23.fejezet

(Stefan sz.)
Megérkeztünk egy gyönyörű házhoz.Valami meseszép volt.
Apáék megálltak a felhajtón igy Damon is követte a példájukat.
A ház:

Bementünk és  az előbbinél még szebb látvány fogadott minket.
A konyha úgy nézett ki mintha a legújjabb katalógusból vágták volna ki.
A nappalival is ugyan ez volt a helyzet.
-Hát,üdv itthon!-mondta Giuseppe.
A konyha:

A nappali:

-Gyertek megmuatatom a szobáitokat!-mosolygott Lauren.
Elindultunk fel a lépcsőn.Végig mentünk egy folyosón.
-Ez itt a te szobád Damon!-mutatott egy ajtóra.
-Az ott a tied Isa és a legvégén van a szobád Stefan.-mondta majd eltűnt.
-Milyen segítőkész volt!-jegyezte meg csípősen Isa majd bement a szobájába.
Én is megnéztem az enyémet.
Pont olyan volt amilyet szerettem volna.Rengeteg könyv,tető ablak és volt saját
fürdőszobám és gardróbom.
Leültem az ágyra.Úgy gondoltam,hogy mivel váratlanul mentem el illendő ha hagyok
Katherine-nek üzenetet.Felkaptam az Iphone-omat és tárcsáztam.
-Itt Katherine Pierce.Sajnos nem vagyok elérhető de próbálkozzon később vagy
a sípszó után hagyjon üzenetet.
Felhangzott a sípszó.
-Szia Kath!Stefan vagyok!Csak azt szeretném mondani,hogy ne haragudj amiért
olyan hirtelen tűntem el.Jelenleg Texasban vagyok.Kérlek ha majd megbocsátottál nekem
hívj vissza!-és megnyomtam a "letesz"gombot.
Stefan telefonja:

Ledőltem az ágyra és elaludtam.
MÁSNAP...
-Stef,ébresztő!-keltegetett Isa.
-Mi...mivan?-kérdeztem álmosan.
-Indulunk a suliba!-mondta.
Ő már fel volt öltözve.Egy kardigánt alatta egy pólót,egy csőnadrágot és egy csizmát viselt.
Táskája a kezében pihent míg a másikkal a Black Berryjét
fogta.
Isabella ruhája:

Gyorsan átöltöztem,felkaptam a táskámat és lerohantam.
(Isabella sz.)
Beültünk a kocsimba és elhajtottunk a Jette Martin Középiskola felé.
Amint megérkeztünk a suliba azonnal a titkárság felé vetem az irányt,hogy
elkérjem az órarendemet.Stefané és Damoné már megvolt.
Beléptem a helységbe.
Az íróasztal mögött egy 40-es éveiben járó barna hajú nő ült.
-Ms.Isabella Salvatore?-kérdezte amint meglátott engem.
-Igen,én vagyok az!-mondtam.
Hirtelen egy barna hajú lány lépett be a helységbe.
-Az órarendje és az iskola térképe.-adott át két papírlapot.-Ms.Kelly majd megmutatja
mi hol van.
-Viszlát!-köszöntem.
Mindketten kiléptünk.
-Én Meg Kelly vagyok!-mutatkozott be.
-Isabella Salvatore.-mondtam.
-Nagyon örvendek!
-Szóval mi az első órád?-
Megnézem az órarendemet.
-Az első órám francia volt Mrs.Abbottal a 14-es
teremben.
-Nekem is!Hát nem fantasztikus?-kérdezte.
-De,az!-válaszoltam.
Elindultunk a terembe.
-Ha elfogadsz egy jó tanácsot-kezdte.-Mrs.Abbott óráján leghátra kell ülni!
Ahogy Meg tanácsolta leghátulra ültünk.
Amint kicsengettek rohantunk matekra (utólag kiderült,hogy csak közös óráink vannak).
-Vannak testvéreid?-kérdezte Meg.
-Igen.Két ikertestvérem Damon és Stefan,egy húgom Elisabeth,egy öcsém Norton és
két mostohatesóm Sylvester és Keira.
-Keira Jones?-visított fel Meg.-Hát az a csaj kritikán alúli.És Elisabeth is.Már bocsánat.
-Végre egyet ért velem valaki.
Azonban abba kellett hagynunk a beszélgetést mert a matek tanár Mr. Barnes éppen arra jött.
Végre matekról is kicsengettek.Rohantunk átöltözni ugyanis tesi jött.
Bár csiga lassan de ennek az órának is vége lett.
Majd a rajznak és a történelemnek is.Eljött az ebédszünet ideje.
-Lenne kedved velünk ebébelni Meg?-kérdeztem miközben a menza felé vettük az irányt.
-Az jó lenne,de mi lenne ha mi ketten ennénk csak együtt?
-Rendben!-vontam meg a vállam.
Elmosolyodott.
Leültünk a menza legvégén lévő asztalhoz.
-Na lássuk mi ma a kaja!-mondta Meg.-Hmm...tortilla,szőlőlé és egy alma.
Neki álltunk enni és közben beszélgettünk.
Vége lett az ebédszünetnek is.
Az utolsó órán vagyis biológián filmet néztünk.Szerencsére.
-Hú már azt hittem,hogy soha nem lesz vége ennek a napnak.De örülök,hogy megismertelek.-csacsogott
tovább Meg.-Beugrunk a Tortilla De Zonába?
-Persze!
-Menjünk az én kocsimmal!-mondta Meg.Majd válszt sem várva magaután húzott egy
Aston Martin Cabriohoz.
Meg kocsija:

Kiderült,hogy a Tortilla De Zona egy nagyon helyes kis étterem vagy gyorsétkezde
kinek,hogy tetszik.
Leültünk egy asztalhoz majd egy pincér jött,hogy felvegye a rendelést.
-Jó napot Grace!-köszönt Meg a pincérnek.-Két capuchinót kérnénk!
-Más valamit?-kérdezte Grace.
-Nem,köszönjük!-mondta Meg.
Majd amint a pincér elment Meg hozzám fordult.
-Na,hogy tetszik a hely?-kérdezte.
-Nagyon tetszik.-mosolyogtam újdonsült barátnőmre.
Megérkeztek a kávék.
-Köszi Grace!Mennyi lesz?
-10 dollár.
Meg kifizette és miután megittuk capuchinókat Meg hazavitt.
-Köszi ezt a remek napot Meg!Holnap találkozunk a suliban!
-Szia Isa!-köszönt el majd elhajtott.
Becsuktam az ajtót és felmentem a szobámba,hogy megcsináljam a leckét.