25.fejezet

Sziasztok!
Bocs,hogy nem hoztam egy ideje frisset de ezerrel kellett tanulnom.
Remélem tetszeni fog mindenkinek!

(Stefan sz.)NÉGY ÉV MÚLVA...
Borzasztóan hiányzott Katherine de gyakran felhívtam.
-Stefan légyszi segíts összepakolni!-jött be Isa.
A húgom három nap múlva megy Meggel és Julieval Párizsba.
Vagyis az éretségi után.
-Rendben!-mosolyogtam rá.-Hiányozni fogsz!
-Nyugi még két napig legalább itt leszek és csak egy hétre megyek!-nevetett.
-Tudom de Damon is elmegy és te is!
Elmosolyodott.
-Rendben akkor mivel hétvége van és még reggel tartsunk egy szokásos
Stefan és Isa Horror Maratont!-ajánlotta.
-Benne vagyok!-nevettem.
Bekapcsoltuk a TV-t és beraktuk a közös kedvencünket a Rémálom az Elm utcában-t.
Ezt követte a Texasi láncfűrészes gyilkos,a Fekete ruhás nő,a Végső állomás sorozat.
Mivel legalább 11 filmet néztünk meg nem is csoda,hogy már este volt.
-Úgy tűnik,hogy büdös kockák voltunk egésznap.-jelentette be Isa nevetve.
-Hát igen!Neked nem fáj a fejed?-kérdeztem.
-De nagyon is!És neked?
-Viccelsz?Majd' szétrobban a fejem.
-Oké akkor,hogy valami értelmeset is csináljunk menjünk le zongorázni.
Lementünk a nappaliba ahol a sarokban volt Isa hatalmas,fekete zongorája.
-Hölgyeké az elsőbbség!-mondtam a hangszer felé intve.
-Rendben!-mosolygott és máris belekezdett a Historia De Amorba.
Beethoven Historia De Amor:

Köztudott,hogy mi (vagyis Isa és én) imádunk zongorázni.
Damon viszont nemhogy játszani nem szeret de még hallgatni sem bírja.
-Oké most én jövök!-mondtam.
-Te mit fogsz játszani?-kérdezte.
-Az maradjon meglepetés!-kacsintottam rá.
Most én ültem a zongorához és belekezdtem a River Flows in You-ba.
Yiruma River Flows in You:

Láttam Isán,hogy meglepi a dolog hisz nekem nem nőtt annyira a szívemhez ez a dal.
Hirtelen megszólalt a csengő.
-Ez Julie lesz!-mondta Isa és rohant,hogy ajtót nyisson a legjobbarátnőjének akivel
három nap múlva megy Párizsba.
-Szia Stefan!-köszön Julie.
-Helló Julie!
-Gyere Ella!Összepakoltál?-fordult Julie Isa felé.
-Még nem!-vallotta be őszintén.
-Akkor ideje neki látni!-majd eltűntek az emeleten.
Én búsan ültem le a zongora elé.
Elkezdtem játszani de túl szomorú voltam ahoz is,hogy felfogjam mit is látok.
Hirtelen a sarokban lévő tegezre vándorolt a pillantásom.
Isa íjja,futott át az agyamon.
Felkaptam és kimentem a kertbe a céltáblához.
Felidéztem,hogy mit mondott Isa arról,hogy hogyan kell lővi íjjal.
-Megmutassam mégegyszer?-hallottam a hátam mögül Isa hanngját.
Bólintottam.
Átvette az íjjat,féloldalas vállterpeszbe állt.Felhúzta az íjjat és elengedte
mire a nyílvessző milliméter pontossággal találta el a céltábla közepét.
-Még mindig nem tudom,hogy hogyan csinálod!-mosolyodtam el.
-Magamtól tanultam meg.-mosolyodott el.
Megpróbáltam és legalább a céltáblát eltaláltam.
-Szép volt.-dícsért meg.
Elmosolyodtam.
MÁSNAP...
Reggel én keltettem Isát.
-Gyere!Indulnunk kell!-mondtam.
-micsoda?
(Isabella sz.)
Szerencsére még volt egy óránk.Lauren megcsinálta a hajamat.
De nem smikelt ki és nem adott rám magassarkú cipőt amiért kimondhatatlanul
hálás voltam.
Végül elindultunk.
Pár perc múlva a suli parkolójában álltunk.
Vettem egy nagy levegőt és elindultam az épületbe.