Húsvéti Novella 3.

(Damon sz.)
Elértünk egy tisztásra.
A nap hétágra sütött.Egy ház állt a rét közepén.
A ház:

-Biztos ott van!Érzem a szagát!-mondtam.
Épp indultam volna amikor Isa megállított.-Várj!
-Mégis mire?
-Talán ki kellene dolgoznunk egy stratégiát!
Igaza volt.Nem állíthatunk be úgy,hogy mi a tesónkért jöttünk és aki az
utunkba áll azt megöljük.
-Na akkor mi az ötleted Einstein?-kérdeztem gúnyosan.
-Be kell osonnunk és kihozzuk Stefant!
Ezt könnyebb volt mondani mint megvalósítani.
Először is Isa felderítette a terepet.Hihetetlen dolgokra képes egy telepata.
-Sehol senki!Az első szinten hemzsegnek az őrök és egy különlegesen erős aurájú
ember van a másodikon.Stefan az alagsorban van.
Elindultunk.Isa lefedett minket a pajzsával így nem láthattak és nem érzékelhettek
minket.Az őröket Isa lelőtte mielőtt bármit mondhattunk vagy csinálhattunk volna.
-Muszáj volt megölnöd őket?-kérdeztem.
-Nem öltem meg őket csak elaludtak egy három órára.De menjünk gyorsan
Stefanért.
Elindultunk a lépcsőn a pincébe.Megláttuk az öcsémet egy cellában,önkívületlen
állapotban.
-Elhoztad a vascsöppentőt?-érdeklődött Alec.
-Persze!-vágta rá Isa.Egy pillanat alatt eltűntek a rácsok.
-Voilá!-jelentette ki.
-Vigyük gyorsan!-mondta Alec.
Rohantunk vele fel a lépcsőn ám most tudatosult bennem,hogy nem vagyunk egyedül.
(Elena sz.)
Nortont sikeresen letettük aludni.
Lementem a nappaliba Jane-hez aki éppen a Gossip Girl-t nézte.
Leültem mellé és együtt néztük a sorozatot.
-Nem is tudtam,hogy te nézel ilyeneket!-szólaltam meg megtörvén a csendet.
-Rengeteg dolog van amit még nem tudsz rólam!-válaszolt hűvösen.
Egy kis ideig megint hallgattunk.
-Tulajdon képpen mit vétettem amiért ennyire gyűlölsz?-kérdeztem.
Ebben a pillanatban felém fordította vörös szemeit.
-Nem gyűlöllek!De nem is kedvellek!-úgy tűnt mintha hezitálna.-Elena én féltékeny
vagyok rád amiért ember vagy!
-De hát Alec azt mesélte,hogy nagyon rossz emberkorotok volt!
-Nem a régi életemet kérem vissza hanem az ember létet.
-Oh értem!-majd tovább néztük a műsort.
(Alec sz.)
Két nő jelent meg.
-Én feltartom őket ti menjetek és vigyétek biztonságba Stefant!-mondta Isa.
-De...-kezdtem bele de Isa félbeszakított.
-Menjetek!-majd a két nőhöz fordult akik ebben a pillanatban rávetették magukat.
Mi gyorsan kivittük Stefant.Át a barlangon és haza.
Amint beléptünk Elena és Jane jött le az emeletről nevetgélve (amit nem is kicsit
tartottam furcsának).
-Isabella hol van?-kérdezte Elena.
-Vissza kell mennünk érte!-fordult felém Damon eleresztve a füle mellett Elena
kérdését.
-Tudsz teleportálni?-kérdeztem.
-Naná!-bólintott komoran.
Egy pillanat múlva már újra abban a házban voltunk!
Csak most másképp festett.Az egész egy nagy kastélyra emlékeztetett.
Mindenütt fáklyák égtek.Elindultunk felfelé Isa szagát illetve illatát követve.
Hmm...rózsa,orgona és orchidea.
Felértünk a földszintre.Olyan kép tárult elém,hogy ha tudnék biztosan
elájulok.Isa állt két halott vámpír felett akiknek egy-egy karó volt beleszúrva
a szívükbe.Közelebb érve felismertem őket.A két nő volt akik megtámadtak minket.
-Reina és Fellow Thorne!-szólalt meg.Felnézett.Azzal a féloldalas mosolyával köszöntött
amit úgy szerettem.Odajött hozzám és megölelt.
-Jaj de bájos!-hallottam egy hangot a hátam mögül.Nem Damoné volt.Hanem valaki másé.
Megfordultunk.
Egy fekete hajú férfi volt kissé őszülő hajjal.Kábé akkora lehetett mint Giuseppe.
-Damon és Isabella Salvatore!Micsoda megtiszteltetés!Emlékszem milyen
kicsik voltatok még amikor az anyátok megátkozott engem és a nővéreimet Medúzát,
Sztheinót és Eurüalét.
-A testvérei a három gorgó?-kérdezte Damon.
-Igen!És én is az vagyok!-mosolygott.
-Alec,csukd be a szemed és ki ne nyisd amíg nem szólok!-mondta Isa.
-Most jut eszembe,hogy be sem mutatkoztam.A nevem Michael Fellone.
-Honnan ismeri Giuseppét!-kérdezte Isa.
-Nos ez egy hosszú story ezért gyertek és üljünk le.
Most már tudom,hogy mit érez az az  ember vagy vámpír akinek elveszem
a látását bár annyiba különbözött,hogy engem Isa vezetett.
Utána már csak annyit éreztem,hogy leülünk.
-Együtt jártunk a Welton Akadémiára.Jó barátok voltunk ám
miután mindketten beleszerettünk Sarafine Caleb-be összevesztünk.
Sarafine persze Giuseppét választotta helyettem.Ám amikor elmondtam Giuseppe
féltve őrzött titkát Sarafine elátkozott engem és a szeretett nővéreimet.
Mivel a vámpírok és a boszorkányok ősidők óta gyűlölik egymást ezért
a törvényeik tiltják,hogy barátkozzanak vagy együtt legyenek.
De Sarafine és Giuseppe kijátszották a szabályokat és összeházasodtak
majd megszülettetek ti és Elisabeth.Sajnos azonban az édesanyátok
a boszorkányok királynőjének Yveine-nek a lánya így vissza kellett mennie
az országába.Én pedig bosszúból létrehoztam egy új fajt.
-Nocsak!A kis Michael Fallone idáig süllyedt,hogy a gyerekeimet terrorizálja
a gonosz vámpírnyulaival!-hallottuk Michael mögül Giuseppe hangját.
(Isabella sz.)
Apa és Aro állt Michael mögött.
-Menjetek innen most!-parancsolt ránk apa.
Bólintottunk.
Pár pillanat múlva otthon voltunk.
Elena és Jane beszélgettek,Norton pedig a fotelben ült zenét hallgatott és játszott
a telefonján.Odamentem hozzá és megöleltem.
-Szia Bells!-köszönt vidáman.
-Szia Nonó!-mosolyogtam rá.-Damon mutassuk meg neki a meglepetését
amíg nincs sötét!
Kimentünk az udvarra és Norton kezébe adtam egy kosarat.
ő vígan kereste a tojásokat.Nagyon ügyes volt.Megtalálta mindet.
-És most a legnagyobb meglepetés...-mondta Damon és elővett egy hatalmas
csomagot a tetején sok lyukkal.Norton amint kinyitotta szinte sírt örömében.
És ahogy az arcát néztem rájöttem,hogy ezért volt értelme éjszakázni.
-Emiatt volt mindenki olyan fáradt?-kérdezte amint kivette a dobozból az ajándékát
ami nem volt más mint két kölyök kutya.Szép fekete bundával és barna szemekkel.
A kutyák:
Emmy:

