Húsvéti Novella 2.

(Stefan sz.)
Egész éjjel dolgoztunk.
Még Elena,Jane,Juliet,Jerome,Bonnie,Matt,Caroline,Tyler,
Klaus és Elijah is át jött segíteni de így is hajnali fél ötkor végeztünk.
Azután mi nem tudtuk abba hagyni a hálálkodást a sok segítségért.
Végül 6-kor elrejtettük a legnagyobb ajándékát és próbáltunk aludni
még egy kicsit.Nekem és Damonnek sikerült is.Isát Norton felébresztette,
hogy éhes.A húgom pedig annak ellenére,hogy hulla fáradt volt neki állt
palacsintát sütni.Reggel amikor lementünk Norton lelkesen mesélt valamit
Isának aki pedig a reggeli kávéját itta fáradtan.
-Jó reggelt!-köszöntem.-Alec hol van?
-Elküldtem aludni!Mondta,hogy ő majd megcsinálja a reggelit Nortonnak
de én ellenkeztem.
Ebben a pillanatban Alec jelent meg.
-Jó reggelt!-mondta.
-Neked is!-vágtuk rá egyszerre Isával és Damonnal.
-Biztos nem bánod?-kérdezte a húgomat.
Isa felsóhajtott.Ezek szerint már többször is téma volt náluk.
-Alec Volturi!Egyszer s mindenkorra biztos,hogy nem bánom!És ha
még egyszer megkérdezed akkor elfeledtetem veled ezt az éjszakát csak,hogy
békén hagyj!-mondta mérgesen.
-Jól van,jól van!-védekezett Alec.
Isa elmosolyodott majd odalépett Alec mellé és megölelte.
-Hahó!Mi is itt vagyunk ám!-szólt rájuk Damon mivel jelek szerint megfeledkeztek
rólunk.
-Tudjuk mi is mivel te mindig közbeszólsz amikor az a veszély fenyeget,hogy
megfeledkezünk rólad!-mosolygott Isa.
Nemsokára minden készen állt.
Éreztem,hogy már nagyon kapar a torkom így elindultam vadászni.
Hirtelen egy fehér szőrcsomó repült felém.
(Damon sz.)
Alec és én nagyon rosszul bírtuk,hogy nem aludtunk.Képzelhetitek mit érzett
Isa.Ő ugyanis (velünk ellentétben)nem aludt semmit.Mégis ő bírja a legjobban.
Norton meg meregetett rám nagy szemeket amikor elaludtam a zabkásám fölött.
Alec azért jobban bírta.Neki csak majd leragadt a szeme de nem aludt el.
-De várom már,hogy Giuseppéék hazaérjenek.-morogtam.
-Legközelebb szólunk nekik,hogy lesznek szívesek nem egy nappal Húsvét előtt
bejelenteni,hogy elutaznak!-életemben először láttam dühösnek Isát.
-Na ja!-helyeseltem.
Az óra delet ütött.De Stefannak se híre se hamva.Ez érdekes!Általában
én szoktam elmaradni sokáig.
(Stefan sz.)
Kezdtem magamhoz térni.
Egy világos szobában voltam.
Két nő állt mellettem.
-Nocsak Stefan Salvatore!Szép munka lányok!-Szólalt meg mögöttem egy
férfi hang.Mellém lépett és a szemembe nézett.
-Egyik kék másik zöld.Akárcsak a testvéreidé.Egyébként én Michael Fellone vagyok!
Biztos hallottál már rólam.És ők pedig a testőreim Reina és a húga FellowThorne.

Michael Fellone:

Reina Thorne:

Fellow Thorne:

Őszinte leszek.Soha életemben nem hallottam azt a nevet,hogy Michael Fellone.

-Pedig Aro bácsikád és az apád tudna mit mesélni!-nevetett ördögien.-Volt pár jó napunk!

És megismerkedtél az én vámpírnyulaimmal!

-De az lehetetlen!-szólaltam meg most először.

-Ugyan miért?-kérdezte.

-Mert ha az állatok szervezetébe vámpírméreg jut akkor meghalnak!

Felnevetett.

-Ugyanolyan kishitű vagy mint a bácsikáid és az apád!

Ők sem hittek nekem.És milyen sokra vittem!Na jó elég a fecsegésből!

Reina,Fellow!

-Igen Mester?-kérdezte a két nő egyszerre.

-Vigyétek a cellába!De előtte altassátok el!

Úgy tettek.Én csak arra emlékeztem,hogy elsötétül minden.

(Giuseppe sz.)

-Szóval mi a baj?-tértem rögtön a lényegre.

-Nagyon furcsa állatok támadnak meg minket folyamatosan.Azt hiszem nyulak.

Nem tudtam megállni,hogy el ne nevessem magam.

-Nyulak?-kérdeztem.Az ki van zárva ugyanis Nortonnak van egy nyula

Pihi-Puhi Uraság és ő nagyon aranyos.

Norton nyuszija:

-Biztos,hogy nyulak voltak?

-Egészen!-mondta megingathatatlan magabiztossággal Aro.

(Norton sz.)

Damon a körmét rágja,Isabella pedig fel-alá mászkál idegességében.

-Nem gondoljátok,hogy utána kéne mennetek amíg el nem tűnik a szaga és
bottal üthetjük a nyomát.

Igazam volt és ezt ők is tudták.
-Akkor mi legyen?Demetrinek Volterrában van dolga így nem tud ide jönni!
És Nortonra ki vigyáz?-kérdezte Bella.
-Majd én!-szólalt meg mögöttünk Elena és Jane.
-Alec te velünk jössz?-fordult szerelme felé a nővérem.
Bólintott.
Fél perc sem telt bele de arra eszméltem fel,hogy ők mintha itt sem lettek volna.
Én pedig itt maradtam Elenával és Jane-nel.
(Isabella sz.)
Rohantunk mint akiket kergetnek.Követtük Stefan szagát és eljutottunk
egy sziklás hegy részhez.Egy barlagba jutottunk de minket most ez
foglalkoztatott legkevésbé.
Egy célunk volt:megtalálni Stefant.