22.fejezet

(Isabella sz.)EGY HÉT MÚLVA...
Elérkezett a várva várt nap.
Befejeztük a tanulmányaink alapjait.Ezért rendeznek egy bulit.
Sarafine meghívta az egész Volturit és a Salvatore klánt.
Éppen a szobámban készülődtem hajat mostam.Gyorsan megszárítottam a hajam.
Belebújtam a ruhámba és a nyakamba tettem a rubint nyakláncomat.
Már majdnem kimentem amikor a tekintetem az íróasztalra esett amin  nyitva hevert
Alec levele.Újra átolvastam.
"Drága Isabella!
Elmondhatatlanul hiányzol.
Dögunalom nélküled minden.
Darcy megint megpróbált rámmászni.
Gyere haza minnél előbb!
Üdvözöl:Alec"
Letettem az asztalra és elindultam.
Isabella ruhája és nyaklánca:

Mire leértem a bálterembe mindenki ott volt már.
Alec azonnal oda jött hozzám.
-Szia!De jó újra látni!-mosolyogtam.
-Téged is!
Megöleltem.
-Van kedved táncolni?-kérdezte.
-Majd később,jó?-mondtam.-Most inkább beszélgetnék.
-Rendben!-mosolyodott el.
Ebben a pillanatban Darcy jött oda hozzánk.Három pohár pezsgővel.
Egy tűzpiros ruhát viselt.
-Innunk kell Bells,Stefan és Damon sikerére!-mondta vidáman.
Alec-el összenéztünk.Köztudott volt,hogy Darcy ki nem állhat engem.
Darcy ruhája:

Végül megittuk a pezsgőt de naygon érdekes érzés fogott el.
Mintha emlékeznem kéne valamire csak azt nem tudom,hogy mire.
(Darcy sz.)
-És most mit tervezel?-kérdeztem Isabellát.
-Nem tudom!-válaszolta.-Ezen még nem gondolkodtam de azt hiszem apáékkal megyek
Texasba.
Tökéletes!Teljes siker!Holnap reggelre nem fogja tudni ki is Alec Volturi.Ahogy Alec
sem fog emlékezni arra a névre,hogy Isabella Salvatore Volturi.
Én pedig utána megyek,megölöm és elviszem a szívét Aurórának fizetség gyanánt.
Szerencsére Auróra megígérte,hogy amíg Isabellát ki nem iktatom addig nem tud olvasni
a fejemben.
-Megyek beszélni Giuseppével!-jelentette be Isabella.
(Giuseppe sz.)
-Szia apa!-hallottam meg Isa hangját.
-Szia kicsim!-mondtam és megöleltem.-Nagyon megijesztettél bennünket!
-Azt szeretném kérdezni,hogy veletek mehetek Texasba?
-Ööö...Persze!-mondtam.Örültem,hogy Isa ismét vekünk akar lenni de kissé
meglepett a dolog.
-Mikor indultok?-kérdezte.
-Ma éjjel!-válaszoltam.
-Rendben akkor megkérdezem Annabelle-t,hogy nincs-e olyan varázslata
ami segít a pakolásban.
Elnevettem magam.
-A humorodat Gabrieltől örökölted!
-Szia Barátom!-jött oda hozzánk az említett.
-Az emlegetett szamár!-mondtam nevetve.
-Helló Barátom!-köszönt vissza Isa és olyan szorosan ölelte meg Gabrielt,hogy
kis híjján kinyomta belőle a szuszt.A "Barátom"megszólítást Nortontól "lopták".
Imádja Gabrielt és amikor kicsi volt (nem 12 mint most) a bátyjámat hívta így.
Azóta rá is átragadt.
A buli a vége felé haladt.Isa viszont korábban lelépett mert pakolnia kellett.
Csak egy bőröndöt hozott.
-Indulhatunk?-kérdezte.
-Igen!-mondtam.Össze szedtünk a többieket és indultunk.
Két kocsival jöttünk de még ez sem volt elég.
Szerencsére Damon és Stefan Isa kocsijával tudtak menni.
Egy Volvo,egy Toyota és egy Mercedes.
Gabriel kocsija:

Lauren kocsija:

Isabella kocsija:

(Isabella sz.)
Damon felajánlotta,hogy vezet.Én az anyós ülésre ültem.
Három óra aútókázás után elértük Texast.
-És most mi lesz?-kérdezte Stefan.
-Hogyhogy mi lesz?-kérdeztem vissza.
-Elkezdünk suliba járni és úgy teszünk mintha teljesen átlagosak lennénk?faggatott tovább.
-Igen!-mondtam.