Crystal:

-A fekete Emmy,a másik pedig Crystal.-mondja Norton és hozzánk rohan,hogy

megöleljen.Még Alec-et is.
-Norton!-hallottuk Lauren hangját.Odarohantam és megöleljem.-Ti pedig!-mutatott
ránk.-Menjetek aludni!
Alec és én habozás nélkül felmentünk.Jól esett egy fürdő majd felvettem a pizsamámat
ami nem állt másból mint egy spagettipántos trikóból és egy tréningből.
Bebújtam a paplan alá.Alec pedig mellettem volt.
-Jó kis nap volt mi?-kérdeztem.
-Igen!-mosolyodott el.
Odabújtam hozzá és szinte rögtön elnyomott az álom
de azt még érzékeltem,hogy gyengén megcsókol.
-Szeretlek!-súgja.
-Én is téged!-mondtam.
Aztán már tényleg elnyomott az álom.
(Stefan sz.)MÁSNAP...
Reggel amint felébredtem rohantam le immár kipihenten!
Minden bizonnyal a többiek is így gondolták mert Isa vígan készítette
a reggelit,Damon pedig Alec-el viccelődtek.
-Jó reggelt mindenkinek!-köszöntem.
-Neked is!-mosolygott rám Isa.
-Norton már a kutyáival játszik?-kérdeztem.
-Viccelsz?Velük aludt!-lépett be Giuseppe nevetve.
-Apu!-Isa jóformán megfolytotta a férfit annyira örült neki.
Devonne pedig Giuseppe lábához dörgölőzött.
-Ő is örül a hazatértednek!-mondtam.
-Mi van Michael barátunkkal?-tette fel a legfontosabb kérdést Damon.
-Most már nem fog több gondot okozni!-mosolygott.
Mind tudtuk,hogy ez mit jelent.Michael meghalt.
-És mi van a vámpírnyulaival?-kérdeztem.
-Nos,volt már dolgunk ilyenekkel.Zafír tojásokból kelnek ki húsvétot megelőző
éjjel.Könnyen összetéveszthető egy közönséges zafírral.
A zafír tojás:

-Értem!Sikerült elpusztítani őket?-kérdezte Alec.
-Igen!Többé már nem lesz gondunk rájuk!-mondta Giuseppe.
Így telt nálunk egy átlagos húsvét!