Volturi tróntermében vagyok.
Ez a hely szöges ellentéte volt annak a teremnek.
-Szóval ő lenne az!-szólalt meg egy szőke hajú nő.
-Igen,Annabeth Caleb.-mondta színtelen hangon Elijah.
-Elnézést kérek de megmondaná nekem valaki,hogy mi folyik itt.-szóltam közbe.
-Sarafine!-szólt a szőke egy másik szőke hajú nőnek!
-Annabeth lehet,hogy már nem emlékszel rám de én az édesanyád vagyok Sarafine.
Ő a nagymamád Yveine,a nagypapád Lancelot,a nénikéid Serena és Donatella,
az unokatestvéreid Daniella  és Klaus.-mutatott be mindenkit.
A "Klaus"-ra meghült a vér az ereimben.Szóval a világ leggonoszabb vámpírja
az unokatestvérem.Hát ez remek!
-Azt hiszem összekevernek valakivel!-vetettem ellen.
-Gyere sétáljunk egyet!-nyújtotta felém a kezét.
Pár perc múlva egy gyönyörű kertben voltunk.
Sarafine leült egy kőpadra és megveregette a maga melletti helyet.
Leültem.
-Annabeth,isten hozott itthon Cair Paravelben!-jelentette ki.
-Kérlek megyarázd meg ezt az egészet mert én teljesen össze vagyok
zavarodva.-mondtam.
-Az én nevem Sarafine Andrea Caleb.Több mint 786 éves vagyok.
17 éve amikor megszülettél megpróbáltam bele pillantani a jövődbe
de nem sikerült.Már akkor tudtam,hogy te leszel nephilim.
-Mi az a nephilim?-kérdeztem.
-Olyan félvér ami valamilyen módon három lény egyszerre.-válaszolta.
-És nálam mi ez a három?
-Vámpír,szirén és boszorkány.-mondta nemes egyszerűséggel.
-Bo...boszorkány?-kérdeztem dadogva.
-Méghozzá nem is akármilyen!A  boszorkányok hercegnője vagy Annabeth.
-Elnézést kérek de azt hiszem tényleg összekevernek valakivel.Engem Isabella Salvatorének
hívnak nem pedig Annabeth Calebnek.És én félvér vagyok nem pedig nephilim.
-Lehet,hogy odahaza Isabella Salvatore vagy de itt Annabeth Caleb vagy.
De mond meg nekem,ha te tényleg félvér vagy akkor,hogy lehet,hogy ha a vízben vagy
uszonyod nő?-tette fel a kérdést.-Tényleg,hogy van Giuseppe?Nagyon hiányzik!
Ebben a pillanatban nemhogy válaszolni nem tudtam de még levegőt sem kaptam
a döbbenettől.
-És az ikertestvéreim?
-Ők is nephilimek de ők később fejlődnek ki mint te.Vámpír,szirén és boszorkány.
Hirtelen egy fekete macska kölyök jelent meg a lábamnál.
-Ő Devonne a te...hát jobb szó híjján a testőröd.Éjjel-nappal veled lesz.
lehetetlen volt elképzelni,hogy egy kölyökmacska fog rám vigyázni.
Az ölembe ugrott és észre vettem,hogy a nyakában ezüstláncon egy akvamarin szív
lógott.
-Neked is van egy ilyen láncod.Csak rubint és nem akvamarin.Ez köt össze titeket
és ha rajtad van tudtok telepatikus úton komunikálni.
A nyakláncok:

-Megmutatom a szobádat.-mondta Sarafine.
Felvettem Devonne-t és indultunk.
Isabella szobája:

Pár perc múlva ott is voltunk.El kell ismerni,hogy a szoba gyönyörű volt.
-Érezd otthon magadat!
Na azt kötvehiszem,hogy én itt otthon fogom érezni magamat de ezt nem mertem
megmondani neki.Lefeküdtem az ágyra és elaludtam.
Ám halványan érzékeltem,hogy valaki betakar.Devonne a fejem mellé feküdt de
mielőtt őt is elnyomta volna az álom megnyalta az arcomat.